hirdetés

A világosság hiánya

Sándor Iván: A hetedik nap, Magvető, 2018

2018. június 8.

„Fuss! Menekülj!" Ezzel a két tőmondattal nem csak a regény egyik hősének Thomasnak a menekülése, hanem a regény is kezdetét veszi. – Sándor Iván A hetedik nap című regényéről Modor Bálint írt kritikát.

hirdetés

Az idősebb Pieter Brueghel egyik utolsó képén öt vak férfi egymásba kapaszkodva botorkál lefelé egy lejtőn, egy hatodik, szintén vak férfit követve, aki éppen belebukik a lejtő alján húzódó árokba, magával rántva a többieket. Üres tekintetük a semmibe mered, csak mintha a harmadik nézne ki ránk, a kép nézőire, üres szemgödreivel, torz, vigyorszerű grimaszba merevedett arcával. Nem vádlón, inkább értetetlenül, döbbenten, mégis belenyugodva sorsába. Nem tudnám megmondani, pontosan mit is lehetne leolvasni az arcáról. Már ő is menthetetlenül kibillent az árok partján egyensúlyából. Épp bukása előtti pillanatot festette meg Brueghel, mögötte még négy alak, perspektivikus rövidülésben látjuk őket, ahogy botjaikkal botorkálnak a lejtőn lefelé, még talán nem is érzik a halálos veszélyt. Brueghel képe a Máté evangélium 15. fejezetének egyik példabeszédéhez kapcsolódik:

„Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: »Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?« Ő pedig így válaszolt: »Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.«"

A keresztény hagyomány szerint Jézus úgy szólal meg, mint a világ világossága, a maga isteni fényességével rávilágít a farizeusok vakságára, arra figyelmezteti tanítványait, hogy amennyiben nem őt, az egyedüli látót, hanem a vakokat követik, akkor verembe esnek. Szent Pál a Rómaiakhoz írott levelének második fejezetében, mintha a jézusi példabeszédet magyarázná, mikor feddően így szól a törvény ismerőihez:

„Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és Istennel dicsekszel, és ismered az ő akaratát, és el tudod dönteni, mi a helyes, hiszen megtanultad a törvényből; és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, a sötétben járók világossága, az oktalanok nevelője, a kiskorúak tanítója, mert tied a törvényben megtestesült ismeret és igazság: ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki hirdeted: ne lopj, lopsz?"

Szent Pál azokhoz szól, akik az isteni világosság hiányában magukat vakok vezetőjének nevezik, őket provokálja, saját vakságukra akarja ráébreszteni, és mintha Brueghel középkor végi képe is az isteni világosság hiányáról mesélne. A képet nézőt mintha szembesítené a saját vakságával, az emberi létezés botrányával.

A festmény éppen akkor készül, amikor elkezdődik a nyolcvanéves háború, a tartós függések felbomlanak Európában, és véres ütközetek, trónviszályok, vallásháborúk dúlnak, amikor már nem lehet eldönteni, hogy a kusza viszonyok között, az isteni világosság hiányában kinek van igaza, „megszűnt a bizalom, a közönyt felváltotta a gyanakvás," „miközben hol északról, hol délről, de keletről és nyugatról is érkeztek felemelt pallosokkal a különböző egyenruhát viselő katonák." Sándor Iván legújabb, A hetedik nap című regénye ebben az időszakban játszódik, és nem véletlenül kezdődik így:

„Fuss! Menekülj!"

Ezzel a két tőmondattal nem csak a regény egyik hősének Thomasnak a menekülése, hanem a regény is kezdetét veszi. És elvezet minket abba a sötét vízióba, melynek a végén, ha nem is egy csatorna, mint a Brueghel-képen botorkálókat, hanem egy örvény mélye szippantja magába Thomast az utolsó menekülésének hetedik napján. Sándor Iván legutóbbi regényében nyoma sincs a kelet-közép-európai vagy a nagy nemzeti létproblémáknak, ami a rendszerváltás előtt írt történelmi regényeit – az 1976-os A futárt vagy az 1987-es Századvégi történetet – jellemezte, de nagyon is benne van a '87-es regény másik fontos rétege, immár a regionális dimenziót elengedve, a modern ember léttapasztalatának komor víziója: az isteni fényesség hiányában vakon botorkáló emberé.

A Sándor Iván bőséges regénytermését nyomon követők érzékelhetik, hogy „regényről regényre újragondolja az elbeszélés feltételrendszerét", legújabb komor létvíziójához pedig egy olyan regényszerkezetet választ, amelyben három én-elbeszélőt mozgat, a színésznek álló Jansent, Thomas nagybátyját, Mathias leideni nyomdászt és a megnémult hercegkisasszonyt, Elizt, aki családi tragédiája után csak a furulyáját fújva tud kommunikálni az emberekkel. Sándor ezek mellett egy mindentudó narrátort alkalmaz, aki leginkább Thomas történetét beszéli el. Az ő elbeszéléseikből áll össze a regény cselekményének igencsak kompakt, vagy ha tetszik, zárt, de művészeti utalásokban – Apuleiustól, Düreren, Rembrandton és Spinozán át, egészen Bergmanig – rendkívül gazdag világa.

A regény főbb szereplői mind-mind a kultúra építésén vagy megőrzésén dolgoznak. Mathias a leideni nyomdát vezeti, ő őrzi meg a hatalom számára nem kívánatos szövegeket, és adja közre, amit éppen lehet. A testvére, Thomas apja görögből Hérodotoszt fordít, talán éppen az egyetlen fennmaradt görög-perzsa háborúról szóló művét. Mind a ketten biztatják Thomast, jegyezzen föl mindent, „hogy aki egyszer olvassa, megtudjon valamit arról, hogyan éltünk." Felszólításuk egybecseng a regény Jelenések könyvéből származó mottójának első felével: „Írd meg tehát, amiket láttál, amik vannak, s amik történni fognak ezek után." Ha a jövőre vonatkozó felszólítást is értelmezni akarjuk, akkor az nem annyira az eljövendő végidőkre vonatkozik, hanem inkább egy körkörös időtapasztalatra, mely ha tetszik, lehet archaikus, a Prédikátor könyvében megfogalmazódó, vagy akár Nietzsche rémlátomásának: ugyanannak az örök visszatérésére vonatkozó modern tapasztalata. Éppen ezért bravúros a teremtéstörténet hetedik napjára utaló címnek a zárlatban megjelenő kifordítása, mely a kezdet helyett a végidőre utal, bezárva így a ciklikus ismétlődés körét. Sándor Iván regényében nemcsak a gáton üldögélő Thomas érzi úgy, hogy „az Idő elveszítette a jelentőségét a közös múltban és jelenben, amely így mintha jövő is lett volna," hanem a jelenre rakódó, de egymásba mosódó emlékek között tévelygő olvasó is. Miközben mindenhonnan újra és újra vonulnak a menekülők, és mögöttük vagy épp előttük, „hol északról, hol délről, de keletről és nyugatról is érkeztek felemelt pallosokkal a különböző egyenruhát viselő katonák."

Thomas feljegyzéseiből csak két rövid részletet ismerhetünk meg, ő nem lesz a regény elbeszélője, szemben a szerelmével, Elizzel, aki a regényben néma, és csak a furulya hangjával tud beszélgetni, paradox módon az olvasóknak mégis a saját szavaival mesél. Végül az utolsó fontosabb szereplő-elbeszélő Jansen, aki pedig a mestere, Ulrich elvesztése után átveszi a helyét. Az ő történetén keresztül vetődik fel a legerősebben a művészet problémája. Már nem akar könnyed, szórakoztató történeteket játszani, különösen, miután Londonban betéved egy színházi próbára, ahol Nádas Péter szavaival „az európai dráma legnagyszerűbb s tán legpusztítóbb jelenetében" találja magát. Jansen feladata lesz, hogy eljátssza a koporsóban fekvő halott királyt, míg mellette gyilkosa, Gloster herceg, a későbbi III. Richárd próbálja megkérni a halott király feleségének, Lady Annának a kezét. „A színház olyan, mint az élet... Az élet olyan, mint a színház..." – vallja a londoni társulat kecskeszakállas vezetője. Ezek után Jansen az életet akarja játszani, olyan darabokat akar előadni, „amiről magukra ismerhetnek".  Ezért választja ki a Bibliából a testvérgyilkos Káin történetét, ezt használja parabolaként, tükröt tartva a nagyhercegnek. De ha úgy hozza az élet, akkor tükörtartás helyett mégis vásári komédiát ad elő a hosszú, tömött sorokban botorkáló menekülteknek.

Sándor Iván víziója is parabola, példabeszéd, de nem a jelenkorunknak akar egyértelmű tükröt állítani, mint Németh László vagy Sütő András parabolikus drámáival, hanem sokkal inkább a példázatosságával mutatja meg tükör által homályosan a létezés botrányát, az isteni világosság hiányát.

Sándor Iván: A hetedik nap, Magvető, 2018, 253 oldal, 3299 Ft.

Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.