hirdetés

A százéves dada

2017. július 4.

A dada jegyében alkotók művei, egyes művészek életformája olyan problémákat vetnek fel, amelyek ma is aktuálisak, itt említhető az illegális (földrajzi) határátlépés kérdése, például Tristan Tzara útlevelei kapcsán. – A Helikon folyóirat lapszámbemutatóján jártunk.

hirdetés

Akár egy családregény is kezdődhetne ezzel a címmel, ezúttal azonban a Helikon 2017/1. számának bemutatóján járunk a Kelet Kávézóban. A frissen megjelent lapszám annak a konferenciának a reprezentatív anyagát tartalmazza, amelyet 2016 novemberében rendezett a Kassák Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézete a tavaly éppen száz éve kezdődött művészeti mozgalom kelet-közép-európai vonatkozásainak és sajátos technikáinak fókuszba állításával. Dobó Gábor, a Kassák Múzeum munkatársa elmondta, mivel a korszak sok művésze származik az említett régióból, fontosnak tartja, hogy a konferencia során felmerült kérdésekről itt, Budapesten, ugyanakkor távolabbról érkező jelentős kutatók bevonásával tudtak beszélni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a dada jegyében alkotók művei, de bizonyos esetekben némelyikük életformája is sok olyan problémát vet fel, amely ma is aktuális, itt említhető az illegális (földrajzi) határátlépés kérdése, például Tristan Tzara útlevelei kapcsán.


Földes Györgyi főszerkesztő kérdésére, vagyis hogy miért fontos most a dada, Kálmán C. György kifejtette, hogy nehéz pontosan meghatározni, miben rejlik egyáltalán a mozgalom lényege. Hugo Ball szövegére hivatkozott a Cabaret Voltaire 1916-os megnyitásával kapcsolatban (amelyet Kappanyos András fordított és az est során fel is olvasott), mondván, hogy a példaként felhozott 1916. február 5-ei kabaréelőadás is meglehetősen sokszínű volt, például egy zenekar balalajkán játszott népi dallamokat, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincs a dadához. Mégis az összeállítás ilyen sokfélesége sok mindent elárul a dadáról, amely egyébként olyan általános, művészettel kapcsolatos kérdésekre mutat rá, amelyek bár megválaszolhatatlanok, érdemes őket újra és újra feltenni. Azóta is létrejönnek olyan zavarba ejtő produkciók, amelyek bár nem tartoznak szoros értelemben az irányzathoz, mégis oda vezethetők vissza valamilyen módon. Kálmán C. György kötetbeli tanulmánya sem az eredeti, avantgárd törekvések jegyében kibontakozó dadát vizsgálja, hanem annak lehetséges folytatásait. Ezeket összekötheti például a belső inkoherencia és az ideológiaellenesség.

Az előbbi gondolathoz kapcsolódott Kappanyos András megállapítása, miszerint sok mai megbotránkoztató akció, performansz magán viseli – Tzara kifejezésével élve – az úgynevezett dada-mikrobát. Ezek azok a művészet mibenlétére rákérdező elemek, amelyek a művészeten belül törnek fel, egyfajta antiművészetként. A jelenség furcsasága pedig nem más, mint hogy az így létrejövő kiállítási tárgyak üzleti értéke mégis az egekbe szökik. Arról nem is beszélve, hogy nem egyszer a közönséget arcul csapni készülő ötlet (például a Duchamp-féle Forrás című ready-made) a befogadókban nem várt csodálatot ébreszt. Kappanyos azt is vizsgálta, hogy bár olyan magyar alkotóknál, mint Kassák Lajos vagy Moholy-Nagy László felfedezhetőek összefüggések a mozgalommal, azonban az irányzat „klasszikus”, első világháború végére datálható korszakában egyikük sem nevezte magát dadaistának. És míg Kassák képzőművészete mondhatni nem születhetett volna meg a dada nélkül, annak eszméket elutasító magatartása összeegyeztethetetlen az ő morális elkötelezettségével.


Dobó Gábor éppen Kassák és Tzara levelezését tette közzé egy textológiai tanulmánnyal kísérve, amely sokat elárul az alkotók által használt technikákról és egyáltalán a kor technikai lehetőségeiről, ezek mégis elsősorban üzleti, gyakorlati kérdések körül forgó levelek voltak – igaz, tele szójátékokkal, „popkultos” utalásokkal. Dobó Gábor azt is elárulta, hogy tervezik a kötet anyagát angol nyelven is megjelentetni. Ősszel pedig a PIM-ben várható egy kiállítás a Ma folyóirat bécsi időszakához kapcsolódóan, amelyhez a kurátor, Szeredi Merse a folyóiratban reprodukált képek eredetijét igyekezett összegyűjteni. Ezáltal lehetőségünk nyílik nem feltétlenül a kor legjelentősebb vagy legreprezentatívabb munkáit megtekinteni, hanem azokat, amelyek Kassákra tényleges hatással voltak.

Földes Györgyitől megtudtuk, hogy ő elsősorban az avantgárd gender vonatkozásai iránt érdeklődik, a most vizsgált mozgalom pedig az avantgárdnak az a terepe, amelyen a legtöbb nő munkálkodott. Emellett úgy tekint a dadára, mint ami a korszak irányzatainak szubverzív természetét leginkább kiteljesítette. Tanulmányában robotok, androidok, kiborgok nyomait kutatta, magyar vonatkozásban Madzsar Alice mozdulatművész előadásait emelte ki, amelyekben a robot motívum mint társadalomkritika jelent meg.

Az esten szép számmal gyűltek össze az érdeklődők, számos további kérdés merült fel a közönség soraiban, amelyeket talán még órákon keresztül lehetett volna tárgyalni, kicsit hosszabbra is nyúlt a program a tervezettnél. De a felmerülő kérdések közül néhányra biztosan választ nyújt a Helikon jelen száma, böngésszük tehát bátran a tanulmányoknak ezt a gazdag és színvonalas gyűjteményét.

Szihalmi Csilla

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.