hirdetés

A Műút a könyvtárba vezet: Bodor Ádám Miskolcon

2009. november 30.

Bodor Ádámmal nem könnyű beszélgetni. Mintha alkatilag is távol állna tőle a kvaterkázás, a nyílt színi önvallomásoktól pedig – láthatóan – tartózkodik. Semmi ornamentika. Bodor Ádám Miskolcon, ott jártunk.

hirdetés

Kezdjük a Műút című, Miskolcon megjelenő irodalmi folyóirattal: látványos arculat, remek képanyag, masszív és mértékadó kritika-rovat – és persze az extrák: az on-line világirodalmi figyelő (a Kikötői hírek), az obligát képregény, valamint a lap külső „rovata”, A Műút a könyvtárba vezet című beszélgetéssorozat a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Az elmúlt két évben a Műút vendége volt Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Karinthy Márton, Kornis Mihály, Konrád György, Bereményi Géza, Végel László, Dragomán György, Spiró György, Bartis Attila, Kemény István, Kocsis Zoltán és legutóbb, 2009. november 25-én Bodor Ádám. A beszélgetőtárs – csakúgy, mint többnyire korábban is – Jenei László, a Műút kritika-rovatának szerkesztője.

Bodor Ádámmal nem könnyű beszélgetni. Mintha alkatilag is távol állna tőle a kvaterkázás, a nyílt színi önvallomásoktól pedig – láthatóan – tartózkodik. Semmi ornamentika. Jenei – a szokásos módon – alaposan felkészül, jegyzeteket készít, idézeteket válogat, gondosan megtervezi a beszélgetés menetét, sugalmazóan kérdez, feltételez. Ám most többször is „zsákutcába” fut. Bodor ugyanis hárít, és nem könyörül. A szemünk láttára hullik darabjaira az előzetes konstrukció. Persze a rutinos kérdező is konstatálja ezt, és jó érzékkel hagyja, hogy a beszélgetés újraépítse önmagát.

Lassan formálódó, szigorúan fegyelmezett, szikár és pontos mondatok töltik be a teret. Súlyos mondatok, amelyeket Bodor öniróniája mégis játékosan könnyeddé tesz. Mondatok a „magáníróságról”, az erdélyi hegyek között való hosszú „dekkolásról”, a Radnai-havasokról, Borberekről, Borsáról, a Puzdra menedékházról. Mondatok Bodor Bertalanról, az apáról, aki a legnagyobb erdélyi pénzintézet, a kolozsvári Hitelbank vezérigazgatója, majd kormányfőtanácsos, aki a háború után visszatér Kolozsvárra, és aki a börtönben egy priccsen alszik Márton Áronnal. Mondatok Bodor Ádámról, az „osztályidegen” és „rendszerellenes” diákról, aki sósavval önti le Lenin mellszobrát, mustárral tölti meg Barkas elvtárs kabátjának zsebeit. Mondatok a börtönévekről. Mondatok az egyházkerületi levéltárban végzett kivonatoló munkáról, a multikulturális és világpolgári szemléletet adó Kolozsvárról. Mondatok magyarokról, románokról, szászokról, örményekről, zsidókról, mócokról. Mondatok Erdélyről. És mondatok Magyarországról, a berlini ösztöndíjról, Az érsek látogatása megírásának a körülményeiről. Mondatok a filmről, a filmes látásmódról, a rendező és az író viszonyáról, Gothár Péter filmjéről, A részlegről.

Jenei nem követi el azt a hibát, hogy búcsúzóul megkérdezze: Most éppen min dolgozik, Mester? Erre a kérdésre ugyanis a Mester így szokott felelni: Van egy jó történetem. Egy magyar fiúról és egy román leányról szól, akik szenvedélyesen szeretik egymást. A baj csak az, hogy családjaik szigorúan tiltják őket egymástól. Elhatározzák, hogy hypót isznak, azonban az üvegben pálinka van...

(A rendezvény további részleteiről olvashatnak a szervező, Jenei László blogján.)

Porkoláb Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.