A pályakezdéséről tudna-e néhány szót mondani?!

Verena Rossbacher: A legtöbb szerző, számomra legalábbis úgy tűnik, vagy a nyelvvel, mint nehézséggel küszködik, vagy szenvedélyes a viszonya hozzá. A második esetben, amely rám is áll, a könyvek habzsolásáról van szó, odaadó olvasásról, amihez a korai írói kísérletek is társultak. Az olvasás oldaláról, az olvasói tapasztalatokkal érkeztem az írás világába. És az írott szöveghez való viszonyom ebben az egymásra utaltságban értelmezhető változatlanul. Azt gondolom, ez már így is marad. Azt viszont nem tudom, mitől kezdve beszélhetünk valakiről úgy, mint íróról; az első, a második, a tizedik könyvétől kezdve? A sikerült könyvekről kezdve? Talán az utóbbi verzió érvényes.

Milyen irányú az írói érdeklődése?

V. R.: Nem a témák iránt vonzódom, a nyelv vonz, a kitalálás, amelynek nyomán a jelentés, az értelemképződés izgat.

Ha szenvedélyes olvasónak is nevezi magát, beszélne az írót-olvasót ért meghatározó élményeiről?

V. R.: A fontos szerzők: Doderer, Roth, Proust, Conrad, Tolsztoj, Balzac, Dickens. Általánosságban azok a könyvek, amelyek vastagok és tetemesek. Másképpen. a "nagymozik" vonzanak.

Milyen poétikai kérdések inspirálják?

V. R.: Elsősorban a dialógus, az élőbeszéd, amely bármerre kanyarodhat, ahogyan mondani szokták, amikor a történet elkezdi írni önmagát, azaz engem.