A Látó bukaresti számának bemutatója a szubjektív, képzeletbeli terek elsőbbségéről is szólt a földrajziakkal szemben. Többektől hallottam, és magam is úgy jártam, hogy a kicsiny Amfiteátrum helyett a hatalmas Teátrum felé vettem az irányt a beszélgetést keresve.

Én is. A portás először azt mondta, hogy Amfiteátrum nincs is, csak Teátrum, de az olyan, mintha egy amfiteátrum lenne.

Mikor lesznek annyian egy Látó-beszélgetésen, hogy kinyissák érte a nagy Teátrumot?

Végülis egészen máson múlik, mi a fontos, nem a számon. De hát jó volt így, nem?

Valóban kellemes a helyszín. Van valami, amire különösen kíváncsi a Könyvfesztiválon?

Nincs semmi konkrétum, ilyenkor csak szétnézek. Nem is volt időm még körbenézni, de ezt most megteszem.

Kövi Sára Balettka című kötetét szerkesztette nemrég. Egyre több olyan album készül mostanában, amelyekben a képek és a szövegek egyenrangúak. Mégis mitől különbözik ezektől Kövi Sára könyve?

A Bookart egy most induló, csíkszeredai kiadó, ennek vagyok a szerkesztőbizottsági tagja. Csak pár könyve van évente, de megpróbál igényes munkát kiadni, amiben van valami más íz. Kövi Sára pedig ilyen. A könyve előszavában azt írom, ez egy blogosított Weöres-féle Rongyszőnyeg, amiben a blogok ideiglenessége is meghatározó. Nehezen lehet ezeket a verseket olvasni, de a rajzok segítenek ebben, ezek a furcsa, háromlábú balerinák, akik a Barba családra emlékeztetnek: mindig az aktuális lelkiállapotuk alakítják a testformájukat, a színeiket. Emiatt kedvelem ezt a kötetet.

A Berlinévnek és az Itthonévnek lesz vagy lehet folytatása?

Lesz: a Rómaév.  Arra gondoltam, ezt muszáj megírnom. Épp amiatt, amiről most is beszéltem: az én felfedezése miatt. Ez egy olyan jó élmény. Nekem a berlini szabadság kellett hozzá, hogy felfedezzem, mi az, hogy embernek lenni, mi az, hogy énnek lenni. A város az embert hozzásegítheti ehhez. Én pedig akkor tudok egy várossal kapcsolatba kerülni, ha huzamosabb ideig élek ott, ha többször visszajárok. Nem utazok sok helyre, hanem mindig ugyanazokra a helyszínekre megyek el, ahol valamiért már egyszer megfordultam. Az ugyanis már nem lesz véletlen.

A beszélgetésen is említette, épp egy munka végén van. Mit lehet erről tudni?

A Bestiárium-sorozat negyedik kötetét fejezem be éppen, a föld állatairól. De kimondottan a történelem lesz ennek a könyvek a főszereplője. Amúgy akkor igazán jó egy könyv, ha nem lehet elmesélni, mert akkor az odavaló a két borító közé. Úgy próbálok írni, hogy olyat írjak, amit nem tudok elmesélni, senkinek. Elmondom hát mindenkinek.

 

(fotó: Valuska Gábor)