hirdetés

A kortárs német irodalom magyarországi recepciója

A kortárs német nyelvű irodalom magyarországi recepcióját több szempontból is vizsgálhatnánk: az alábbi összeállítás azt veszi számba, hogy mi jelent meg idehaza 1990 után. Emellett szóba kerülnek bizonyos mulasztások, amiket a könyvkiadás pótolt, vagy épp újonnan termelt. Külön szólunk a fordítástámogatásokról és a Goethe Intézet egy hallatlanul fontos, ám kevéssé ismert kezdeményezéséről.
hirdetés

Az 1989-es társadalmi fordulat nemcsak bizonyos kultúrpolitikai kényszereket szüntetett meg, hanem egy csapásra felbomlasztotta az addigi kiadó- és könyvterjesztő vállalati struktúrákat, kevés kivétellel a magas színvonalon működő kiadói szerkesztőségeket. Rengeteg könyvkiadó alakult, a címek száma megsokszorozódott. Ettől azonban még nem került több jó könyv a könyvespolcokra.
Aki végigfutja az 1990-91-ben megjelent német fordításirodalom címlistáját, szinte kizárólagosan  olcsó ponyvát talál: a Courts-Mahleri hagyományokat felelevenítő érzelgős, szenvedélyes szerelmi történetek (Tanga-sorozat), az olcsó krimik (Walker felügyelő, Franco Solo) valamint az orvosi-bűnügyi elbeszélések (Dr. Stefan Franck) minden képzeletet felülmúlóan jól fogytak. Ezeknek a történetecskéknek a  sikere nem a szépirodalom piacát érintette, hanem a zsáner kifulladásával a "minőségibb" szórakoztató  irodalom, így például a sokszínű, színvonalas német krimiirodalom elterjedését akadályozta.
A Kádár-kori kultúrpolitika az irodalmi klasszikusok és az ún. antifasiszta írók fordítását preferálta. A ma is élő nagy öregek közül Günter Grasst, Martin Walsert, Siegfried Lenzet és a női írók közül a keletnémet Christa Wolfot fordították a leggyakrabban. Grass gyakorlatilag megszakítás nélkül jelen van a hazai nyilvánosságban. A különbség talán az, hogy a 90-es évek elején politikus értelmiségiként is bemutatkozott: az újraegyesítést baloldalról támadta (Beszéd a veszteségről). A Nobel-díj elnyerése után sorra jelentek meg újabb (Az én évszázadom, Ráklépésben) és régebbi, még le nem fordított (Kutyaévek) kötetei. Walser a 80-as évek derekától egészen tavalyig (Egy kritikus halála) nem jelent meg magyarul, habár lett volna mit lefordítani: szinte minden évben született egy nagy visszhangot keltő Walser-opusz (Die Verteidigung der Kindheit, Ohne einanader, Finks Krieg, Ein springender Brunnen). Lenzet és Wolfot szintén elfeledték '90 után. Rajtuk kívül kortárs német nyelvű szerzők legfelebb csak egy-két kötettel mutakozhattak be: kivétel az eggyel idősebb írógeneráció tagjai közül Heinrich Böll és a svájci Friedrich Dürrenmatt, akiknek a művei méltó módon jutottak hazai publicitáshoz.
A rendszerváltoztatást követő másfél évtized szűk terméséből több hiánypótló vállalkozás is kiemelhető: első helyen a Thomas Bernhard-életmű – a szakmai megítélés szerint filológiailag meglehetősen egyenetlen – hazai irodalmi interpretációját érdemes említeni (Magvető, Európa, Ab Ovo, Ferenczy, Palatinus). Megjelent Ingeborg Bachmann: Malina című regénye (1967), akinek korábban legfeljebb verseit ismerhették idehaza, és a Hogyan halt mag Jakob című regényével debütált a modern regényforma egyik nagyhatású megújítója, a Gruppe 47 tagja, Uwe Johnson. Az eredetiben Mutmassungen über Jacob címet viselő regény 1959-ben, a német irodalom szempontjából különlegesnek számító évben jelent meg, amikor Grasstól A bádogdob és Heirich Bölltől a Biliárd fél tízkor (1959). Monumentális művének, a Jahrestage (Évfordulók) című tetralógiának azonban máig nem született magyar fordítása. Régi adósságot törlesztett viszont a Jelenkor, amikor magyarul is elérhetővé tette Hermann Broch: Az alvajárók című trilógiáját, illetve a Kalligram a  Robert Musil-életműsorozat (benne A tulajdonságok nélküli ember-rel) bemutatásával. Könyvészeti és filológiai szempontból is érdemes megemlíteni Johann Peter Hebel Kincsesládikóját és E.T.A. Hoffmann eddig le nem fordított elbeszéleseit (Halasi Zoltán fordítása), valamint  két  gyűjteményes kiadást: a Cartaphilus Hermann Hesse-sorozatát illetve a Jelenkornál megjelent  Kleist-elbeszéléseket. Az Európa színeiben több évtizedes késéssel márciusban jelent meg Ernst Jünger A márványszirteken című regénye.
Sajnos a fesorolás sokkal rövidebb, mint amilyen hosszú listát össze lehetne állítani a hiátusokból.
A német kortárs dráma (pl. Botho Strauss) és költészet hallatlanul hiányos (vagy inkább hiányzó) recepciójáról sokat lehetne mesélni. De olyan fontos prózaírók sem érhetőek el magyarul, mint Jurek Becker, Urs Widmer, Bodo Kirchhoff, Gerhard Roth, Uwe Timm vagy a svájci irodalomból Peter Bichsel. Érthetetlen, hogy Herta Müllertől csak egyetlen kötet jelent meg eddig, Peter Handke magyar nyelvű kiadása pedig a 90-es évek elején megszakadt.
De nézzük, mi az, ami elérhető a kilencvenes évek német könyvsikereiből, különös tekintettel a fiatal német írókra. Először is két óriási nemzetközi bestseller, melyek Magyarországon – talán a hiányzó reklám miatt – nem keltettek akkora feltűnést: Robert Schneidertől az Álomnak fivére (Frames) és Bernhard Schlinktől A felolvasó (Helikon). Míg a 80-as, 90-es évek német nyelvű irodalma Magyarországon kevés kivételtől eltekintve a partvonalon kívül rekedt, az ezredfordulótól kezdve egyre több friss német könyvsiker vált megismerhetővé magyar nyelven is. Különösen élénk a gyermek- és ifjúsági irodalom recepciója (eddig Christina Nöstlinger, Thomas Brežina, Hennig von Lange és Cornelia Funke műveit fordították magyarra). Noha ebben koncepciót keresni valószínűleg nem érdemes, mert néha nehezen megmagyarázható, miért esik a választás egy-egy könyvre, de a magyar kiadók érezhetően gyorsabban reagálnak a német könyvpiac mozgásaira, mint korábban. Jó példák erre Bánk Zsuzsa: Az úszó, Karen Duve: Esőregény, Hans-Ulrich Treichel: Az elveszett fiú és Daniel Kehlmann: Én és Kaminski című regényei, melyek a kinti siker után egy-két éven belül magyarul is megjelentek. Mindez nem jelenti azt, hogy a magyarországi recepció ne hagyna figyelmen kívül továbbra is érdekes életműveket, fiatal írókat és a német irodalmat foglalkoztató témákat. Nyomaiban azonban hozzáférhetők a háborús veszteségek illetve a kitelepítések sokkját feldolgozó családregények (Grass, Schlink, Treichel), viszont Ingo Schulze: Szimpla sztorik című kötetén kívül más nemigen jelent meg az NDK-s évtizedeket feldolgozó gazdag irodalmi anyagból. A női irodalomat nálunk – anélkül, hogy a korábbi évtizedes mulasztásokat pótolnák – néhány huszonéves (Zoe Jenny, Jenny Erpenbeck, Tanja Kinkel) debütálásával, magyarra fordításával jelenítik meg.
Az elmúlt öt évben a Goethe Internationes húsznál több szépirodalmi kötet fordítását támogatta, melyek közül nem egészen a fele kortárs (Herta Müller, Gert Hoffmann, Libuse Monikova, Terézia Mora, Karen Duve, August Klangemann, Tanja Kinkel, Charlotte Kerner). A budapesti Goethe Intézet 1997 óta segíti a tájékozódást a német szép- és szakirodalom területén Bücher über die man spricht (Könyvek, amelyekről beszélnek) című válogatásával, amely az évi 90 ezer, azon belül 30 ezer új szépirodalmi cím közül a legérdekesebbnek ígérkező ötvenet ajánlja  a magyarországi olvasóknak. Mivel a válogatás alapjául a német kritikai és olvasói fogadtatás szolgál, a magyar könyvkiadóknak a katalógus mintát mutathatna, hogy mi iránt mutatkozik érdeklődés Németországban és a kölcsönzési adatokat figyelembe véve a németül olvasó magyar közönség körében. Noha a listából azóta több könyvet is lefordítottak, a könyvtár munkatársai nem tudják, hogy a kezdeményezésüknek volt-e erre bármilyen befolyása. Mindenesetre élő kapcsolatról a Goethe Intézet és a kiadók között nem nagyon lehet beszélni. Azt azonban megtudtuk, hogy a fiatal germanisták a kötelező olvasmányok mellett szívesen kölcsönzik a programba bevont műveket.  A német irodalom megismertetését segíti a fiatal német írókat bemutató rendezvénysorozat, melynek keretében több mint tíz szerző tartott felolvasóestet Budapesten az elmúlt négy évben.


 


A Goethe Intézet fordítástámogatási programjának támogatottjai 1998-tól 2003-ig
(Német szépirodalmi művek fordítása magyar nyelvre)



1998.
Wolfram von Eschenbach: Parzival
Johann Wolfgang von Goethe: West-östlicher Divan  
Hans Sachs: Der Neidhart mit dem Veilchen  
1999.
Hermann Hesse: Kurgast / Die Nürnberger Reise 


2000.
Uwe Johnson: Mutmassungen über Jakob
Heinrich von Kleist: Erzählungen, Anekdoten, Kleine Schriften und Briefe
Terézia Mora: Seltsame Materie


2001.
Hermann Hesse: Die Märchen
Tanja Kinkel: Die Puppenspieler
Johann Wolfgang von Goethe: West-östlicher Diwan
Günter Grass: Hundejahre
Thomas Mann: Tagebücher 1940-1955
Hertha Müller: Der Fuchs war damals schon der Jäger


2002.
Karen Duve: Regenroman
Hermann Hesse: Unterm Rad
Hermann Hesse: Erzählungen
August Klangemann: Nachtwachen von Bonaventura


2003.
Hermann Hesse: Erzählungen 1907-1910
Charlotte Kerner: Blueprint - Blaupause
Friedrich Schiller: Schriften zur Kunst und Geschichtsphilosophie
Wolfram von Eschenbach: Parzival

Bogár Zsolt

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.