hirdetés

A lány, aki nem hitt a valóságban

Rakovszky Zsuzsa: Célia, Magvető, 2017

2017. június 9.

A fiatal lány lázadásával egy egész generációt képvisel, azt a nemzedéket, amely már nem kapott otthonról szigorúan követendő normákat és elvárásokat, amelyiknek már nem volt mi ellen lázadnia. Célia a szabadság terhe alatt az értékek relativizálódásával, a célok elértéktelenedésével küzd. – Rakovszky Zsuzsa Célia című regényéről Forgách Kinga írt kritikát.

hirdetés

Rakovszky Zsuzsa új könyve egy huszonegyedik századi családregény, amelyben a kötődés helyett a hiány és az elszakadás alapélménye határozza meg a kapcsolatokat. A Célia találó és precíz látlelet a mai ember útkereséséről és tanácstalanságáról, olyan mű, amely számot vet a szabadságunk terhével és az elviselhetetlen súly okozta társadalmi torzulásokkal.

A Célia – a szerző korábbi regényeivel ellentétben – a mai Magyarországon, Budapesten játszódik. A történet elbeszélője középkorú, egyedülálló, értelmiségi férfi, Ádám, aki kötöttségektől mentesen, család és stabil munkahely nélkül, szellemi és lelki szabadúszóként éli életét. Édesanyja meghalt, apjával és féltestvéreivel alig találkozik, kapcsolatai és munkái alkalmi jellegűek. A múltjában azonban rejtély lapul: fiatalkorában egy távolabbi barátjának segített teherbe esni, s a jótéteményből kislány született, Célia. Bár a gyerekkel az évek során alig találkozik, és abban sem biztos, hogy az övé, egy nap mégis neki kell segítséget nyújtania immár felnőtt lányának, aki értelmetlennek és kilátástalannak érzi életét.

Bár a történet elbeszélője férfi, a regénynek nem csak Ádám a főszereplője, hanem Célia és édesanyja, Zsani is. Hármójukból áll össze az a különös mozaikcsalád, amelynek tagjai alig ismerik egymást és alig törődnek egymással. A szereplők létélményét a társas magány tapasztalata határozza meg, egy olyan alaphelyzet, amelyben nincs kihez fordulni, ahol senki nem találja meg a számára elégséges figyelmet és megértést. Bár maga Célia csak néha bukkan fel és ritkán „szólal meg” a regényben, a történet mégis az ő személye körül forog, az események középpontjában viszont többnyire nem ő, hanem a hiánya áll.

A körülbelül egy évet felölelő cselekmény voltaképpen olyan krízishelyzetek láncolata, amelyek bármikor bárkivel megtörténhetnek, és amelyekre jellemzően nem kínálkozik megoldás: súlyosan beteg szülők, nehéz megélhetés, családi konfliktusok, létbizonytalanság. Rakovszky Zsuzsa könyvének szereplői csak kallódnak az életben, nincsenek céljaik, reményeik, nincs otthonuk, nem tartoznak sehová és nem képesek kötődni sem. Az regényt átható erős társadalomkritika elsősorban Célia szemszögén keresztül fogalmazódik meg, aki amiatt bírálja édesanyját, hogy túl szabadelvűen nevelte, nem biztosított számára követhető értékeket és biztos támpontokat. A fiatal lány lázadásával egy egész generációt képvisel, azt a nemzedéket, amely már nem kapott otthonról szigorúan követendő normákat és elvárásokat, amelyiknek már nem volt mi ellen lázadnia. Célia a szabadság terhe alatt az értékek relativizálódásával, a célok elértéktelenedésével küzd.

Rakovszky Zsuzsa rendkívül érzékenyen tárja elénk a lány sorsán keresztül a mai fiatal felnőttek kilátástalanságát, céltalan sodródását, perspektívanélküliségét. Könyvének főszereplője a társadalmi elvárások okozta kallódásban keresi az „igazi”, a valóságos világot, azt a rendet, amelyben vannak biztos pontok, kötődések és irányok. „Mondom, folyton ezzel az igazisággal van elakadva! Azt kérdezte, miért nem költözünk akkor már egy igazi faluba, (…) az legalább valami igazi lenne” (73.)A Céliában megfogalmazott társadalomkritikának azonban ez csak egy része, emellett megjelennek azok a válaszok, társadalmi folyamatok is, amelyek ennek az általános létbizonytalanságnak a következményei.

Rakovszky regényének egyik központi témája az ezotéria, a szekták, az angyalok, a természetgyógyászat, a jóslás és minden más ide sorolható hitkérdés, amely a nagy vallásokat helyettesítendő uralni kezdte az utóbbi években a közvéleményt, választ adott az élet értelmében kétkedőknek, és amelyre egy egész iparág épült. „Aranylótusz Egészségcentrum! A honlapon a munkatársak között megtalálom a fanyar mosolyú főnökasszonyt, aztán jönnek sorra a többiek: a transzperszonális légzésterapeuta, az életvezetési coach, a párkapcsolati tanácsadó és a spirituális választerapeuta” (75.) A regénynek egyébként a legfőbb „díszletét” az elüzletiesedett világ, a buta reklámok, a „Coca-Cola életérzés”, a valóságshow-k elbutult értékrendje, és a befolyásolható emberek tömege adja.

Izgalmas választás volt az férfi nézőpont kijelölése, főleg, hogy Rakovszky regényének világában nincsenek igazi férfiak, és főleg nincsenek igazi apák. A főszereplő, Ádám apja még gyerekkorában elhagyta őt és édesanyját, majd több új családot is alapított, kapcsolatuk formálissá, szinte érzelemmentessé fakult. Ádám úgy lesz apa, hogy még gyermeke fogantatásának is csak távolról, materiális értelemben részese, felelősségét vagy nem érzi, vagy lerázza magáról. És míg a fiatal felnőtt Célia vadul keresi az „igazi” életet és a „normális” kapcsolatokat ebben az apátlan, ingatag világban, idővel elkezdi teljesen leválasztani magát a valóságról, hogy egy olyan sorsot álmodjon magának, amelyben nem kell cipelnie szabadságának terhét.

Rakovszky Zsuzsa: Célia, Magvető, Budapest, 2017, 310 oldal

Forgách Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.