hirdetés

A test imádása – India

2010. június 20.

A fiatal Rosztov gróf testi feltámadása izgatott, ahogyan bokrokba, fákba kapaszkodva feltápászkodik. Ez illett ide, a lábadozás életigenlése. - Takács Zsuzsa 2flekken.

hirdetés

Mindent a versírásnak rendeltem alá az elmúlt hét év alatt  - egy-két novella megírását kivéve -, prózát, tanulmányt és az abszurd komédiát is. Nagyobb kockázatra nem vagyok képes.

Ha módszerről van szó, csak elenyésző részben. Az önsajnálat nélküli szembenézés a test és a lélek dolgaival az ábrázolás bátorságának kérdése, nem módszertané. A szerelmi elragadtatás új-régi versei mellett, a lélek és érzelmek nélküli szerelmi aktus leírása a címadó versben.

Mindig meglepett, hogyan képes valaki Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versét felháborítónak tartani azért, mert egoista. Akárcsak maga a szerző. A vers azonban nem erkölcsi tanmese. Csak írói szempontból fogadható el vagy utasítható vissza a vers. A test imádása a szerelem szétrombolását kísérő figyelem, a rombolásban örömét és fájdalmát test önző örömét fogalmazza meg.

A Nyelvtan, haladóknak című ciklus pedig, amit a legnagyobb megrázkódtatás volt megírnom, a rákkal való szembesülés és a betegség elviselése, a kezelések elfogadása, és végül a kilábalás győzelmi naplója. Nem az én történetem, de azt hihetni róla, így terveztem (már amennyiben tervezni lehet az ilyen munkát). Nem volt választásom, ez a legpontosabb megfogalmazás. Persze, vádoltam magam, hogy ingyen-élmény, élősködés stb. De kockázat ugyanakkor, a bőröm vásárra vitele. Az első személyben történő elbeszélés nem írói trükk – megfizettem érte (lásd az India ciklus megírásának hátterét, a kórházat stb.). Tavalyelőtt a fiatal írók meghívására Szigligeten felolvastam a ciklus éppen akkor készülő, néhány darabját. Menekülés-vágyamban, magányomban hozzájuk fordultam. A felolvasás alatti csönd, a (szakmai) közönség reakciója megnyugtatott. Nem kellett magyaráznom nekik, mit éreztem, amikor a műtéte után először találkoztam X-szel, és elkínzott arcának - az egyik legszebb arcnak, amit életemben láttam - látványától könnyes szemmel megérintettem a vállát, de ő – a részvétem nyomasztó súlya alatt – hátra hőkölt. Hogy ráterhelem a nekem túl nehéz részvétet, jöttem rá azonnal, és elszégyelltem magam, mert annyira sem vagyok képes, hogy ne akarjak azonnal könnyíteni a lelkemen. Soha jobbkor nem érkezett hát a szigligeti meghívás. Györe Gabi felkészültsége, tapintata, ahogyan a beszélgetést irányította. A ciklus A fölázott föld előtt című  versben megfogalmazott megindultság-érzéssel zárul, köszönettel a feltápászkodásért. (Nagy kár, hogy szerkesztési hiba folytán kettétört a ciklus gerince, kettévált maga a ciklus. (A Dallamtöredék vers- és nem ciklus-cím. A Nyelvtan haladóknak a rák-naplótól eddig a versig tart) A fölázott föld előtt című Tolsztoj homage-verssel, a kilábalás reményével záródik a betegség krónikája.

Záró  motívumnak alkalmas lett volna a minden kegyelem (Bernanos falusi plébánosának zárómondata), de sokkal röghöz kötöttebb, sokkal alkalmasabb volt a test örömét leíró Tolsztoj jelenetre utalnom. Nem akartam volna azonnal átbillenteni a súlyt a testről a lélekre. Ezért döntöttem úgy, hogy nem is a Háború és béke mindenkinek ismerős nagyjelenetére utalok, amikor a halálra sebzett Andrej hálával telve fölnéz a magas égre (Kosztolányi Hajnali részegsége hasonló képpel zárul). Nem. A fiatal Rosztov gróf testi feltámadása izgatott, ahogyan bokrokba, fákba kapaszkodva feltápászkodik. Ez illett ide, a lábadozás életigenlése.

Székely Magda évtizedekkel a halála előtt megírta utolsó verseit, Beney Zsuzsa a haláláig utolsó verseit írta. Magda depressziójával küszködve, a félig éber, ágyban töltött, egymást váltó napszakok monotóniájában (agóniájában) töltötte életét, Zsuzsa szüntelenül dolgozott, utazott, publikált tanulmányt, esszét, regényt, majd a valóban a halála előtti egy-két évben – szinte sietve – megírta nagy, öregkori verseit. Tavaly év végéig nem éreztem még azt (ezt?) az egyszerre szívszorító és boldogító érzést, hogy kész vagyok. El- és kikészültem. (Ugyanez történt velem hét évvel azelőtt, közvetlenül az Üdvözlégy, utazás! megjelenése után). Volt azonban a halálra szántságomat (a kórházi várakozásban) elbizonytalanító tényező is. Mégpedig néhány vers-kezdemény miatt, ami A test imádására adott válaszként, kiegészítéseként született meg bennem. Aminek köszönhetően – az infúziótól erőre kapva – máris terveket szőttem. Ha ciklussá állnak össze, gondoltam magamban, India lesz az új ciklus (esetleg kötet) címe. Nem is választhattam más címet a Kalkuttai Teréz levél- és naplórészleteinek mondattöredékeiből épülő, még gyenge váznak. Kimondhatóvá így vált személyes Indiám tapasztalata, az utcákat, aluljárókat ellepő szegények szívszorító és viszolyogtató látványa, a kirekesztettség ordító jelenléte mindenütt. Eszembe jutott Kertész Imre a Keleti pályaudvarra érkező utasának reakciója is, a nyomorultak szétteregetett rongyain taposó sietség, a fogai között elmormolt szitokszó, az India.
 
Két, két és fél hónap alatt megírtam a húsz ál-szonettet. Átverekedtem magamat január, február és március sötétjén. Megpróbáltam megfogalmazni azt a könnyed, hálatelt érzést, ami elfogott az infúzió után. A könyv hátsó borítójára a vendégség-érzés megfogalmazását, az Endorphin című verset választottam. 

U.i.:
Ma egyszerre kaptam meg két fontos (könyvheti) kötetet. Ferencz Győző  Szakadás-át, és Borbély Szilárd  A testhez – Ódák & Legendák című verseskötetét.

F.Gy. versét, a Bajominé- t a Holmiban olvastam. Elsőnek erre lapoztam rá, benne van, a birtoklás boldogság-érzetével töltött el, hogy benne van.

Ami pedig B. Sz.-t illeti, kevés irodalmi rokonom van, akinek írói, emberi gazdagsága biztonságot nyújthatna nekem. Ha bajba jutok, vigaszért, kölcsönért, hozzá fordulok.

Takács Zsuzsa

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.