hirdetés

A kulturális atombomba

2003. január 13.
Ha valaki még nem lett volna biztos abban, hogy az agy egy romló természetű dolog, különböző behatásokra és az idő előrehaladtával így is, úgy is veszít képességeiből, attól a pillanattól kezdve mérget vehet rá, amikor a kereskedelmi televíziók valóságshow fedőnéven ledobták reánk a kulturális atombombát. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezekkel közel egy időben néhány elmés kiadó irodalomnak mondott bestsellerekkel támadta meg kíváncsi és gyanútlan elménk, a hatás tökéletesnek is nevezhető, ha szürkeállományunk teljes kiirtására tettünk hitet.
hirdetés

Én nem vagyok egy vad értelmiségi fanyalgó, aki sosem ül le a tévé elé, és a showműsor szó kiejtésekor rögtön kiütést kap. Én egy kíváncsi és mindenevő ember vagyok, aki azt gondolja, lelhet bármily - pl. szociálpszichológiai, mentőöv: pusztán csak emberi - tanulságokra egy efféle műfajból is. Úgyhogy én néztem, adtam esélyt, aztán meg nem néztem, és nem adok esélyt. Merthogy a legfőbb tanulság az lett: a pénz beszél, a nép meg ugat. Vagyis még azt sem. Falja a koncot.
     Mert nem azzal van a baj, ha valamely médium magának vagyont akar, és nem is azzal, hogy a szart az arcunkba nyomja, hanem azzal, hogy ha elfogadjuk a játékszabályait, azaz élünk a felkínált lehetőséggel, és belemegyünk, megnézzük, elolvassuk, akkor valahogy szarrá kell válnunk nekünk is.
     Mert mi más az ember, ha végignézi csilla szemekkel, defektes szerkesztők hogyan aláznak meg nyilvánosan embereket, akik elfelejtették, hogy az ember elemi szabadságjoga (még egy ún. játékban is), hogy ember maradjon? Ha pl. egy nő össze van kötözve egy meztelen, kanos, taszító pasival, mínusz tíz fokban megvonják tőle a melegvizet, vagy mint egy hajléktalannak, a ház tövében kell aludnia, és nem küldi el a búsba a tisztelt stábot, ott baj van. Merthogy nem az a jófej, aki mindezt tűri a nyeremény reményében. És nem az az érték, ha valaki elveszti a gerincét, és hagyja, hogy megvonják tőle az elemi tiszteletet.
     Szar, ha nem hogy baleknak (aki bár nem a játék kedvéért, de egy DVD-játszóért szavaz), de kifejezett hülyének nézik az embert, aki az ő áldásos népnevelői tevékenységük folyományaként tanulja meg a hangérien Káma Szútra-pózokat, aki előtt önmagukat sztárnak kikiáltó, megejtően szánalmas pofák lesznek a példák arra, hogy minden lehetséges, aki bekajálja a példátlanul üres, pénzsóvár, végeláthatatlanul unalmas műsoraikat, amelyekben a nézettséget emelő, bármily otromba aktusok előmozdítására, kigyúrt idomok és aerobikon edzett popsik mutogatására bazíroznak. Miközben elhitetni óhajtják, hogy ez a szórakozás: lesni, amint egy fasisztoid elme dróton rángatja az elhíresülni vágyó, egyszeri nép fiát. Az az igazán szar, ha hülyének néznek, és igazuk van.
     Az meg még szarabb, ha emellett a közszolgálati televíziókról kiderül, hogy nem a közt, hanem ezt az össznépi manipulációt szolgálják. Hiába tudható, hogy egy közepes film is simán lenyomná a valóságshowkat, "értelmes" alternatívaként juszt is olyan műsorokat sugároznak főidőben, mint a 70-es évek legrosszabb tévéműsorait is alulmúló Névshowr című elmebaj.
     Vagyis el kell hinnünk magunkról - mert ezt sugallják -, hogy ilyen ország vagyunk, amelyik szeret menni egyfelé, funklubokba jár és csökött szókincsű konjunktúralovagokért rajong. Hogy a magyar ember buta, éhes és mértéktelen mohó, nem kérdez, csak fogyaszt. Bármit meg lehet vele etetni, mert elhiszi. Könnyűszerrel manipulálható és fanatizálható, szexuális és társkapcsolati kultúrája csapnivaló, érzelmi élete sivár, egy digitális fényképezőgépért a gatyáját is leszavazza, nem szeret élni, inkább nézi.
     Hát én nem tudom, kinek milyen szálfa a gerince, meg meddig tart az önbecsülése, de ha ezt a fenekestül stupid, infantilis és infantilizáló agymosást hagyja elterjengőzni az életében, ha a kereskedelmi televíziók nem fúlnak bele ebbe a mérhetetlen bírvágyba, ha még egy magát írónak mondó analfabéta válaszregényt mer írni a Terézanyuként emlegetett, zavarbahozóan magánéleti zsurnál-memoárra, a nép meg fanatikusan vásárolja, falja a szemetet, hát legyen a jutalmunk az atom, legalább gyorsabban rohad szét az agy.

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.