hirdetés

A szolgáló, a rózsanemesítő, a hostati, a nővér és a történelem

Tompa Andrea: Omerta - Hallgatások könyve, 2017. Jelenkor, 628 old.

2017. június 8.

A naplószerűséget az is erősíti, hogy Tompa Andreát elsősorban az érzelmek története érdekli: Hogyan reagálnak a történelem, a politika alakulására, a másik emberre, állatokra, tárgyakra; miben lelik örömüket, bánatukat. - Tompa Andrea Omerta - Hallgatások könyve című regényéről Modor Bálint írt kritikát.

hirdetés

Meg kell vallanom, miután kezembe vettem Tompa Andrea új könyvét, a professzionális olvasót elég hamar legyőzte bennem a gyermeki, mohó, empatikus olvasó. A regény igen hamar legyűrte a távolságot, amit egy ideig igyekeztem megtartani, majd ráhagyatkoztam, engedtem, hogy vigyen, nem is igazán a mondatok, hanem a különböző elbeszélői hangok áradása, mert az Omerta – Hallgatások könyve árad, ha nem is úgy, egy szuszra, mint az első könyvének, A hóhér házának Krasznahorkaira hajazó mondatfejezetei, hanem sokkal inkább az első fejezet elbeszélőjének, Szabó Zöld Kalinak a meséi. Árad és visz magával, és éppen ezért különösen nehéz helyzetben vagyok, mert erről a mohón befalt, távoli emlékmasszáról kellene valami kevésbé maszatosat mondani. Mondjuk annyit, hogy gata, azaz kész, ennyi, mint az új idők új szavaira hallgató rózsanemesítő, Décsi Vilmos, a második könyv elbeszélője annyiszor. Vagy, ha nem megy, jobb lenne aláírni önként az Omertát, a hallgatási nyilatkozatot, amit Eleonora nővérre, a negyedik könyv elbeszélőjére rákényszerítettek, mikor 1964-ben kiengedték a börtönből.

Pedig lenne miről hallgatni, még ha folyamatban is van ennek az időszaknak, Gheorghiu Dej vezette Romániának a szépirodalmi kibeszélése, legutóbb Szabó Róbert Csaba rendkívül érdekes, bár időnként túl sokat markoló regényében, az Alakváltókban. Míg Szabó Róbert Csaba regénye főképp a Sztálin által Dejre kényszerített Magyar Autonóm Tartományban játszódik, addig Tompa Andrea, éppúgy, mint az előző két regényében, Kolozsvárra figyel, ahonnan a Dej-féle politika a magyar hagyományos intézményeket igyekezett áttenni a MAT-ba, és erőltetett iparosítással, modernizációval teljesen átrajzolta a város arculatát és etnikai térképét. Bár Dej azt hirdette, hogy megoldották a nemzetiségi kérdést, mégis nemzetiségi félelmek kapcsán – előre menekülve –, az ötvenhatos forradalommal szimpatizálókat börtönbe zárták. Az elbukott forradalom után a győztes Kádár baráti látogatásának, melyben megköszönte a forradalom leverésében nyújtott segítséget, az volt a legfőbb üzenete, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben.

De félreolvasná Tompa Andrea regényét az, aki pusztán a történelemre és az arra rárakódott politikai lózungokra figyelne. Már az első regényének történelmi tablót mintázó fejezetében, az Egérfogóban, ahol kolozsvári Hamlet-előadásokat egy nagy történelmi szimbólummá dagasztotta, és az előadásokon keresztül mutatta be nemcsak a Kolozsvári Színház, hanem a térség történetét, kicsiben a történelem és a politika személyes sorsokra gyakorolt hatása izgatta. Mintha ezt a programot folytatná, teljesítené ki utóbbi két regényében.

Az Omerta négy könyvből, ha tetszik, négy egymással, hol jobban, hol lazábban összefüggő kisebb regényből áll. Négy különböző ember önelbeszélése, négy különböző, finoman kimunkált nyelven, de mindre igaz, hogy az emlékezésük jórészt reflektálatlan marad. Nincs egy külső kötött pont – mégha a regény felkínál ilyen beszédhelyzeteket –, nem képződik meg távlat az elmesélt történet és az elbeszélés jelene között, hanem naplószerűen, az eseményekkel együtt haladva mondják el történeteiket. A naplószerűséget az is erősíti, hogy Tompa Andreát elsősorban az érzelmek története érdekli: Hogyan reagálnak a történelem, a politika alakulására, a másik emberre, állatokra, tárgyakra; miben lelik örömüket, bánatukat.

Az első könyv elbeszélője a székely góbé, Tamási Ábeljének mezőségi „nőrokona”, Szabó Ződ Kali, furmányos nagymesélő széki asszony, aki elhagyva az urát, Székről visszatér Kolozsvárra. Az életfilozófiája, hogy mindenki szolgál. Ő lány korában egy sem nem paraszti, mert a városban élő, de sem nem polgári, mert a városkörnyéki földeket művelő hostatik gazdag kultúrájú közösségéhez tartozó gazdánál szolgált, majd a „békási varázslónál”, a második könyv elbeszélőjénél; úgy gondolja a gazdák is szolgálnak, Décsi Vilmos a rózsáit, és még a miniszterek is a népüket. Nem ért egyet ezzel a felvilágosult, antiklerikális rózsanemesítő, aki uralni akarja természetet, és a Dej-rendszer adta lehetőségeket kihasználva nem csak a pártban jut magas pozícióba, hanem a rózsájával kijut a párizsi világversenyre is.

A harmadik könyv elbeszélője Annuska, egy félárva hostati leány, akinek népi miszticizmusa keveredik az anya elvesztésnek traumájával: halott anyjával tárgyalja meg az életének nagyobb problémáit. Nála testközelből láthatjuk a hostatik eltűnésének folyamatát, az „önkéntes” kollektívák létrehozását, majd az erőltetett iparosítást segítő, kisajátított telkeken épülő panelházak felhúzását, melyek ma is meghatározzák Kolozsvár peremterületeinek látképét. Végül a negyedik könyv a sánta Eleonóra nővérét, aki testvéréhez, Annuskához tér vissza a börtönből, miután rendjének tagjait bebörtönözték, betiltották és szétzavarták.

Tompa Andrea elbeszélői, még ha időnként be is viszik a mohó olvasójukat az önhazugságaik erdejébe, szimpatikus alakoknak tűnnek, és ugyanúgy drukkolunk a pártfunkcionárius rózsanemesítőnek, aki élete nagy munkáját mutatja be a párizsi virágkiállításon, mint a rendszer ellenségének számító apácának, aki nem igazán tud lemondani a börtön után sem szerzetesi fogadalmáról. A négy egymás mellé állított önelbeszélés finoman kiegészíti és átírja egymást, így tud igazán megmutatkozni az az írói empátia, amivel Tompa az elbeszélőit megalkotta, ezzel lényegesen hozzájárulva, nem annyira a történelmi bűnbakkeresésünkhöz, hanem a motivációk tisztázásával a történelmi önmegértésünkhöz. Emberi sorsok, a történelem alulnézetből. Az Omerta fontos regénye a térség önismeretének, legyen most ennyi elég egy mohó olvasótól. Gata!

Tompa Andrea: Omerta - Hallgatások könyve, 2017, Jelenkor, 628 old., 7998 Ft.

 


Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.