az első nyertes: Vilmos tanárnéni

– Kellemes nyári szünetet, kedves gyerekek! – mondta Vilmos tanárnéni, az osztályfőnök néni. Kimerülten zuttyant a tanári székre. – Ez sikerült – gondolta, és nem nézett a gyerekekre. Véget ért az első osztály.  Marci matekból kapott dicséretet.

a második nyertes: Marci

Következett a második osztály. Marci összebarátkozott Harcsa Marcsival. Marcsi kilopta Marci táskájából Marci cipzáros pénztárcáját. Marci sóhajtott, elátkozta Harcsa Marcsi kezét, és óra közepén szétverte a fejét. Dehogy, csak kitépte az egyik copfját. Nem, csak pár szálat! Osztályfőnöki intőt kapott, de övé maradt a pénztárcája!
Ahogy ment vissza intővel a helyére, Marcsi rámosolygott, Marci visszamosolygott, óra végére összebarátkoztak. – 1 + 1 az soha nem lehet 3, ne hülyéskedj! Az mindig 2, érted? Ez pont olyan, hogyha valamit feldobok, az mindig visszaesik – magyarázta szünetben a matekot Marcsinak Marci, fordult, és lazán feldobta a hátsó padszomszéd tolltartóját a levegőbe.  Az meg nem esett vissza.  Marci hátsó padszomszédjai a mongol Szumó fivérek voltak, országos bajnokok. A mongol Szumó fivérek komótosan, testméretükből következő tekintélyük összes nyugalmával Marci elé álltak, és azt mondták.  – Ezt kurvára elcseszted!

a harmadik nyertes: a Szumó fivérek

De nem történt semmi, mert Marci összekulcsolta Szumó fivér 1 két kezét, onnan felállt Szumó fivér 2 két vállára, és leszedte a levegőből a tolltartót. Így haverkodott össze a Szumó fivérekkel. A biztonság kedvéért odaadta nekik a cipzáros pénztárcáját, amire rá volt írva, hogy win. A másik oldalára meg, hogy victory. A Szumó fivérek hehéztek. – He he.
És kiballagtak az osztályból.

szóval a negyedik nyertes mégiscsak Marci

Harcsa Marcsi ránézett a fancsali Marcira, sóhajtott, és kölcsönvett a Szumó fivérek hátsó padszomszédjától egy tépőzáras bukszát. Mondta Marcinak, nyugi, ők kettővel ülnek a Szumó fivérek hátsó padszomszédja előtt, és egyszer az is nyerni fog! Lassan telt el a második osztály. Marcsi felhozta magát matekból.

az ötödik nyertes: a matek

A tolltartó egyébként nem a levegőben, hanem a plafonról lelógó neoncsövön akadt meg. Véget ért a második osztály.

ÉS REGGEL LETT
És összevesztek a ház felnőttjei az udvaron.

a hatodik nyertes: a ház felnőttjei

Csak a nagyfejű szomszéd bácsi nem veszett össze.
Ő is felnőtt volt, mégsem szólt az áfa-ügyhöz semmit, pedig neki is kellett fizetnie, és mindig elkésett vele, tehát mindig megbüntették, mégsem szólt semmit, pedig már akkor is megbüntették, amikor nem késett el vele, mégsem szólt semmit, csak nevetett. Nem volt bolond, de nevetett.

Ő értette, ki a nyertes.

Marci, meg a többi gyerek a házból nem értették. Csak ácsorogtak az udvaron, és rugdosták a kavicsokat. Azt viszont tudták, hiába kérdeznék a felnőttektől, miről van szó, akkor sem értenék, úgyhogy mondták Marcinak, találjon ki valamit, neki muszáj, leszerelte a Szumóékat is.
– Találjak ki valamit? – kérdezte Marci.
– Valamit – mondták a gyerekek.
A felnőttek veszekedtek. Túl nagy volt a ricsaj. – Ez így nem mehet tovább! – sipítozta az egyik anyuka. Pont erre gondoltak a gyerekek is.  Marci hallgatott.  Telt, múlt az idő. – Hát akkor, hogy legyen? – kezdtek elkeseredni a gyerekek. Kínjukban ők is elkezdtek gondolkozni, de a megoldás nem jutott eszükbe.  – Ne keseredjetek. – lélegzett fel Marci. – Van egy ötletem!
És elszaladt. Marcinak nem volt ötlete, de volt egy gyanúja, hogy Harcsa Marcsinak lesz.

a hetedik nyertes: Marcsi

Marcsi nyitott ajtót. – Marci! – örült meg Marcsi. – Szia Marcsi – hajtotta le szégyenlősen a fejét Marci. – Segítesz nekem? – kérdezte még lehajtott fejjel Marci. – Aha – pirult el Marcsi. Marci megcsókolta Marcsit. Csókolóztak.
Marci és Marcsi kitalálták, hogy bérelnek egy buszt. 

a nyolcadik nyertes mégiscsak a ház felnőttjei

Lett megoldás! Egy busz. 

DE HOGY BÉRELT EGY HÁZNYI PICI GYEREK EGY OLYAN BÖHÖM NAGY BUSZT?
(Ahogy kell.) Pénzért. Kis protekcióval.

SZÓVAL
A házban minden gyerek még aznap legombolt egy ezrest a szüleitől. Legombolt másnap, harmadnap, és a hetedik napon, a gyerekek nagyon kreatívak. A szülők nem gyanakodtak, mert sokat dolgoztak, sokat fizettek, és majdnem mindent megszoktak, összegyűlt a pénz. Protekció azért kellett, mert nem gyult össze annyi pénz. De lett felár, mert volt a suliban egy kisfiú, akinek az apukája a buszpályaudvar-igazgató helyettese. 
a kilencedik nyertes: a kisfiú, akinek az apukája a buszpályaudvar-ig. helyettese 
Marci, Marcsi, meg a kisfiú, akinek az apukája a buszpályaudvar-igazgató helyettese, elmentek a buszért. A kisfiúnak teljesült az alma, gázt adott, és házhoz vezette a buszt. Marci, és Marcsi ragasztottak rá bajuszt, szakállat, kalapot nyomtak a fejébe, így a közlekedési rendőr, aki megállította a buszt, nem találta őket gyanúsnak. Gondolta, “Törpék. Vagy… olyasmi.”

a tizedik nyertes: a közlekedési rendőr

Á, ez nem így volt! Buszt soha nem állít meg közlekedési rendőr! Szerencséjére.

a 11. nyertes mégiscsak a kisfiú

– Ki fogja ezt a buszt hazavezetni, kisfiam? – kérdezte a kisfiú apukája.  – Hát én, apu! – vágta rá azonnal a kisfiú, de Marci, Marcsi, és a kisfiú is bizony látta, hogy apunak nem tetszik ez.  – Mire gondolsz, apu? – kérdezte bizonytalanul a kisfiú. – A közlekedési rendőrre, kisfiam. – Buszt soha nem állít meg rendőr! – vágta rá Marci, Marcsi, de semmi. – Szálljatok be! – mondta kedélyesen apu, és házhoz vezette a buszt. A kisfiú bizony szemmel tartotta az apját. “Mindig apu nyer.” Azért jól utaztak. Rally, meg minden. Dehogy, rally nem volt. Nem volt már gyerek apu. “Mi lett volna, ha ez a kölök egyedül ad gázt?”

a 12. nyertes: a ház, de tényleg

És ott állt a busz a ház előtt.
Arról van szó, hogy a társasház kirándulni megy, ezt találta ki Marcsi. Miután Marci megcsókolta. Ezt mondták a gyerekek a felnőtteknek, sürgetve őket, pakoljanak már. És feledjék az áfát, és ne csináljanak maguknak gondot abból, hogy mégtöbb pénzük legyen, és legyen már együtt a társasház, ha már így összeköltöződtek!  

MINDENKI LELKES VOLT? 
A felnőtteknek olyan sok dolguk van…
Viszont mindenki lelkes lett, mert aki nem volt lelkes, azt fellelkesítették a gyerekek, meg a nagyfejű szomszéd bácsi. Mikor mindenki lelkes lett, akkor beszállt a buszba. Az egész társasház beszállt a buszba. – Érezze mindenki jól magát! – kurjantotta győzedelmesen Marci, a buszsofőrre nézett, és flegmán odalökte, – Akkor irány! – De hova? “Ja…” Ezt nem beszélték meg. 

”EZT KURVÁRA ELCSESZTEM”

most akkor ki a 13. nyertes?

Mivel minden felnőtt mást akart, nagy felfordulás támadt a buszban.
Mikor a felnőttek megint az áfavisszatérítésnél tartottak, a buszsofőr abbahagyta a röhögést, megnyomta a buszriasztót, és javasolt egy hétvégi útvonalat.
– Figyeljenek ide, javaslok egy hétvégi útvonalat! – mondta. Mindenki visszafolytotta a lélegzetét, a buszsofőr javasolt, mindenki elfogadta. A buszsofőr nagyon szegény környéken lakott. Szó nem volt áfáról. Elindult a busz. 

MEGY A BUSZ
Ment, de ez csak háttérinfó, nem tartozik szorosan hozzá, ki a nyertes. 

AZ ÚTVONAL VISZONT… 
Az útvonal nagyon izgalmas volt, volt benne minden, főleg zápor, zivatar. Mikor elállt, a buszsofőr megállt, mindenki kiszállt. Sütött a nap.
Egyszer útközben is megálltak, mert a gyerekek látni akarták esőben a Nagy Tavat. De ott a felnőttek nem szálltak ki, mert hétvége volt, elnyomta őket az egész hét, aludtak tovább. Most viszont mindenki kiszállt, bemásztak a kerítésen, mivel magas volt a páratartalom, vaksin körbetatapogatták az arborétumot. – Ez a végállomás? – kérdezte kedvesen egy ügyvezető igazgató. – Igen, ez az arborétum – gyújtott rá egy cigire a buszsofőr. Aztán játszottak csapatosat, mikor kezdett sötétedni, visszaindultak. A csapatos játékban nem mindenki játszott.
Csak azok játszottak, akik biztosak voltak benne, hogy nyernek.
Szóval ebben a játékban senki nem vesztett.
– Indulás! – szólt a buszsofőr. Pusmogás kezdődött a buszban. – Milyen játék volt ez? – Mittudomén.
A nagyfeju szomszéd bácsi tüsszentett. – Hapci!
Megállt a busz. Szerencsésen hazaérkeztek. 

Filó Vera