A Műfordító tábor a kezdetektől a jelenlevő műfordítóknak biztosít szakmai gyakorlatot, betekintést a kortárs magyar irodalom szerzőire, műveire, fórumaira, irályaira. Nem történt ez máshogy idén sem a nagykovácsi táborban: Dúll Kata, L. Varga Péter és Rácz I. Péter szervezők állították össze a programot, amelyben a fejlődést elősegítő szemináriumi gyakorlatok mellett előadások és beszélgetések özöne fogadta az először még gyanútlan résztvevőket. A lengyel, észt, olasz, szerb, orosz, bolgár, német, spanyol, amerikai-angol, cseh és holland nyelvek képviselői kivétel nélkül első alkalommal vettek részt a táborban, de az alkalmi kilátogatók révén sorolhatnánk tovább is a különböző nyelvterületek képviselőit.

A tábor 9 napjának részletes taglalása (amely egyébként a JAK honlapján elolvasható) helyett négy vállalkozó kedvű műfordító nyilatkozik alább: hogyan is érezték magukat a táborban, és milyen tapasztalatokat szereztek.

10 nap JAK Műfordító táborában,
5 kg plusz súly a tök jó kaja miatt,
2 kg mínusz a szaunás estek miatt,
kb. 50 óra rendkívül hasznos és érdekes műhely és előadás,
18 ismerős leendő híres műfordító,
1 jó ötlet szakdolgozatra,
100 ihlet további munkához.
Köszi!!!
(Natalia Nowak, Lengyelország)

A Műfordító tábor tökéletes volt minden szempontból: nagyon intenzív volt ez a hét Nagykovácsin, magas színvonalú és informatív előadások sorozata zajlott egy gyönyörű helyen, a szállásunk szép és kényelmes volt, az ételek finomak, az adagok nagyok. A társaság jó volt, sok érdekes emberrel találkoztam.
Minden műfajról kaptunk áttekintést. A legjobb előadás számomra Seregi Tamásé volt a kortárs líráról.
Délelőttönként a fordítószemináriumok első négy napján Rácz Péterrel dolgoztunk együtt, fordítottunk részleteket egy Szabó Marcell-versből, Darvasitól A virágzabálókból, Spirótól a Felségversenyből és egy Tandori-vers részletét is. A fordító műhelyt az utolsó négy napban Imreh András vezette. Vele fordítottunk Radnótitól egy verset és egy részletet az Ikrek hava c. művéből. Az utolsó napon kaptuk feladatul, hogy egy szabadon választott szöveget a saját nyelvükről magyarra fordításunk. Én egy rövid uruguayi novellát választottam Teresa Porzecanskitól.
(María Elena Szilágyi, Uruguay)

Fürge ujJAK a klaviatúrán, avagy berúgJAK vagy ne rúgJAK
A 2009-es JAK Műfordító táborban a fiatal generáció dominált: az átlag életkor 28 év körül lehetett, és én a csoport legfiatalabb tagjaként vettem részt a 9 napos kemény munkán: magyar anyanyelvűként olaszra fordítottam.
Izgalmaktól fűtve érkeztem: nem tudtam, mire számítsak, hiszen ez volt az első JAK-tábor, amelynek részese lehettem. Szerencsére még útközben, a buszon megismertem leendő szobatársaim egyikét, Elenát.
Az első nap főként az ismerkedés jegyében telt, valamint érdekes előadásokat hallhattunk Pynchon fordítási nehézségeiről és a Pont fordítva sorozatról. Az este – vagy inkább éjszaka – sem telt kevésbé izgalmasan: néhány üveg finom bor társaságában komoly témákról diskuráltunk.
A következő napok szigorú tervek szerint haladtak: délelőttönként szemináriumon, délutánonként pedig két-két előadáson vettünk részt: ezek egyrészt körképet nyújtottak a kortárs irodalomról, másrészt fordítási problémákat boncolgattak. Az esti beszélgetések alatt a nagy hideg ellen különféle védekező stratégiákat is kifejlesztettünk: tetőtől talpig pokrócokba burkolóztunk, az észt lányok közreműködésével pedig tábortüzet raktunk, ahol a lelkesebbek dalra is fakadtak. A másnap felmerülő kognitív disszonanciát egy-két kávé után sikerült elűzni, és újra kezdődhetett a munka.
A műhelymunka vezetői Rácz Péter és Imreh András voltak: 4-4 napig dolgozhattunk velük. Érdekes, aktuális és nem éppen egyszerű szövegeket hoztak magukkal. Rácz Péterrel a könyvhéten megjelent újdonságokból és a legfrissebb irodalmi művekből szemezgettünk (Spiró, Darvasi, Tandori, Szabó Marcell), Imreh Andrással pedig Radnótit fordítottuk: miután elkészültünk a Mint a bika című vers fordításával, felolvastuk munkánkat, mivel nem beszéltük egymás nyelvét, így a hangzásbeli problémákra is kitérhettünk. Tanulságos feladat volt, hiszen Radnóti verse – habár rímtelen – tele van alliterációval, asszonáncokkal és hangutánzó szavakkal: amelyek szintén megnehezítették az átültetést.
Az előadások közül kettő tetszett a legjobban: Buda Györgyé, aki néhány napot velünk is töltött a táborban, és élvezte a szauna nyújtotta örömöket, valamint Károlyi Csabáé. Buda György műfordítási és kiadási buktatókról-praktikákról beszélt, saját tapasztalatait is megosztva velünk. Károlyi Csaba a könyvheti újdonságokat mutatta be, a kritikus szemével. Ez segített, hogy jobban átláthassuk az újonnan megjelent könyvek „rendszerét".
(Hegyi Szilvia, Magyarország)

Elsősorban hadd gratuláljak a JAK-nak, hogy ennyi éven át eleven hagyománnyá tették a Műfordító tábort, ahol rendkívül jól éreztem magamat, és sok értékes élményben (is) lehetett részem. A szállás jó volt, a személyzet kedves, meg voltam elégedve.
Az előadások hasznosak voltak, bár ajánlanám, hogy az előadás előtt beszéljék meg a szerzővel, melyik részt olvassa fel a kötetéből. Azt is kérem, szabjanak valamilyen határt a felolvasást illetően, mert este 10-kor elég nehéz végig figyelni egy 35 perces olvasást, akármennyire szórakoztató. Dragomán Györgynek például szerintem senki nem értette a válaszait, ennek ellenére az ő felolvasását tartottam a legértékesebbnek, mert jól magyarázta, árnyalta, elevenítette meg A fehér király hangulatát. Enélkül szerintem lehetetlen jó fordítást készíteni a műből, ő azonnali választ adott a kérdésre, hogy fontos-e a mű eredeti mondatszerkezetét megtartani. Az előadások tarkasága is tetszett, hiszen több nemzedék, műfaj és természetesen nagyon sokféle stílus képviseltette magát az egy hét során. Nagyon örültem Károlyi Csaba könyvismertetésének, mert műfordítóként rendkívül fontos lépést tartani a legújabb művekkel. Főleg azért jelentkeztem a táborba, mert szükségem volt efféle tájékoztatásra, és nagyon örülök, hogy az elkövetkező hónapok során újabb és újabb „találkozásokra” számíthatok. Hasonló véleménnyel vagyok Seregi Tamás, illetve Dánél Móna előadásáról is; akármennyire fontos a szakmai viták, illetve gyakorlat, lépést kell tartani az irodalomtörténeti és kritikai világgal is.
Egyetlen komoly panaszra az internettel kapcsolatban lehetett csak okunk, hiszen a technikai nehézségek jelentősen befolyásolták munkánk sikerességét.
Néha fordítottunk is este, a különböző megoldásokról hevesen vitatkoztunk.
(Tóthné LoBello Maya, Egyesült Államok– Magyarország)