hirdetés

A transzközéptől a KMTG-ig II.

2018. február 3.

A Litera 2016 januárjától foglalkozik a KMTG és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia létrejöttének körülményeivel, tevékenységével. A tavaly ősztől továbbgyűrűző, újabb meglepetéseket is tartogató történettel azonban adósak maradtunk. Ezért úgy döntöttünk, kísérletet teszünk az események összefoglalására. Jelen írásban igyekszünk a nyilatkozatokra koncentrálni, és annak fényében bemutatni a szövevényesnek tűnő történetet. Második rész.

hirdetés

A KMTG és Előretolt Helyőrség Íróakadémia nevű, majd további vállalkozásainak támogatója a magyar állam. „(A) legjelentősebb támogatót sikerült megnyerni: az államot. Kissé mókásan hangzik, hogy egy korlátlan alkotói szabadságot hirdető mozgalmat épp ez a szigorú entitás finanszíroz, de azok, akik ebből politikát akarnak generálni, rájöhetnének, hogy az államnak, a kormánynak, a politikumnak igenis érdeke, hogy minőségi irodalom szülessen, hiszen a számadásnál a kultúrában elért eredmények is mérlegre kerülnek. A jó művészet alapfeltétele pedig az, hogy senki ne avatkozzon bele a művészi szabadságba – még a támogató sem" – áll az Enumeráció kiáltványszerű előszavában.

A 2017 végére újabb 1,4 milliárddal gazdagodott kft. és íróakadémiája (2 milliárd 250 millió forint eddig az egyenleg), amely immár egy Előretolt Helyőrség című lapot is kiad, mely 260 ezer példányban jelenik meg havonta a magyarországi regionális lapok mellékleteként, erőteljesen felkavarta a hazai irodalom vizeit. A lap főszerkesztője, Demeter Szilárd Origónak adott interjújában nyilatkozza: „olyan mellékletet kell összeraknunk, amelyben egyaránt megtalálja a maga számára érdekes írásokat az irodalmi elit Nagykörúton kívül élő része, ugyanakkor a kereskedelmi tévét nézők számára is tud élvezhető tartalmat biztosítani". Különválaszt tehát egy körúton belüli és kívüli irodalmat, ahol a belüli nem jelent mást a nyilatkozó szerint, mint „Az intézményesült irodalompolitikát. Olyan, amilyen, nem akarom minősítgetni, csak épp nem érint meg", mondja Demeter a Drót kérdésére.


Forrás: Demeter Szilárd írói Facebook-oldala

A KMTG és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia, valamint lapmelléklet létrejötte heves tiltakozást váltott ki az írótársadalomból (volt petíció, tüntetés, nyílt levél, kerekasztal – cikkünkben bővebben írtunk róla), melyre az első időkben Orbán János Dénes interjúkban reagált. A Könyvesblog kérdésre, mely szerint miért nem egyeztettek irodalmi és könyvszakmai szervezetekkel, így: „Nem hiszem, hogy bele kellett volna sétálni egy végeérhetetlen össznemzeti konzultáció csapdájába". Demeter Szilárd a Drótnak tett nyilatkozatában nem tartja aránytalannak az EH 2.250 millióját az írószervezetek állami támogatásával szemben: „a magyar írószervezetek (most a négy nagyobbról beszélek: Szépírók Társasága, Magyar Írószövetség, FISZ, JAK) 2010 után több pénzt kapnak, mint 2010 előtt; ugyanígy a folyóirattámogatás összege is nagyobb, mint 2010 előtt, a könyvkiadásra is több jut" (a valóság információink szerint egész más). OJD pedig arról számol be, hogy programjukba bevontak volna az EH igen szűk körein kívüli magyarországi írókat, irodalmárokat is. „(N)agyon szerettünk volna és továbbra is szeretnénk az 'ún. baloldali/liberális körökből' is állandó és időszakos oktatókat meghívni. Csakhogy ezt egyelőre épp ti, támadók akadályoztátok meg, mert ezidáig bárkit, akinek a neve fölmerült, azonnal letámadtatok. Ahogy nyilvános lesz az oktatók névsora, őket is szét fogjátok szedni, miközben pont ti voltatok, akik leszűkítettétek a válogatás lehetőségét, te magad is bojkottra szólítottad föl a szakmát" – méltatlankodott OJD a Dróton Krusovszky Dénes azon kérdésére, hogy kiket kértek fel oktatónak.


Fotó: Valuska Gábor

Több fórumon is zajlott, azaz zajlott volna vita a KMTG ügyében. A legfontosabb talán az Élet és Irodalom hasábjain közölt cikksorozat, amely vitának indult, de jószerével csak az egyik oldal szólalt meg benne (egyetlen kivétel talán Szentmártoni János, aki nem a tiltakozók oldalán fejtette ki gondolatait). De a Drót, a Magyar Narancs és az Átlátszó is foglalkozott a témával. A Dróton Krusovszky Dénes (aki azóta a Magyar Narancs szerzőjeként próbál választ keresni kérdéseire) és Orbán János Dénes közötti levélváltás tanulsága, hogy válaszok helyett inkább kérdések születtek. „Én a válaszaidtól nem lettem okosabb, sőt (Akkor most kisgyerekekről van szó? De hogy oldják meg, hogy ezek a gyerekek főiskolaszerűen járjanak ebbe az 'íróóvodába', plusz ez: 'Tanítóik, mentoraik egyúttal egyféleképpen szülők is', jézusanyám). Meg hát mondjuk az egyeztetésről, a többi szervezethez képesti új feladatkör mibenlétéről, a pénzügyi anomáliákról (új struktúra kiépítése kontra spórolás) nem nagyon mond semmit. Mindegy, most már nem sikkad el ez a jelentős anyag" – zárta a vitát Krusovszky a Dróton.

Az Élet és Irodalomban Reményi József Tamás Nyílt levele nyomán történhetett volna meg érvek és ellenérvek nyílt terepen való ütköztetése. A levelezést ő indította az ÉS LXI. évfolyamának 29. számában, és ő is zárta ugyanezen évfolyam 41. számában. A csaknem három hónap alatt olyanok adtak hangot véleményüknek, mint Krusovszky Dénes, Grecsó Krisztián, Demény Péter, Fehér Renátó, Kőrössi P. József kétszer is, Selyem Zsuzsa, Gaborják Ádám, Antal Nikolett és Korpa Tamás, Péterfy Gergely, Szentmártoni János, Gács Anna és Győrfi Kata.

Fotó: Oláh Gergely Máté

A teljesség igénye nélkül szemezgetve a levelekből, láthatunk higgadt, megfontolt írást és indulatos megszólalást is. Krusovszky Dénes itt hívja fel a figyelmet OJD állítására (Szőcs Géza ezzel szemben mást állít): „Orbán János Dénes ugyanis tavalyi vitánk során a következőt találta írni (interneten hozzáférhető a beszélgetés némi keresés árán): 'Minden projekt úgy kezdődik, hogy valaki-valakik kitalálják. Ahhoz, hogy legyen is valami belőle, meg kell tenni az első lépést, azaz megkeresni azt-azokat, akik ebben illetékesek és közvetíteni tudnak. Esetemben-esetünkben kézenfekvő volt Szőcs Géza kulturális főtanácsoshoz fordulni, akinek munkaköri leírása, hogy ötleteket, projekteket közvetítsen a Kormány felé. Hogy barátok vagyunk, egyikünk se tagadta soha, de ez már az érzelmi regiszterbe tartozik, és mit sem változtat a dolog jogszerűségén.(...) Nem véletlenül nyilatkoztam, hogy kell tudni a megfelelő ajtón kopogtatni: ez a professzionalizmus velejárója, bárhol a világon'.” Miközben a vitaindító Reményi József Tamás óva inti az írótársakat az EH-val való bárminemű együttműködéstől, Krusovszky ezt írja: „Reményi keserű búcsúsorai egyben egy szerep végét, a középen állás lehetőségének felszámolását is jelzik. Hogy ez mennyire fogja visszatartani a pályáztatás nélkül, zsebből zsebbe vándorló állami pénzzel körüludvarolt szerzőket, kiszámíthatatlan".

A levelezés során kevesen jutottak el a további lehetőségek és teendők felvázolásáig. Fehér Renátó Mi mind ők voltunk egykor című, a Literán is megjelent szövegében kísérletet tett erre: „Ideje már, hogy végre ne szükséges rosszként, az alkotó munkát blokkoló kellemetlenségként, hanem a szervezeti profil legfontosabb vonásaként kezdjünk gondolni a (kultúr)politikai ajánlattételre, és ezt várjuk is el írószervezeteink mindenkori vezetőitől. Szükségesnek látszik, hogy túl a tüntetések, tiltakozások és nyílt levelek pillanatnyiságán hosszú távú (kultúr)politikai igényeket, terveket és radikális stratégiákat fogalmazzunk meg. Stratégiákat, amelyek nem pusztán reakciók a kormányzati döntésekre, és amelyek nem merülnek ki a zsörtölődő analízisben vagy a valódi felelősök megnevezése helyett egymás alattomos méricskélésében: ki lép közel a biztonsági sávhoz. Stratégiákat, amelyek a finanszírozhatóság kérdésein túl a kritikai művészet és a szakmai és társadalmi szolidaritás ügyét is érintik, tehát véletlenül sem vakon restaurálnák a közös örökségünket, amit ez a rezsim egyébként is eltüntetni igyekszik. Stratégiákat, amelyek készen állnak, ha eljön az idő." (Az ÉS-ben itt olvasható.)

Fotó: Oláh Gergely Máté

A KMTG és az Előretolt Helyőrség tevékenységét vitató cikkekre nemigen reagáltak az érintettek a későbbiekben. Demeter Szilárd olykor-olykor, például a Facebookon reflektált a véleményekre. Pálos Máté idézi a Magyar Narancsban tavaly májusban: „'Helyőrséges szerző vagyok. Számomra ez inkább sorsközösség' – írta egy Facebook-posztban, amely ma már csak a Mandineren olvasható. Ebben a KMTG-t kritizálókról is elmondja véleményét: 'az, hogy tudálékosan, egymás faszát szopva az igazság birtokosaként osztjátok az észt, még elmegy, jogotok van hozzá, eresszétek, a net sok mindent elbír. De az, hogy dögunalmasan írtok, megbocsáthatatlan.'" Ugyancsak Demeter volt az, aki az Előretolt Helyőrség országos terjesztésű lapmellékletéről nyilatkozott az Origónak: „Amúgy annyira biztosan rendben van az irodalmi elit Nagykörúton belül élő része is, amennyire rendben kell lennie saját természete szerint, mélységében nem ismerem a dolgaikat. Követem persze az eseményeket – most éppen én is Budapesten élek –, de amit eddig láttam, az korántsem annyira érdekes, hogy közelebbről is meg akarnám vizsgálni. Felszínes benyomásaim alapján itt az irodalmi életből irodalompolitikát csináltak, szekértáborok feszülnek egymásnak, az írószervezetek osztódással szaporodnak, és százezer forintért egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani a rivális szervezetek". A Drót január 13-ai interjújában már nem fogalmaz ennyire élesen, viszont konkrét személyt is megnevez célpontként. Arra a kérdésre, hogy kik az unalmas észosztó véleményvezérek a magyar irodalomban, a következőképpen válaszol: „Akkoriban elég sok irodalomtudor és literátor kifejtette a véleményét a témában, nem listáztam. Most legutóbb pl. Krusovszky Dénes blogjára hívták fel a figyelmemet a Magyar Narancs online felületén. Megpróbáltam végigszenvedni, de baromira untam, öntetszelgő okoskodás, amilyent már sok százat olvastam és szerkesztettem. Úgyhogy inkább utánamentem Krusovszky online elérhető verseinek. Találtam kimagasló műveket is az elfogadhatók között, tehát akár jó költő is lehetne, ha ráfeszülne. De nem átütő tehetség (nem zseni), vagyis dolgoznia kell ezért. Sokat kell dolgoznia. Mert a mostani szintje alapján egy azok közül, akit halála után tíz perccel még az ellenségei is elfelejtenek. Innen kezdve számomra kevésbé érdekes a véleménye, mivelhogy nem látom azt a teljesítményt mögötte, ami miatt adnom kellene a véleményére. Ettől még lehetnének értelmes gondolatai, és feltételezem, hogy vannak is. Csak hát érdekesen kellene írnia, hogy el is olvassam." Látható mód Demeter érvrendszerében a legfőbb fegyver a saját magánvéleménye arról, mit és kit tart unalmasnak.

Nem lehet elmenni szó nélkül OJD év eleji, Magyar Időkben megjelent, Visszakérjük az irodalmunkat! című kiáltványa mellett, melyben már az Előretolt Helyőrség működésbe lépett könyvkiadójáról is szót ejt: „Az Előretolt Helyőrség Íróakadémiával új korszak kezdődik a tehetségkutatásban, a világon egyedülálló módon valóságos szépíróegyetemet tudnak elvégezni a tehetséges fiatalok, tisztes tanulmányi és alkotói ösztöndíjjal, publikálási és fellépési lehetőségekkel. Haladó íróknak méltó alkotói körülményeket biztosítunk írói kiteljesedésükhöz. Mindemellett feltett szándékunk az elmúlt évtizedek valamilyen okból mellőzött remekíróinak és remekműveinek reflektorfénybe állítása.(...) Kövessenek, figyeljenek, olvassanak minket: visszahozzuk a kortárs irodalmat az önök könyvespolcaira. Egy olyan író – Rejtő Jenő – regénycímének égisze alatt, aki maga volt a megtestesült olvasmányosság. Ha kell, harcolunk is ezért: hogy visszakapjuk az irodalmunkat. Meggyőződésünk, hogy önök, az olvasók, a mi pártunkon állnak."

Az „unalmas" Krusovszky 2018 januárjában a Magyar Narancs Pislogó szobrok blogján remekül foglalja össze a KMTG és az Előretolt Helyőrség működését és a nyilatkozatok alapján körvonalazódó képet: „Álságos nosztalgiázásból ('templombajárós'), üres forradalmi frázisokból ('ha kell, harcolunk is'), konzervatív, hierarchikus irodalomfelfogásból (oktatók és palánták, normaállítók és normakövetők), egy klasszikus kapitalista programból (eladott példányszámok), társadalmi frusztrációkból (Nagykörúton kívül-belül), és mindehhez rendelt aktuálpolitikai frázisokból (politikai korrektségellenesség, genderellenesség, antiintellektualizmus). Se értékelhető esztétikai program, se komplex irodalomkép nem jelenik meg a KMTG retorikájában. Összességében úgy működik, ahogyan bármilyen autoriter rendszerben a rendszerhű művészeti képződmények szoktak: valódi közösség és hátország nélkül, az állami dotáció wellness-szolgáltatásai tartják össze csupán a hamis forradalmi ideológia égisze alatt gyülekező, saját teljesítményük ilyen-olyan elismerésével elégedetlen alkotókat. A KMTG szükségszerű összeomlása, bármikor is következzen el, éppen olyan szürreális és keserű lesz, mint amilyen jelen pillanatban a működése."

A cikk első részét itt olvashatják.

Folytatjuk!

Brok Bernadett – Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.