A világ tizenkét tételben

A Helikon Kiadó ajánlata

2007. április 10.
Falcsik Mari gyermekvers-antológiát szerkesztett. A kötet a magyar és a világirodalom legszebb, gyermekeknek szóló verseit gyűjti egybe. Hat-tíz éveseknek válogatták össze őket: az angol klasszikusoktól a kortárs magyar költőkig számos szerző verseit olvashatják a gyerekek a kötet lapjain.

A könyv tartalmazza a költők rövid életrajzát is. A kötet illusztrációit a Gara Arnold könyvillusztrációs pályázat "Illusztrációk Kányádi Sándor gyermekverseihez" című kategória nyertese, Csilléry Orsolya készítette.
 
Illusztrálta: Csilléry Orsolya
Szerkesztő: Falcsik Mari
Kiadó: Helikon Kiadó
Kiadás időpontja: 2007.04.03.
Oldalszám: 160 o.
Bolti Ár: 3990 Ft
 
 
 
Néhány vers a köteteből:
 
Weöres Sándor
Falusi reggel

Már üti - üti már
A torony a hajnalban!
Az időt bemeszeli a korai kikeriki,
Lendül a vad dallam.
 
Kiscsacsi, kiabálj,
Örülök a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
Vége a rangodnak.

Arany János
Juliska elbujdosása – Töredék

Egyszer egy kisleány mit tett fel magába?
Azt, hogy ő biz’ elmegy széles e világba,
Elbujdosik messze, a határon végig,
A mező párkányán leboruló égig,
Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.
Fele sem bolondság, mert már épen indúl;
Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve;
Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? -
 
Hát bizony gyakorta megesik, nem újság
A gyerek-szobában az ily háborúság:
A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:
Papa megdorgálja s a mama megfeddi,
Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,
Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,
Azzal kényszerítik a maga javára,
Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.
 
A mi kis lányunkat vereség nem érte:
De fájt neki a szó s megneheztelt érte;
Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,
Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút.
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:
De a keményszivű elveri a macskát,
Orrára nyomintván egy goromba fricskát.
 
Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:
Ez a kis haragost megbékíti talán?
Ó dehogy! akármint terítnek, tálalnak:
Ő még arra sem néz, elfordul a falnak.
Majd összekeresi, ami csak az övé,
Szép rendetlenségbe köti mind együvé;
Nem marad ki semmi, vele megyen a báb:
Lesz kivel az úton beszélni legalább.
 
Akkor megcsókolja szüleinek kezét,
Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd;
Anyja szépen kéri: „Ugyan hova mennél?
Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél?
Ne menj el galambom! ne menj el virágom!
Ki lesz akkor az én kedves kisleányom?
Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?”
Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.
 
Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott s nem mert világra menni. A. J.

Nemes Nagy Ágnes
A titkos út

Hogyha most elindulok,
aztán balra fordulok,
egy kis útig, titkos útig
lábujjhegyen eljutok.
Egyik oldalt házak háta,
fal a másik oldalon,
és a lombok zöld szakálla
átömlik a kőfalon.
Nem jár erre senki, senki,
csak talán a Nem-tudom-ki,
az is akkor, hogyha kell,
kézenfogva Senkivel.
Messze innen utcalárma,
messze dong a kisvasút,
így bujik a -
pszt, pszt!
így lapul a -
titkos út.

Váradi Szabolcs
Duett az orrfújásról (Dalszöveg az Illemtanból)
 
 
SZÜLŐ
 
Vannak ám olyan helyek,
ahol a kéz nem kotor:
ilyen az orr, ilyen az orr! orr! orr!
 
Ott a zsebkendő,
orrot mindig abba fújj!
Hol az az ujj? Hol az az ujj? Fujj, fujj!
 
 
GYEREK
 
Na jó, igen, de mit tegyek,
ha kiforgatva zsebemet
csak üveggolyó jön elő
és ceruza és hegyező
és szög és mágnes, csupa kincs,
de zsebkendőnek nyoma sincs,
és ott van a fél perecem,
a csokinyúl, azt megeszem,
és van még spárga és radír
és almacsutka és papír,
a csutka szépen megrohadt -
de mibe fújjam orromat?
Papírba ugye nem lehet…
Van szoknyája a néninek,
jó hosszú, szinte földig ér…
(Csattanás)
Most mér’kaptam ezt, most miér’?
 
 
SZÜLŐ
 
Ott a zsebkendő,
orrot mindig abba fújj!
Hol az az ujj? Hol az az ujj? Fujj, fujj!

Tandori Dezső
Levél

 „Kedves Mackóim! Hogyha ti
Majd öreg-öreg medvék lesztek –
Vagy hogyan is szokták mondani?
A mackó sosem öregedhet! –,
 
S én már esetleg nem leszek
– Sőt biztos, hogy nem esetleg! –,
Szóval: ha nem leszek veletek,
Ugye, néha emlegettek?
 
– – – Aznap soha nem képzelhető,
Hogy mi lesz másnap. Más nap.
De ahogy itt ez a 6 betű,
Egyebek is így-így válnak.
 
És már nem a varrott fül mozog,
Nem a szemről pattan a festék…
A réges-régi ilyes-panaszok?
Mind csupa-csupa gyönyörű emlék.
 
A Kártyabajnokság, a Kupa,
Nyaralóhelyeink is mind-mind,
Hvar, Jelsa, Selce, Crikvenica,
Ahogy levittük az Adria

Mellé tengernagykodni a
Kis antarktiszi pingvint;
A ma-még-csak-képeslap koalák;
S az ezek meg azok sokasága…

De ne folytassunk itt felsorolást.
– Mindez búcsúzás tárgya.
A búcsút még mi nem ismerjük,
Legalábbis a hosszú távút.

Ha néha nem voltunk együtt,
Sose lettetek attól bábuk,
Élettelen papírdarabok,
Dobozok… Mert: vártatok ránk.

Eleven ki-kik maradtatok.
(Pl.: Fogadtátok a postánk!)
De akkor majd…! Nem részletezem.
Egyébként is: ki tudja – – –

Következzék egy KÉRELEM:
Huszonöt-harminc év mulva (?)
Ha valaki e könyvet nézegeti,
És erre a lapra vetődik,
És KÉRELMÜNKet észreveszi,
És ráér, s érdeklődik
(Kideríti majd, hol kell s kinél,
Én azt ma honnét sejtsem!),
Érdeklődik, mondom: Ki él
A Mackók közül, akiket
E könyvben megismertem?
Ha így tesz: köszönöm! Jól teszi!
– – – S most elkedvetlenítek
Valakit, aki ma csak majdani:
Hogy van merszem kimondani,
Hogy: igazán úgyse segíthet! – – –
 
Kedves Medvéim, amíg e sorok
Megíródtak, is eltelt pár perc.
És írójuknak a hasa mocorog –
Hát ebből sem lesz már vers.
A vers, tudjátok: lekerekedés!
(S ez a lekereke… roppant tetszik
A kismackóknak; játszanak, és
Így kikerekedik majd valami egész
Abból, ami félbemaradt itt.)”