hirdetés

Szendi Gábor: A tudós csak leírja a dolgokat, nem megoldja őket

Interjú Szendi Gábor pszichológussal

2008. augusztus 30.

Szendi Gábor evolucionista pszichológussal új, a Nő felemelkedése és tündöklése címmel megjelent könyve kapcsán beszélgettünk arról, hogy miért nem lehet szerinte soha egyenlő férfi és nő, hogy mi a baj a feminista ideológiával a természettudomány szemszögéből és hogyan lehet az evolucionista gondolkodást a hétköznapokban használni.

hirdetés

Új könyvének címe első olvasásra becsapós lehet. Komolyan beszélhetünk a nők tündökléséről, mikor a könyvet olvasva sorra az bizonyosodik be, mennyire nehéz megtalálni a párunkat és sikeresen fennmaradni evolúciós szempontból? És akkor még nem is említettem azoknak a véleményét, akik enyhén szólva is kétségbe vonják azt az állítását, hogy a nők uralnák a világot.

Ha belegondol egy királyi ház uralkodását is csaták, gyilkosságok, mérgezések tarkítják, tehát egy király tündöklése nem azt jelenti, hogy minden napja rózsaszínű és a nép szereti. Így van ez a nőkkel is.
 
 
 


(Fotók: Valuska Gábor)
 


Tehát az csak egy apró probléma, hogy a nők még mindig nehezebben tudják érvényesíteni jogaikat?

Nem akarom azt mondani, hogy mindenben igazuk van a feministáknak, van amiben igazuk van, másban nincsen. A női nem ereje nem feltétlenül azt jelenti, hogy ez az erő hogy napról napra érvényesül. Vegyük példának a diktatúrákat: az elnyomógépezet mind azért van, mert az elnyomott tömeg sokkal nagyobb erőt képvisel, mint a hatalom. Ugyanígy van a férfi és a nő viszonya: a férfiak tulajdonképpen azért agresszívak a nőkkel, azért próbálják minden lehető módon korlátozni őket abban, hogy például állásba menjenek, hogy sikeresek legyenek, hogy pénzt keressenek, mert ezek mind a férfit gyengítenék. A férfi gyengeségét pont az mutatja, hogy nem hagyja egyenrangúvá válni a nőt. Ám a nők maguktól is kiharcolják ezt; ha a férfiak ebben partnerek lettek volna, akkor ez nyilván előbb következett volna be. Ám ne feledjük: a férfinak történelmileg és evolúciósan mindig is célja és funkciója volt, hogy kontrollálja a nőt, mert minél szabadabban dönthet a nő arról, hogy például melyik férfit akarja, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a férfi alulmarad. Igazából nem nagyon tudom, mi a bajuk velem a feministáknak. Azt hiszem, egy elvakult feminista már csak azért az ellenkezőjét mondja annak, amit én, mert egy férfi mondta. Alapvetően olyan nézetekkel nehéz egyetérteni, amik indulatból és szélsőségből születnek. Néha rákeresek a nevemre, hogy hányan gyaláznak és hányan dicsérnek, érdekes a weben inkább a negatívum jelenik meg. Ezeket kicsit pszichológusi távolságtartással kezelem, többeken látszik, hogy csak az irigység táplálja őket. A tűsarok oldalain megjelenő kemény beszólásokra pedig azt tudom mondani, hogy biztos vannak sanyarú életek, és ha valaki hazamegy és őt otthon nem becsülik, mert boldogtalan, sikertelen, nem úgy alakult az élete, ahogy szerette volna, akkor lehet, hogy kikéri magának azt a mondatomat, hogy a nők az evolúció győztesei, sőt ha az illető még feminista is, akkor az elnyomatását még zászlóra is tűzi. Ám az a helyzet, hogy úgy van ez mint a rendszerváltással: attól, hogy az emberek többségének jó, még nem biztos, hogy ez minden egyes embereknek csuda jó.
 
 
 
 


Nem lehet, hogy mégsem csak a személyes problémáikat vetítik önre, hanem arról lehet szó, hogy míg egy feminista szeretne minél több egyenlőségjelet vonni a két nem között, addig ön folyamatosan a különbségekre hívja fel a figyelmet, és azt mondja a férfi és a nő sosem lehetnek egyenlőek?


A tudományban mozgásszinteket szoktak megkülönböztetni, az evolúciós pszichológia és biológia egy egészen más szinten elemzi a folyamatokat, mint egy szociológus vagy akár egy feminista ideológus. Nyilván van átjárás a szintek között, de nem lehet az egyiket eltörölni és helyettesíteni egy másikkal. Az ideológia arra való, hogy megfogalmazzunk jogokat és kivívjuk azokat, az evolúciós pszichológia pedig leíró tudomány. Egy ideológus abból a szempontból mérlegeli a tudományt, hogy az igazolja-e az ő nézeteit vagy cáfolja. A feminizmussal, mint minden ideológiai képződménnyel az a probléma, hogy a tényeket és a tudományt szét akarja választani és aszerint mérlegel, hogy az számára hasznos vagy nem hasznos. Ez a tudományhoz méltatlan. Viszont fordítva is igaz: a tudományt nem jó ideológiai célokra használni, sokan ezt értik félre: tipikus probléma szokott lenni, hogy például az evolúciós gondolkodás alapján levonjuk azt a téves következtetést, hogy a férfi hűtlensége természetes, mert az a célja, hogy szaporodjon. Ha az ideológia szemüvegén át nézzük, akkor úgy tűnik, mintha a tudomány igazolni akarna egy erkölcstelen viselkedést. Holott a tudomány semmit nem akar igazolni, a tudomány leír. Ha azt kérdezik egy evolúciós pszichológustól, hogy egyetért azzal, hogy a férjek megcsalják a feleségüket, akkor az a válasz, hogy természetesen nem.
 
 
 


Ha az evolucionista gondolkodást inkább általánosságban, a társadalom, az emberiség egészében kell használni, mégis akkor hogyan használja ezt a terápia során, amikor egy hús-vér embernek kell segíteni?


Az evolucionista pszichoterápia úgy működik a gyakorlatban, hogy nem legyintünk olyan dolgokra, amelyeket általában a klasszikus pszichoterápia során nem szoktak komolyan venni. Itt van például a féltékenység kérdése.  Egy előítéletektől terhelt, magát bölcsnek gondoló pszichológus vagy pszichiáter az mondhatja, hogy ez gyerekes dolog, egy evolúciós szemléletű szakember az azt mondja, hogy bizonyos keretek közt szükséges: például épp a meddőségi terápiákban komoly probléma szokott lenni annak hiánya. A hozzám forduló meddő nők általános jellemzője, hogy elnyomják a nőiességüket, félnek azt kimutatni és jellemzően férjnek is gyenge férfiakat választanak, ahol annak az esélye, hogy elhagyják őket igen kicsi. Természetesen egy evolucionista pszichológus sem fogja azt tanácsolni a terápia során, hogy váljanak el, mert nem passzolnak, hiszen azzal nem változik semmi, a nő is és a férfi is marad ugyanolyan. Ha a nőnek megtanítjuk, hogy adjon flörtjelzéseket, ha rávezetjük, hogy bontsa ki magában a nőt, akkor ez meg fogja változtatni a férfit is, kialakul egy egészséges féltékenység köztük, ami hasznos. Nagyon sok szubjektív szempont játszik szerepet abban, hogy mitől látunk valakit férfiasnak vagy nőiesnek. Egyik meddő betegemnek pontosan ez volt a baja a férjével: nem volt férfias. Itt azokat a kritériumokat kellett megtalálnunk és a visszájára fordítanunk, amelyek miatt nem tartotta férfiasnak őt. Nagyon sok páciensem esett teherbe azután, hogy az orvosok már rég lemondtak róla, csupán azért mert sikerült ezeket a gátlásokat feloldani bennük. Kérdés, hogy miért elégszünk meg az átlagossal, ha elvileg mindig a szupernőt és a szuperférfit keressük? Egyrészt ott a szerelem, ami elvakít, másrészt mindenkiben van egy értékrend, amibe besorolja magát, mondjuk úgy, hogy hány csillagos. Mindenkinél evolúciósan működik, hogy nem akarunk se nagyon fölé, se nagyon alá választani. Megtanuljuk, hogy azzal legyünk elégedettek, ami nekünk való.

És akkor mi van azokkal az eredményekkel, amelyekből kiderül, hogy sokkal magasabb a száma mint gondolnánk az olyan születéseknek, ahol a biológiai apa személye nem egyezik a férjével. Mégsem elégedettek a nők?


Az elégedettség szubjektív, olyan, minthogy szereti-e maga a lakását. Bizonyára igen, de ha felvillantanának egy úszómedencés villát valahol, lehet maga is hűtlen lenne a szép lakásához. Az emberek mindig számukra elérhető lehetőségekben gondolkoznak. Mindig meghúzunk egy vonalat, ameddig el merünk menni, de ezt általában mindig szűkebbre húzzuk, mint ameddig valójában elmehetnénk. Vannak kalandozó férfiak, akik a körön kívül vannak, akik elérhetetlenek tartós kapcsolatra, de szeretőként megszerezhetők. Nagyon sok alkalmi kapcsolatban ki lehet mutatni az értéknövelő hatást: ha bekerülök egy ilyen férfi ágyába, értékesebb leszek. Lehet, nem fogok dicsekedni ezzel, de én tudom, hogy meg tudtam hódítani egy ilyen férfit, tehát másokat is meg tudok hódítani, amitől nő az önbizalmam. Az önbizalom meghatározza az emberek életét, ha két egyenlő képességű, de eltérő önbizalmú embert egymás mellé teszünk, az, amelyiknek nagyobb az önbizalma, jól fog házasodni, több pénze lesz, sikeresebb lesz, míg a másik kevésbé lesz az.

Azt mondja, hogy önnek nem tiszte megoldást keresni, tényleg el lehet intézni ezeket a kérdéseket azzal, hogy erre tart az evolúció?

Igen, így fogunk szelektálódni. A meddőség nagy probléma, az okait zömmel saját magunk okoztuk magunknak. Aki ma tényleg meddő, annak a génjei eltűnnek a világból. A szelekció pont ez.

De a meddőség még azért mindig a fejlett világ problémája. Ezzel azt mondja, hogy így fognak dugájukba dőlni a gazdag társadalmak?

Tanúi vagyunk egy nagy népvándorlásnak: az egyik kultúra, ahol túlnépesedés van, embereket ad a másik kultúrának. Mára kiderült, hogy nemcsak embereket, hanem gondolkodást és vallást is adnak a népvándorlók. Egy példával élve talán ők olyanok, mint a törökök Budán, akik besétáltak turistaként, majd egyszer csak fegyvert rántottak. Ugyanez történik most is: az elöregedő civilizált világ azt gondolta, hogy majd olcsón importál munkaerőt a szegény országokból, de rá kellett jönnie, hogy időzített bombákat importált és veszélybe került a kultúrája. Ez nem más, mint csoportszelekció: mára a világ két táborra tisztult le: az iszlám világra és a nyugati civilizációra. A csoportszelekció fényében egészen másként kell értékelni Bushnak azokat a törekvéseit, hogy le akar számolni a fundamentalizmussal, az iszlámmal és a terrorizmussal. Én ezt nem ítélem el annyira, mert azt látom, hogy azok a humanitárius eszmék, amelyek nevében Bushékat támadják, lehet, hogy a modern civilizáció nemes lelkű öngyilkosságához vezetnek.

Miért lenne kőbe vésett szabály, hogy ha befogadunk egy másik kultúrát, akkor az tönkre fogja tenni a miénket és nem pedig gazdagítja, mint például a török kultúra gazdagította a magyart. A közvetlen pusztítások után kiderült, hogy kulturálisan, nyelvileg gazdagabbak lettünk, mint előtte. Miért ne történhetne meg most is ez?


Ezt nem én jósolom, én is az ellenkezőjében reménykednék, de ami Nyugat-Európában folyik, az azt bizonyítja, hogy a szabadságjogok ilyen fokú biztosítása a bevándorlók felé nem vezet jóra. Pedig a szívem ezért dobog, legyen mindenki egyenlő, csak úgy tűnik, hogy azokat, akiket egyenlővé tesznek, egyenlőbbek akarnak lenni.
 

Szekeres Dóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.