hirdetés

A múzeum nem várhat a kispadon

2017. október 7.

Fontosnak tartjuk, hogy a frontális panelek és felolvasások mellett új formák is megjelenjenek, hogy minél több lehetőséget teremtsünk a közönségnek a bekapcsolódásra. - A Budapest Transzfer szervező csapatával beszélgettünk a múlt héten lezajlott fesztivál tapasztalatairól.

hirdetés

Az idei fesztivál témája a jövő volt. Magától értetődött, hogy ez lesz idén a központban, vagy több kulcstéma közül válogattak?

A Budapest Transzfer mögött egy csapat áll, a témáról többen gondolkodunk, így természetszerűen több ötlet van egyszerre játékban. Vannak kedvencek, amelyek rendre visszatérnek és olyanok, amelyeket abban a fázisban, amikor már programstruktúrán, konkrét irányokon gondolkodunk, elvetünk. Tehát néhány témaötlet, mint a jövő is, már többször felmerült.

Vannak olyan körülmények, amelyek segítik a döntést, behoznak bizonyos „evidenciákat”, rákapcsolódnak a (hazai) kulturális élet aktualitásaira, vagy például, mint 2015-ben a gasztronómia, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) aktuális kiállításaihoz, kutatási területeihez köthetőek. Egy ilyen együttállás minden szempontból szerencsés, megkönnyíti/elmélyíti a munkánkat és lehetőséget ad arra, hogy a múzeum a fesztiválon keresztül (is) változatos interpretációs lehetőségeket kínáljon fel a közönségének saját (alap)tevékenységei kapcsán, illetve új közönségrétegeket érjen el.

Nehéz lenne megmondani, hogy a jövő miért csak, vagy pont most került ki győztesen az ötletek csatájából, de biztosan hozzájárult az a sokféle és gyors(uló) ütemű változás (az irodalom, a múzeum és a kultúra területein, valamint a hétköznapjainkban), amely körülvesz, foglalkoztat minket.

Mennyiben és milyen módon képesek még a múzeumok (mint a PIM pl) és az egyetemek, könyvtárak médiumai, fórumai lenni a kultúraközvetítésnek, a kultúrák közötti  párbeszédnek? Vagy épp mediális és kultúrtörténeti fordulat előtt (közben) állunk és a múzeum végérvényesen a múlt helye marad?

A múzeumok már évtizedek óta túlléptek az elitkultúra bástyái szerepkörön és Magyarországon is számos olyan, a hagyományosabb alaptevékenységek körébe tartozó (például kiállítások, gyűjtemények sokrétű bemutatása, tárlatvezetés) és a közönség igényeihez részben igazodva, részben azokat formálva, eseményközpontú, új technológiákat bevonó tevékenységet folytatnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a XXI. század mediatizált, posztmodern társadalmában is sikerrel lássák el kultúraközvetítő szerepüket. A PIM évi több mint 400 programja, amelyek túlnyomó többsége ingyenes és nyilvános, egyrészt a kiállítások értelmezéséhez, befogadásához kínál változatos interpretációs lehetőségeket, másrészt a gyűjtemények, a szakmai munka, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó eseményeiről tájékoztat, harmadrészt pedig ösztönzi meglévő közönsége kultúrafogyasztását, új közönséget igyekszik elérni. Ez volt az egyik fontos motivációja Dr. Wernitzer Júlia irodalomtörténésznek és Horváth Csaba irodalomkritikusnak, amikor 2006-ban a Berlini Poesiefestival mintájára létrehozták a Budapest Transzfer Fesztivált. Kortárs eszközökkel és formában szólítjuk meg a közönséget, népszerűsítünk hazai és külföldi szerzőket és az adott témán és a tárművészeteken keresztül új közönségrétegeket elérve „toljuk az irodalom szekerét”. A Transzfer programjai a nagyközönség számára messzemenőkig hozzáférhető formában igyekeznek arra (is) rámutatni, hogy az irodalom része a mindennapjainknak.A kultúrák közötti párbeszéd kapcsán a múzeumok szerepe hagyományosan jelentős, hiszen más kultúrák reprezentációja keletkezésük óta egyik fontos feladatuk. Az, hogy ezt mely korokban milyen ideológiák mentén, milyen hatalmi struktúrákat leképezve tették, fontos kérdés, de nem tartozik szorosan ide.

A PIM és Budapest Transzfer kapcsán elmondható, hogy a nemzetköziség mellett például az elit- vagy magaskultúra és a tömeg- vagy popkultúra viszonyával is foglalkoztunk idén, a gasztronómia, mint téma kapcsán pedig földrajzilag is távoli kultúrák családtörténetei szerepeltek egy beszélgetésben.

Arra pedig, hogy a múzeum nem fogja a kispadon várni, hogy a kulturális élet pályájára léphessen és aktívan részt vegyen a játékban, számos példát látunk bel- és külföldön egyaránt. Aki idén eljutott a Transzferen például a DEKÓD programra, vagy megnézte a PIM Arany-kiállítását, az meggyőződhetett arról, hogy a múzeumok a XXI. században is releváns formában akarnak és tudnak szólni a közönséghez. Valamint, ahogy például a legutóbbi fesztivál programjának keretében rendezett árverés mutatja, a PIM és a Budapest Transzfer fontosnak tartja társadalmi kérdések, problémák beemelését a közönséggel folytatott diskurzusba. Erre pedig külföldön is számos példát láthatunk.

A fesztivál egyik eseményének címe ez volt: Az irodalom, az olvasás és a könyv jövője. Önök hogyan látják, milyen fokon változott meg a státusza és rangja az írott kultúrának? Milyenek az esélyei, milyen pontokon maradhat „versenyben”?

A jövő kapcsán kihagyhatatlannak gondoltuk, hogy foglalkozzunk azzal, mit tartunk ma irodalomnak és vajon mit fogunk irodalomnak tartani a közelebbi és távolabbi jövőben. A beszélgetők számos érdekes témát körüljártak, az olvasási szokások változásától az irodalomtanítás mikéntjének alakulásáig, a digitális kultúra generálta változásoktól a kiadói gyakorlatokig. Bár Nagy Attila olvasáskutató említette, hogy hatalmas a szakadék a (sokat) olvasók és az egyáltalán nem olvasók között, abban nem volt a résztvevők között vita, hogy maga az olvasás nem veszített jelentőségéből, csak az változik, hogy mit, milyen hordozón és egy „ülésben” milyen hosszan olvasunk.

A művészeti ágak közti határok elmosódása, a kultúrához való hozzáférés demokratizálódása, a szerzőség mint szerep (és státusz) átalakulás, az autenticitás fogalmának folyamatos újraértelmezése/megkérdőjelezése mellett már nem egy hierarchikus, státuszok és rangok uralta kultúraszemléletet gondolunk érvényesnek. Galántai Zoltán tudománytörténész megnyitójában két jövőbeli szcenáriót vázolt fel. Az egyik szerint a könyvek, a leírt történetek helyébe vizuálisabb (vagy akár ma még nem ismert, teljesen új) formák lépnek, míg a másik szerint az emberi lényeghez olyan szorosan hozzátartozik a történetmesélés, hogy a mesék és történetek (szóban, vagy akár leírva) velünk maradnak. Galántai rámutatott, változik a nyelv, a témák, zsánerek felemelkednek, majd marginalizálódnak és sokszor elfelejtődnek, változnak az olvasók elvárásai is, az irodalom nem egy rögzített absztrakt valami, alakul, ahogy változik az ember, a társadalmak és kultúrák.

IX. alkalommal rendezik meg a fesztivált. Miben változott ez idő alatt a rendezvény? Hogyan lehetne összegezni az előző évek tapasztalatait, élményeit?

A fesztivál 2006-os indulása óta megtartotta alapvető célkitűzéseit és jellegét. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt helyeztünk arra, hogy színesítsük a programot és kiterjesszük mind az elért közönség, mind a városban érintett helyszínek száma, mind a bevont partnerek tekintetében a Budapest Transzfert. A változatos programok a beszélgetéstől a könyvbemutatóig, a városi sétától a filmig, színházig, a gyerek- és ifjúsági programokig, a számos partner (több mint 20-20 az elmúlt két fesztivál alkalmával), a magas résztvevőszám (idén több, mint 90 művész, szerző, szakértő) olyan koncentrált négynapos eseménysorozatot tesznek lehetővé, amely Budapest elképesztően gazdag kulturális kínálatában is képes markánsan megjelenni.A hazai és külföldi vendégek visszajelzései pozitívak, partnereink közül többekkel évek óta dolgozunk együtt és nő a Transzfer ismertsége, látogatóinak száma.

Az irodalom mellett az egyéb művészeti ágak is fontos szerepet játszottakk a fesztiválon. Ezek hogyan illeszthetők be, milyen pontokon lépnek kapcsolatba az irodalommal?

Célunk, hogy megmutassuk, mennyire sokrétűen van jelen, a lehető legszélesebben értelemben vett irodalom a kultúrában. A dráma és színház, vagy egy-egy irodalmi mű filmadaptációja evidens kapcsolódási pontok, kicsit áttételesebbek például a városi sétákban megjelenő irodalmi témák – akár művek, akár szerzők, akár az irodalomtörténet fontos helyszínei – vagy például az idei Budapest Transzferen a mesterséges intelligenciával foglalkozó beszélgetés kreativitásra, ezzel a művészetekre, az irodalomra vonatkozó referenciái, vagy akár a munkaerőpiac átalakulását, ezzel a kreatív munkát végzők helyzetét is érintő témák.

Fontosnak tartjuk, hogy a frontális panelek és felolvasások mellett új formák is megjelenjenek, hogy minél több lehetőséget teremtsünk a közönségnek a bekapcsolódásra. Idén az egyik beszélgetésünk után például kisebb csoportokban lehetett tovább kérdezni a résztvevőket (world café) és az érdeklődés felülmúlta a várakozásainkat.

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.