hirdetés

A Mészöly-emlékplakett díjazottja, Szörényi László méltatása

2018. január 18.

Kossuth-díjas írónknak, „A Kapitánynak" igaz barátjaként egyik legfontosabb célkitűzése Mészöly Miklós szellemi hagyatékénak megőrzése és ápolása. – A 2018. évi Mészöly Miklós Emlékplakett díjazottját, Szörényi Lászlót Ódor János Gábor, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója méltatja.

hirdetés

Szörényi László irodalomtörténész, író és kritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Neolatin témacsoport vezetője, egyben a SZTE BTK Klasszika-filológia és Neolatin Tanszékének professor emeritusa.

Szörényi László az ELTE Bölcsészkarán végezte egyetemi tanulmányait 1963 és 1968 között, latin–görög–iranisztika szakon. Közben mindvégig az Eötvös József Collegium tagja volt. Szakdolgozatát iranisztikából készítette. 1968-tól dolgozik az MTA akkor Irodalomtörténeti, utóbb Irodalomtudományi Intézetében, amelynek 1997 és 2012 között igazgatója is volt.

1991-től 1995-ig nagykövetként szolgált Rómában, akkreditációja kiterjedt Máltára és San Marinóra is. Erről az időszakról szól Éljen Kun Béla – Suzy nimfomán című visszaemlékezés-kötete.

Egyetemi doktori címét 1981-ben szerezte meg közép- és újlatin filológiából. Kandidátusi értekezését 1982-ben védte meg a következő témából: A magyarországi latin nyelvű hősi epika a XVII–XVIII. században. Végül MTA doktori értekezését 2000-ben védte meg, címe: Philologia Hungarolatina.

Ösztöndíjjal kutatott az egykori Csehszlovákiában és Jugoszláviában, valamint Ausztriában, Olaszországban és az Egyesült Államokban. Konferenciákon vett részt négy földrész számos országában. 1980-81-ben Harvard-ösztöndíjjal dolgozott Firenzében. Az 1990/91-es tanévben vendégprofesszorként tanított a Bolognában és Kolozsvárott.

Emellett két évtizedig az ELTE Eötvös József Collegiumában volt szeminárium-vezető, illetve magyar irodalomtörténetből szakvezető tanár. Elsősorban a XX. századi magyar regény, illetve Arany epikájának köréből vezetett szemináriumokat. 1974–75-ben óraadóként tanított különböző iranisztikai tárgyakat az ELTE iranisztikai tanszékén, valamint 1985 és 1987 között szemináriumokat vezetett az ELTE XIX. és XX. századi magyar irodalomtörténeti tanszékein.

Szegeden másodállásban 1973 óta tanít. Előbb az I. számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken volt adjunktus, ahol reformkori irodalmat adott elő és tartott Berzsenyi-szemináriumot. Óraadóként az Altaisztikai Tanszéken tanított ó- és közép-perzsa nyelvet. Ezután az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékre került adjunktusként, 1988-ban vette át docensi kinevezését. XX. századi irodalomtörténeti előadásait, illetve az élő irodalom bemutatását irodalmunk jeleseivel folytatott beszélgetés keretében 1987-től 1991-ig tartotta havi rendszerességgel a JATE Móra Ferenc Kollégiumában.

Habilitációját 1996-ban tartotta meg Szegeden, előadásainak címe: 1. A neolatin filológia jelentősége a magyar irodalomtudomány szempontjából; 2. Arany János nagyepikai koncepciójának kialakulása. 1997-ben megkapta az egyetemi tanári kinevezést. 1998. január 1-je óta a Neolatin Tanszéki Csoportot vezeti, jelenleg a Klasszika Filológiai és Neolatin Tanszék professzora.

Fő kutatási témái: a görög és a római eposz recepciója a magyar irodalomban; a kódexirodalom; a magyarországi humanizmus kezdetei és Janus Pannonius; Mátyás király; olasz–magyar kapcsolatok a középkorban, a reneszánsz, a barokk és a felvilágosodás korában. A magyar humanizmus, reneszánsz és barokk eszmetörténete és poétikája; Zrínyi Miklós; II. Rákóczi Ferenc; a magyarországi és közép-európai jezsuita kultúra a barokk korban; a magyarországi eposz műfajtörténete; a klasszikus magyar irodalom (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai); a XX. századi magyar regény; a retorika elmélete és története; filmesztétika; élő magyar irodalom.

Eddig tizenkilenc önálló, egy társszerzős kötete jelent meg magyarul, két kötete olaszul, egy angolul, valamint egy kispróza kötete (Hosszúlépés címen) magyarul és finnül. Számos könyvet szerkesztett vagy rendezett sajtó alá. Közel háromszáz tanulmánya jelent meg magyarul, továbbá számos bírálata és száznál több ismeretterjesztő cikke. Magyar nyelvű publikációin kívül (amelyek nemcsak hazánkban, hanem részben a szomszéd országok magyar nyelvű folyóirataiban és köteteiben láttak napvilágot) még jelentek meg tanulmányai: latin, francia, angol, német, holland, orosz, lett, finn, olasz és szlovák nyelveken.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1989-ben Toldy Ferenc Emlékéremmel, 1991-ben a Széchenyi Társaság Széchenyi Emlékéremmel tüntette ki. Nápoly városa 1993-ban a magyar–olasz kapcsolatok előmozdításáért „Sabatia Ter"-, Bologna városa ugyanezért 1994-ben Arany Páfrány-díjat adományozott neki. 1999-ben József Attila-díjat kapott. Rómában 2002-ben tüntették ki az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatával. A Szegedi Tudományegyetem 2009-ben Klebelsberg-díjjal tüntette ki, 2011-ben Széchenyi-díjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét kapta. Tudományos társaságok sokaságának tagja hazánkban és külföldön.

Könyvsorozatokat is szerkeszt, illetve szerkesztett; a Magyar Tallózót, a Matúra Klasszikusokat, ezen kívül sorozatszerkesztője a Bibliotheca Scriptorum Recentis Mediique Aevorum című, közép- és neolatin szövegkiadásokat megjelentető könyvsorozatnak. Tagja a Magyar Remekírók Új Folyama szerkesztőbizottságának, az Irodalomtudomány és Kritika című sorozatnak és alsorozatainak szerkesztője, valamint a Magyarok Emlékezete című, Pozsonyban kiadott irodalomtörténeti monográfia-sorozat társszerkesztője. Végül szerkesztőbizottsági tagja volt a Repertorium Fontium Historiae Medii Aevi című, Rómában kiadott sorozat utolsó négy kötetének.

Az irodalmi ismeretterjesztés területén is tevékenykedik, ezért a TIT Budapesti Választmánya 1985-ben díszoklevéllel tüntette ki. Emellett gyakran tartott és tart rádió- és TV-előadásokat. (A Magyar Rádiótól 1976-ban Az önkényuralom irodalmának hetei című sorozatért nívódíjat kapott; részt vett a Hungaria Litterata című TV-sorozatban. Eddig elkészült 42 epizód, 1999-ben nívódíjat kapott érte a Duna TV-től.) Tagja volt a Kossuth Emlékbizottságnak, amely Kossuth halálának 100. évfordulóját rendezte (1994) és a tavaly megrendezett Arany János-emlékév bizottságnak is. 2006-ban nívódíjjal tüntették ki az Élet és Tudományban publikált, Szőnyi Istvánt méltató tanulmányáért.

Dr. Szörényi László a 2002-ban alakult Mészöly Miklós Egyesületnek alelnöke, majd 2007-től elnöke. Szekszárdra mindig szívesen és örömmel jön el, akár a januári Mészöly-napokra, akár a júliusi Magasiskola íróakadémia rendezvényeire. Kossuth-díjas írónknak, „A Kapitánynak" igaz barátjaként egyik legfontosabb célkitűzése Mészöly Miklós szellemi hagyatékénak megőrzése és ápolása.



Ódor János Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.