hirdetés

A látható és a láthatatlan

Jász Attila: Belső árnyék, Kortárs, 2013, Fenyvesi Orsolya: Tükrök állatai, JAK–Prae.hu, 2013

2013. november 6.

Két könyv, amelyek a vizuális művészetekkel lépnek párbeszédbe. A festészettel, a fimmel, a fotográfiával, a szobrászattal. Jász Attila Belső árnyék és Fenyvesi Orsolya Tükrök által című kötetéről Szűcs Balázs Péter írt recenziót.

hirdetés

Jász Attila: Belső árnyék

Belső árnyék – a különös cím már önmagában is sajátosan meditatív hangulatot sejtet. Jász Attila, akinek kedvelt témái közé tatozik a képzőművészet és a vizualitás, ezúttal Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919), Andrej Tarkovszkij (1932–1986) és Kaposi Tamás (1966–1991) alkotásait próbálja szóra bírni.

A Csontváry Kosztka Tivadar varázslatos festményeivel foglalkozó rész (Naptemplom villanyfényben – Kép és hátoldala) már megjelent 2011-ben (Naptemplom villanyfényben, Tempevölgy Könyvek 5.) – akkor külön oldalra kerültek a Csontvárytól „származó” (valójában fiktív) idézetek, míg a mostani kiadásban a versekkel egy oldalon, elforgatva olvashatók ezek a festői életutat megjelenítő és jellemző szövegrészletek. „Bármilyen furcsa, azt festem, amit látok. Ennyire modern vagyok.” A Csontváry képeivel dialógust folytató versciklusban külön érdekesség, hogy egy-egy festményből részleteket is kiemel a szerző, itt leginkább haiku formában alkotja újra a látványt. „Beszédes romok / néma izzása a múlt, / nem értesz semmit.” (részlet. Kis Taormina. 1904) A versekben meglehetősen gyakori az alkotói reflexió színrevitele: „Kiterítem síkba a tájat, / végigaraszolok rajta rétegenként”. (Baalbek. 1906)

A második rész (Behunyt szemmelTarkovszkivágások) a jelentős és lenyűgöző Tarkovszkij-életművet idézi meg. A szerző a versekben a Tarkovszkij-filmek gondolatiságát és költőiségét tolmácsolja: „nem látod, ahogy a poharak az asztal széle felé / araszolnak halkan, a megszűnőben lévő idő mégis / meg lett örökítve, valami éppen most kezdődik.” (időhúzás/Sztalker. 1979.) Az alkotás folyamatára történő rákérdezés természetesen ezekben a szövegekben is kiemelt szerepet kap: „A harangöntés titka nem örökölhető, mindig mindent / újra és elölről kell kezdeni, nincs értelme különben / az elszántságnak”. (harangnyelv/Andrej Rubljov. 1966)

Az autóbalesetben fiatalon meghalt Kaposi Tamás képeivel foglalkozó harmadik fejezetben (Szent nyírfakéreg ketchuppalKaposi Tamás-apokaliptika) szintén megtaláljuk az elforgatva a versek mellé helyezett idézeteket – az idézetek ebben az esetben is a pályaképet segítenek érzékeltetni. Az alkotás helyzete és a megalkotott képi világ sajátosságának jellemzése egyszerre jelenik meg a következő néhány sorban: „Az utolsó esély szorításában / készül a kép / egy végsőkig csupaszított világról / ahol az ember egyedül van, / önmagával, / és önmaga által teremtett démonaival”. (Kutya, macska, ember. 1991.)

Jóllehet az egyik versben ezt olvashatjuk: „csak nézni a képet és beszélni róla” (Nonfiguratív. 1986–1989, 117.) – a szerző nem hallgatja el a képekről lehetséges beszéd nehézségeit: „beszéd és kép ritkán van fedésben”. (vers/Úton. 1980.) Jász Attila nemcsak tudatosítja, de vállalja is ezt a nehézséget – s a Belső árnyék rejtelmes és felkavaró írásait éppen ez teszi hitelessé.

Jász Attila: Belső árnyék, Kortárs, 2013

 

Tükrök állatai



Fenyvesi Orsolya első verseskötete a Tükrök állatai címet kapta. Szerzője művészettörténész, éppen ezért talán nem túlságosan meglepő, hogy a művészet (képek és szobrok) és/vagy a vizualitás központi szerepet tölt be a verseiben. A fény (és az árny) visszatérő motívum a versekben, a verscímek pedig számos esetben a művészettel, s általában a vizualitással kapcsolatosak (Csendélet erőszakos őszibarackokkal, Kariatidák, Arabeszk, Ornamentika, A porba döntött katedrális, Illusztráció, Fotográfia).

Az Ornamentika című vers radikális bejelentéssel kezdődik: „Elegem van a képekből” – de a mondat mögött nem a képekről való végleges lemondás húzódik. A szerzőtől nem idegen a merész költői képek használata, s nem áll távol tőle a művészeti értelemben létrehozott, megalkotott képekre történő hivatkozás sem. Vannak versek, melyekben a természetben megjelenő látvány a művészet fogalmai által kap jelentést és értelmet: „Láthatóvá váltam / a pocsolyák képkivágatában”. (Udvarok) Több versben pedig a láthatatlan válik érzékelhetővé.

A könyvben nemcsak a vizualitás kap meghatározó jelentőséget, hanem az emlékezet, az utalások és az élet változatos formái is. A szövegekben az erdő mókusai, cirkuszi medve, pillangók, bogarak, hangyák, vízfestékvörös róka, farkasok, madarak jelennek meg. „De úgy hiszem, / hogy több ég van egymás mögött, / és csak az egek közé szorult / madarak ismerik a nyugalmat." (Enfilade) S meg kell még említeni A férfi és a nő bestiáriuma című ciklus kilenc remek darabját is.

A Tükrök állataiban nem ritka az ellentétek alkalmazása: a versek sejtelmes és meditatív jellegét gyakran játékosság ellenpontozza; s nyilván nem véletlen, hogy az utolsó vers, s így az egész kötet is látványos kontraszthatással zárul: „Eltűnt minden, / – a fény maradt.” (Fotográfia)
A Tükrök állatai nem csupán kiváló könyv – de szerethető is.

Fenyvesi Orsolya: Tükrök állatai, JAK–Prae.hu, 2013 

 

 

Szűcs Balázs Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.