hirdetés

A Mágneshegyen innen és túl

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy, Magvető, 2018

2019. január 26.

Elgondolkodtatóan mutat rá az ezredforduló értelmiségi világnak a szemellenzősségére, vakfoltjaira és fatális tévedéseire, melyek bőven meghatározzák ma is a Magyarországon élők észjárását. – Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényéről Modor Bálint írt kritikát.

hirdetés

Mán-Várhegyi Réka első regényét, a Mágneshegyet találóan foglalja össze a Filmtekercs kritikusa, Huber Zoltán: „Szociológusok keresztezik egymás útjait”. Talán még találóbb a Jelenkor Online kritikusának, Kőszeghy Lászlónak az összefoglalója Súlyos szabálytalanság című kritikájában, ahol összeköti a regényben megjelenő három fontos nevet, a felső középosztálynak oly sokszor görbe tükröt állító Woody Allenét, a neoliberalizmus túlzott, közösségromboló individualizmusát bíráló szociológus Zygmunt Baumanét és a társadalmi egyenlőtlenségek emberi tapasztalataira nyitott Bourdieu-ét: „Azt is mondhatnám, Mán-Várhegyi áthelyezi – mutatis mutandis – a Woody Allen-filmekből ismert, iszogatós-beszélgetős összejöveteleket egy Zygmunt Bauman-i, ambivalens, posztmodern világ Budapestjére, és az interakciókat a társadalmi megkülönböztetés módjaira érzékeny, bourdieu-i tekintettel figyeli.”

Ebben a kései kritikában leginkább a regény formai talányával foglalkozom, amit Kőszeghy kritikája címében úgy fogalmazott meg, hogy súlyos szabálytalanság. A kilencvenes évek prózája felől olvasva, vagy a vele egy időben megjelent másik, a közelmúltunkról beszélő regény, Bartók Imre Jerikó épül című könyvének távlatából kevésbé tűnnek súlyosnak a Mágneshegy szabálytalanságai. Mégis több olvasója, kritikusa úgy találja, hogy a Mágneshegy megvezeti az olvasóját, mert míg az első feléből úgy tűnik, hogy realista kódon keresztül a budapesti értelmiség, különösen a szociológusok világát, párhuzamos történeteit mutatja be olvasójának, addig a regény második felében – legfőképpen Békásmegyer ábrázolása közben – mágikus realista kódra vált. Ezt a poétikai megoldást többen méltatták, mások a regény megoldatlanságának látták, de eddig nem találkoztam olyan kritikával, melyben értelmezni próbálták volna. Mielőtt erre rátérnék, nézzük, mivel is állunk szemben.

„És nem, nem a honvágy kínozza. Ahhoz túl jól emlékszik rá, hogy milyen rémesek tudnak lenni az otthoni hétköznapok, hogy az úgynevezett magyarok gonoszak és szerencsétlenek, hogy bizonyos értelemben predesztinálva vannak a szenvedésre, a keserűségre, a lelki és szellemi nyomorúságra” – gondolja magában a Mágneshegy Bőrönd Enikő nevű hőse 1999 nyarán, amint éppen próbálja magának megmagyarázni kívülről ésszerűtlennek tetsző döntését, hogy a világ szimbolikus centrumából, New Yorkból visszaköltözik a (fél)periférikus Budapestre. Enikő belső forrongásában az olyan kultúrák önutálata csendül meg, melyek a nyugati kultúrára követendő és utolérendő mintaként tekintenek. Az idézetben az egyes szám harmadik személyű elbeszélő függő beszédben idézi Enikő gondolatait, átvéve azok ritmusát, így egyszerre engedi közel az olvasót az ő tudatához, és teremt egyúttal ironikus távolságot is. Ez a regény egyik leggyakoribb retorikai eljárása.

A Mágneshegy egy másik, narrátorrá is emelt szereplője, a szociológushallgató Réka, aki nem mellesleg egy regényen dolgozik, és alapvető problémának látja a megszólalás módját; E/1. vagy E/3., az első túl személyesnek tűnhet az olvasó számára, a másodikban viszont azokat a részleteket is ironikusan olvashatja, melyeket a szerző nem annak szán. A két beszédmód mégsem tér el egészen egymástól, éppen a mindkettőben alkalmazott ironikus narrátori azonosulást megjelenítő függő beszéd gyakori alkalmazása miatt. Réka egyes szám első személyű szólama kezdi a regényt, és a regény kétharmadáig vetésforgóban adogatja a stafétát a másik elbeszélőnek. Az első fejezetben Réka szemszögéből ismerhetjük meg a már említett Bőrönd Enikőt, valamint a mindkettejükkel szerelmi viszonyt ápoló Bogdán Tamást. Ők mind a ketten kapnak külön fejezeteket. Sőt, a regényben a sokadik generációs értelmiségi számára még családregényszerű mélység is nyílik azáltal, hogy Bőrönd Enikő anyja, Márta nemcsak mellékszereplőként, hanem egy bravúros fejezet erejéig főszereplőként is megjelenik.

A regény szereplőinek finom rajzait és egymáshoz való viszonyait, társadalmi meghatározottságukat és individuális küzdelmeiket finom iróniával mutatja meg a regény. A Bajáról származó, első generációs értelmiségi Bogdán Tamásét, aki nem egyszer visszaél saját pozíciójával. A sokadik generációs értelmiségi Bőrönd Enikő bonyolult családi viszonyait, és az értelmiségi létezésbe betörni kívánkozó Rékáét, e törekvésben a sebezhetőségét és traumáit. A vidéken élő, több mellékállás mellett is lelkesen kutató, a regény vége felé több külön fejezetet is kapó Regináét. A tudományos életben a nőként való boldogulás nehézkességét.

A regény továbbá hangsúlyosan megjeleníti „a (fél)periféria perifériáját”, melynek szimbolikus helyszíne lesz Békásmegyer, Bogdán szociológiai terepmunkájának helyszíne és Réka otthona. A regényben ábrázolt városrész egyszerre jelenik meg egy távoli, világtól elzárt telepként, ahol hasonlóképpen állt meg az idő, mint Kusturica Undergroundjának pincéjében, és helyi szkinhedbandák zavaros ideológiáinak és törzsi működésének terepeként, ahol feltűnik egy ember méretű nyúl, megjelenik a rejtélyes Bomberman és itt található a titokzatos kísérleteket rejtő Mágneshegy. Békásmegyer ábrázolásában tehát már nem az a realista kód működik, mint a tudományos világ konferenciáinak és belvárosi közegeinek a leírásában, mégsem előzményektől mentesen, durván vált, hanem finom és elegáns felvezetéssel és lecsengetéssel.

A felvezetés a nyolcadik fejezet disztópikus jelenetével kezdődik, melyről csak a végén derül ki, hogy a Villámolvasás című könyvről való diskurálás közben elbóbiskolt Réka. A következő fejezet a szintén álmot látó, ezoterikus tanokkal kacérkodó, sőt ezoterikus közösséget építő Mártával folytatódik, aki egyszerre szenved aranyérbántalmaitól és a mitikussá növelt szexuális vágytól, melyet éppen egy számára nem túl szimpatikus pincér vált ki. A szexuális vágy (amit úgy nevez, hogy gerj) leírását egyszerre lehet a realista próza kódján olvasni, de már előremutat a későbbi fejezetek mágikus leírásaira. A mágikus kódot az utolsó előtti fejezetben csengeti le, ahol a pozíciójával visszaélő Bogdán Tamást meglátogatják volt szeretőinek árnyai mint a kínzó lelkiismeret mágikus kivetülései. Ezzel a feminista bosszúzárlattal veszünk búcsút a regény mitikus kódjától és Bogdán Tamás történetétől. Talán erre is gondolt a Revizor kritikusa, Pogrányi Péter, amikor a Mágneshegyet #metoo regénynek nevezte.

A két világ és a hozzájuk kapcsolódó kódok azonban közel sem térnek el annyira egymástól ebben a szabálytalan regényben, mint amennyire első pillantásra tűnik, hanem sokkal inkább finoman egymásba játszanak, akár úgy, hogy a belvárosba betüremkedik Békás mitikus világa, akár úgy, ahogy a szociológus kutatók a tudós szemüvegével néznek Békásmegyerre. Az egymásba mosódások ellenére, mintha Mán-Várhegyi Réka regénye azt sugallná, hogy míg egy értelmiségi története és tetteinek a mozgatórugója a polgári hagyományokból eredeztethető realista családregény műfaján keresztül bontható ki, addig a mélyszegénységből érkezőké viszont mágikus realista kódon keresztül, mert számukra nem létezik történelmi és családtörténeti, hanem pusztán mágikus, archaikus mélység. De mintha ez nem a kinyilatkoztatás súlyával lenne beleírva a regénystruktúrába, hanem sokkal inkább ez is a szociológustársadalom kritikája lenne, akik számára Békásmegyer a kutató kutatásának varázslatos, titokzatos terepe, melyre nem a tudós, hanem saját, sztereotip szemüvegükön keresztül néznek.

A regény izgalmasan szabálytalan szerkezetével, termékenyen elvarratlan szálaival és a kódok közötti átmenetekkel nemcsak komplexen mutatja be az ezredforduló magyar értelmiségi berkeiben mozgó figuráit, a maguk különböző hátterével és stratégiáival, hanem elgondolkodtatóan mutat rá az értelmiségi világnak a szemellenzősségére, vakfoltjaira és fatális tévedéseire, melyek bőven meghatározzák ma is Magyarországon élők észjárását.

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy, Magvető, 2018, 384 oldal, 3499 Ft

Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.