hirdetés

A mese gyógyító erejéről

2008. november 24.
Egyszer volt, hol nem volt, a Bakonyon innen s a Dunán túl, volt egyszer egy dimbes-dombos város, Veszprém, ahol november 20-án Boldizsár Ildikó a mesékről tartott előadást. Csapody Kinga beszámolóját olvashatják.
hirdetés

Egyszer volt, hol nem volt, a Bakonyon innen s a Dunán túl, volt egyszer egy dimbes-dombos város, Veszprém. Ebben a városban pedig, a vár fokán a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének, ha nem is a legkisebb királyfija, de a vezetője, Géczi János úgy gondolta, hogy az egyetem népe éjjel ne csak a különböző alkoholos nedűkre szomjazzon, hanem a tudásra is, így elindította az Éjszakai Egyetem elnevezésű előadássorozatot.

November 5-én Kepes András tartott előadást Formálni vagy informálni címmel a média világáról, amikor megtudhattuk, hogy milyen az angolszász kultúrában az újságírás, ami mindig csak kérdéseket tesz fel, és nem mond ítéleteket, és azt is, hogy van-e Magyarországon oknyomozó és tényfeltáró újságírás. Felelevenítve a valóság showk világát és megidézve Anett és Okiék Való világát a Nagy testvérrel egyetemben, majd áthelyezve a szereplőket egy Shakespeare drámába, érdekes megfeleltetésekre csodálkozhattunk rá. Sőt még azt is megtudhattuk, hogy mit lehet Győzikétől tanulni… Akit ezek az összefüggések sokkoltak, azok tán valóban gyógyulni is jöttek november 20-án este 10-kor meghallgatni Boldizsár Ildikó előadását A mese gyógyító erejéről. Vagy csak kíváncsiságból, mint a mögöttem ülő ifjak, akik „esti egyetem szűznek” vallották magukat, akik pont ezen az estén kívánták elveszíteni… Ki ezért ki azért, de megtelt a nagyelőadó, pedig ezúttal még az energiaitalos promós lányok sem osztogattak innivalót, ami szárnyakat adott volna, mégis 2 és fél órán keresztül figyelt majd kérdezett a cseppet sem álmos közönség.

Stílusosan egy mesével kezdte előadását, egy kinyitásra váró lakatról, amivel sem a bölcsek, sem a katonák nem boldogulnak, holott csak arra a negyvezírre várt, akinek volt bátorsága odalépni, és egy határozott mozdulattal megrántani az amúgy nyitva lévő zárat, tehát rendelkezett a próbálkozás bátorságával, amivel valójában mindannyiunknak kéne.

Mesélt arról is, hogy miért is lett ő mesekutató, és egy kis mesekutatás-történeti betekintést is kaphattunk. Megtudhattuk, hogy régen a mese, a történet-mondást 72 %-ban férfiak űzték, és ezt környezetük nagyon is munkának tekintette, megbecsülték őket, akik nem csak embereknek, hanem például az állatoknak vagy a vetésnek is meséltek. Nem csak mi csodálkoztunk, hanem 1912-ben Helsinkiben a tudósok is, mikor kiderült, hogy valójában a Föld minden táján ugyanazok a mesék születnek, és így is 2000 mesetípus, szüzsé létezik a  világon. Ezek közül biztosan akad mindenkinek egy saját története, amibe bele vannak kódolva az életében előforduló nehézségek, problémák, és valójában azok megoldása is.

3 nagyon fontos tévhitet sikerült Boldizsár Ildikónak tisztáznia az éjjel folyamán, mégpedig legelőször is azt, hogy nem azért mese a mese, mert ott minden rendben van, hanem mert mindent rendbe lehet hozni! Érdekes sorra venni, hogy melyik történetben mi a konfliktus, és elgondolkodni azon, hogy ha nem szólítja fel lányát az anya, hogy vesse magát a kútba esett orsó után a Holle anyóban, hanem megsimogatja buksi fejét, hogy „sebaj, holnap veszünk újat!” lett volna belőle mese, avagy sem.

A második tévhit, hogy a mese a vágyak világa, hiszen minden egyes történet valójában bennünk játszódik. Ahogy ezt ígérte, Boldizsár Ildikó be is bizonyította ezt.

A harmadik pedig az, hogy valójában nem ismer lehetetlent, hisz ezekben a történetekben mindig végig kell csinálni mindent, arra szólít fel, hogy az agyaddal dolgozzál és cselekedjél!

Az előadás e pontjára a közönség maximálisan megbabonázva figyel, el lettek varázsolva, nem csak a téma, hanem az előadó felkészültsége, stílusa, humora és bája által. Mindenki készségesen kereste magában az istállót – ahogy Ildikó kérte –, ahol a táltosnak kéne lennie, ez az a hely, ahol problémánk van – tudtuk meg. Itt találjuk azt a mesebeli gebét, aki majd segít nekünk. Akit, ha szenvedéllyel, tűzzel, akarattal – mesenyelvre visszafordítva parázzsal – megetetünk, segít nekünk. Hiszen a mesékben sem sikerül minden egyedül a szereplőknek, akkor mi miért nem merünk néha segítséget kérni? Pedig mostanában talán egyre többen szembenéznek problémáikkal, legyen az párkapcsolati, pl. beteljesületlen szerelem, elhagyás és elhagyattatás, elengedni nem tudás vagy gyász, válás, magány, kommunikációs nehézségek és a szorongások. Nekik/nekünk is segít Boldizsár Ildikó, ha valaki felkeresi a rendelőjében, hogy együtt leljenek rá arra a mesére, amiben rejtve van az egyedi gyógyulásának útja. A 24. hétre született kislány, Johanna története mindenkit megdöbbent, néma csendben hallgatja a nagyelőadó közönsége, hogyan keresték fel a koraszülött szülei Ildikót, és segítségével miképp választották ki azokat a meséket, amelyeket a szülők felolvastak, majd hosszú heteken keresztül folyamatosan játszottak az inkubátorban, ezzel is segítve a csöppség gyógyulását. Ez nem egyedi eset, már 8 hozzá hasonló túl korán született csecsemőnek segített az életéért folytatott küzdelemben a mese.

Bár már éjfélt ütött az óra, úgy tűnt senkit sem várt kinn a tökhintója, mert sokszor lendültek kérdésre a kezek, amire az előadó láthatóan örömmel válaszolt, sőt, élvezte, hogy ennyi ember elgondolkodott a hallottakon. Nagy nevetések közepette lépett egyszerre dialógusba a közönség, és vált az előadás diskurzussá. Ha nem is életünk felén (remélhetőleg), de az est végén (képzeletben legalábbis) egy sűrű, sötét erdőbe érkeztünk és egy hármas útelágazáshoz értünk, ahol az egyik útjelzőn ez áll. „Ha, erre mész, ide nem térsz vissza”, a másodikon: „ha erre mész ide visszatérsz”? A harmadikon pedig: „Talán visszatérsz, talán nem”. Nem árulom el, hány hős és hány sóbálvány ült a teremben, de érdemes elgondolkodni, hogy ki mit választana. Ha nem megy, keresse fel a „jóságos boszorkány meseterapeuta Boldizsár Ildikót” – ahogy Kamarás István mesekutató, az Antropológia és Etika tanszék oktatója nevezte őt az ez alkalomra rögtönzött záró meséjében.

Jó mesélést mindenkinek, hátha boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.