hirdetés

A nő kétszer

2008. október 12.
Az október 7-12 között országszerte megrendezett Országos Tini Könyvtári Napok rendezvényein kétszer is fellépett Tóth Krisztina; október 10-én Székesfehérváron, október 12-én pedig Veszprémben. Tudósítónk, Csapody Kinga mindkét alkalommal jelen volt.
hirdetés

Mindig is érdekelt, hogy mennyire képes egy szerző megújulni az újabb és újabb fellépések alkalmával, mennyire biztonsági játékos és használja mindig ugyanazokat a kipróbált, közönségen tesztelt és bevált anekdotákat, ugyanazokat a szófordulatokat, egyáltalán az, hogy vajon mindig ugyanúgy rajzolja-e magáról a kialakítandó képet, avagy képes mindig megújulni, spontán reagálni és nem mindig a bevett paneleket előrántani… Tóth Krisztina képes.
 
Az A beszélgetés fonala nevet viselő estén a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban a fonalat Pallag Zoltán gombolyította. Kezdésképp, amúgy „Vámos Miklósosan”, Tóth Krisztina csillagjegyének – nyilas – főbb személyiség-jellemzőit vette sorra. A zodiákus szülötteinek főbb vonásai ugyan nem minden esetben igazak az írónőre, de így is sok meglepő és gyakran szórakoztató sztorit hívtak elő, például tokiói és angliai letartóztatását. Megtudtuk, nem csak azt, hogy miért veszélyes, ha ellopják az útlevelünket, de azt is, hogy Krisztina leginkább a körforgásban hisz, és a vallások közül a buddhizmus áll a legközelebb hozzá. Bár a nyilasok általában nagyszerű mesemondók (erről meggyőződhettek a jelenlévők), a történetek iránti kíváncsisága tán mégsem ebből eredeztethető, és az sem, hogy korán rájött, hogy a narratívának mekkora ereje van. Ahogy ő fogalmaz, már kiskorában is „hazudós gyerek” volt, például osztálytársait is könnyen rávette, hogy ássák ki az ő képzeletében szereplő pincerendszert, sőt arra is, hogy különböző berendezési tárgyakat gyűjtsenek annak berendezéséhez. Pallag Zoltán közbeékelt megjegyzései tömörek, de felettébb szórakoztatóak, mindig a helyükön vannak, tovább oldják a különben sem feszült, avagy görcsös légkört.
 
 
Nem csak Tóth Kriszta, hanem a közönség is kedvelte hol vicces, hol kiváltképp szemléletes hasonlatait, például, ahogy a versekben is, úgy a prózában elbújó történeteket is cápauszonyokhoz hasonlítja, amiknek jelentős hányada – a cápa maga – nem látható. Maga az író pedig arról mesél, hogy az alkotás során ez érdekli a legjobban, hogy miképp lehet megmutatni egy történetet úgy, hogy közben a háttérben egy másik bontakozzon ki. A felolvasott novellát valójában a közönség választja ki a felkínált lehetőségek közül, tán nem meglepő, hogy az első sor férfiközönsége egyértelműen az orális szextől fejét vesztő nő történetére voksol. Persze lehet, hogy nem gondolták, hogy szó szerint elválik a fej a testtől a korábban felvázolt szituáció során, de hallhatóan élvezték a novellát így is.
Pallag Zoltán kíváncsi, hogy a könyvhéten megjelenő új prózakötetre is ez a „mágikus kisrealizmus” lesz-e jellemző, s azt a választ kapjuk, hogy ezen kívül tán még egy írás errefelé mutat, de összességében szomorú történetek lesznek. Mint ahogy komornak ígérkezik a szintén Könyvhétre várható Magas labda címre keresztelt verseskötet is. „Mert az előzőnek már a címe is olyan vidám volt…” – utal a Síró ponyvára Pallag. Ezekből az új versekből is hallhattunk ízelítőt, például a címadót, vagy a Kutyát és a Letölthető csengőhangokat.
 
 
Október 12-én az Eötvös Károly Megyei Könyvtár szintén a Tini Könyvtári Napok rendezvénysorozaton belül, a Könyves vasárnapon látta vendégül Tóth Krisztinát. Nem hallottam ugyanazt a történetet két napon belül kétszer, és ez nem csak Vári György merőben más stílusának és kérdéseinek köszönhető.  Az irodalomtörténész bújt először elő a kérdezőből, mikor irodalmi mintákról, előképekről érdeklődött. Krisztina kiemelte, hogy számára nagyon fontos a folytonosság és a kapcsolódási pontok is, innen felelevenedett Csorba Győző és Mándy Iván alakja, valamint Mezey Kataliné is. Ők a mai felgyorsult világban elképzelhetetlen mennyiségű energiát és időt fektettek irodalmi szalon létrehozásába és fenntartásba, a fiatalok nevelésére, arra, hogy akár személyre szabottan ajánljanak, vagy adjanak egy–egy kötetet mindenki kezébe, de ne nyessék meg senkinek sem az egyedi hangját. Kirajzolódik egy lelkes gimnazista, majd egyetemista csoport, akiknek képviselői hetente összegyűlnek, verseket írnak, olvasnak, kritizálnak, akik sznobizmusból veszik meg Tandori köteteit az antikváriumokból, vagy Petrit olvasnak, holott, még messze nem értik egyikük költészetét sem. Láthatóan érdeklik Vári Györgyöt a kortársakról szóló anekdoták, Simon Balázsról is hosszan faggatja az írónőt, aki nagyon emberi és torokszorító képet fest a fiatalon elhunyt irodalmárról. De - figyelve arra, hogy a közönség egésze számára ez mégsem feltétlenül érdekes annyira, Tóth Krisztina javasolja, hogy inkább olvasna; novellát, szerelmeset. Olyat, amire Németh Gábor mondta egyszer egy beszélgetés alkalmával, hogy „mire megérted a játékszabályait, lefújják a meccset”. Szóba kerül ismét az új kötet, amely kialakításánál fontos szempont volt a minimalizmus, a mondatok szintjén is: hogy miképp lehet megtalálni azt a puritanizmust, ahol még érthető, élvezhető, de a „túl szép mondatok” nem terelik el a figyelmet a lényegről.
 
 
A vasárnapi meleg őszi napsütést kellően lehűti Vári György elegánsnak cseppet sem nevezhető megjegyzése a Vonalkód című novelláskötetre vonatkozóan, mely szerint a 30-as 40-es Kádár-korszakban szocializálódott nők olvassák felettébb beleéléssel, sajnálva a szegény sorsú egyes szám első személyű narrátort, és vele együtt magukat is... Tovább boncolgatja, hogy vajon nők vagy férfiak blogoltak inkább a kötettel kapcsolatban, majd nyilvános bocsánatkérések közepette visszavonulót fúj és hangoztatva, hogy elhiszi, hogy férfi narrátort is meg tud szólítani Tóth Krisztina, más irányba terelgeti a beszélgetést.
Erre valóban mondhatná Pallag Zoltán a péntek este visszatérő, egy szavas, mindent magába sűrítő kommentjét: „Durva”.
Hirtelen (bak)ugrással érdeklődik az ólomüvegekről, vers- és prózaírás közti különbségekről, tébolygó, kóválygó hősökről, majd arról, hogy vajon az újabb generációból van-e olyan író, költő vagy kritikus, akinek munkásságát kiemelt figyelemmel kíséri - Krusovszky Dénes és Dunajcsik Mátyás neve hangzik el válaszképp.
 
 
A beszélgetés záróakkordjaként felolvasott Küllőgyöngy című vers pedig azt hivatott példázni, hogy egy izgalmas, érdekes hangalakból (küllőgyöngy - a bicikli küllőire régebben díszként helyezett színes golyó) hogyan bontakozik ki egy történet, ami először novellává kezdett formálódni, de valahogy sehogy sem tapadt meg, így lett belőle vers –amiben ugyanúgy benne rejlik egy egész kis történet.
 
„Nekünk bejössz, ha a könyvtárba bejössz!” – hirdette (ugyan nem olyan sok helyen, mint kellett volna ahhoz, hogy sok embert megmozgasson ez a különben valóban jó kezdeményezés) az Országos Tini Könyvtári Napok szlogenje. Nekem is bejött.

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.