Az avantgárd él

Legyen akkor máma a jó Balaskó Jenő… 1985-ben, amikor a Mini ciklon a JAK-füzetek sorozatában megjelent, lehidaltam tőle – ilyet még nem olvastam azelőtt versben, hogy – teszem azt – „Ásód gyógyvasával ne gátold vesémet!", és egyéb felejthetetlen, klasszikus sorok. Én felőle kezdtem el megnézni az egyébként máig feldolgozatlan neoavantgárd-ügyet, mert ha valaki a hatvanas évek elején, közepén ilyeneket írt, mint ez az ember e debütáló, s egyben gyűjteményes kötet lapjain, akkor kellett körülötte lenni ott másoknak is…  (Voltak is. S nem is akárkik...) Nem egy vérszegény, sápkóros, szemüveges bölcsészlíra, annyi szent – gondoltam: kopogtatás helyett tokostól beszakította a kulturáltan konszolidált kortárs irodalom ajtaját (hogy aztán még ugyanavval a lendülettel ki is basszák rajta – de ebbe most ne menjünk bele.)

Választott versünk felvonultatja mindazt, ami miatt ez a líra anno azon nyomban rajongásom tárgya lett: valami eufórikus létáhítat, életöröm, elementáris szabadságvágy – a puszta létezés mámora, ahogy saját nyelvet, őrületes energiákat hordozó kifejezésmódod talál. A látásmód és eszközkészlet a népi szürrealizmustól a dadáig feszíti szét a hagyományos lírai kereteket. A vers egy kiáltvány formáját ölti: radikális, már-már agresszív módon kíván figyelmet kelteni, mielőtt eluralná a beszédet a kétségbeesés. Hogy kit szólít meg a beszélő, s mit akar ilyen megzabolázhatatlan szenvedéllyel mondani, az voltaképpen indifferens; ha igény van rá, szoros olvasattal kibogarászható – számomra fontosabb, hogy későbbi életúttól függetlenül máig megmaradt az életmű legjavának istent-embert nem ismerő expresszív sodrása, avantgárd ereje, húzása, lendülete.
Az avantgárd – úgy tűnik – olyan, mint a rock and roll. Él.

Keresztury Tibor

Balaskó Jenő: Figyelj ide!

De te!

Kérem, maga rövid gyerek!
Megszorozva maga rövid sárga!
Maga keskeny!

(Magyarba egyenesen átkérdez.)
Visszaátló.)
(Rögeszme.)

Átló vissza!
Kérdezd vissza!
(Átkérdez.)

Hatalmas önsárga!
Vödör!

Odaadó.
Ideoda zöldsárga.

Horpadt.
Lila.
Város.

Rövidkerek!
Gátló zöldpáros!
Rövid kút!

Esővíznek becsülete elintézve.

Vödörke itt meg nem reped
Rövid kút a rövid gyerek
Önsárga!
Zöldsárga!
Zöld krém!
Jól van ez így krémem?
(Kérem.)

Végeredményben összejön a hó.
A rövid felnőttek.

Még aligismert gyerek.
Akkor!
Azután féligrégen már felnőtt.
Lenni: megszakadt.
Azután átmászott
És visszakülönítmény.

Azután szívfenéklapos.
Hanyatthomlok oldalbarúgtam és kifelé tört a bordája.
Áthidalta két rövid szemét.
(Szemeit.)
Azután kék.
Szívfenéklapos kék állkapcsával.

Majd:
Majd!

Kaptam magam:
Úgy gondolta maga:
Kaptám fára árott.

Majdnem magam.

Gyere pajtás találj meg
Te millió
Számháborús vitéz!

Azután átártott a rámának készült őserdőnek.
Kedves személyiségem odalenni nem akart.
Kész lett a harag.

És jön az utazó.
Végigbeszéli a végignemjárt mondatszakadékot
És az unatkozó

Hosszúsággal szakadékot építeni úntat:
Utat mutat.
Hosszú pusztán a puszta hosszú!

Irígykedsz nekem verssel
József Attila vérében bagzó
Aktatáskádban az ötödik
Hülyére nevelt csecsemőhullával!
(Ha jön az utazó,
Ez ennyit jelent.)

Prézli van? Prézli van?
Csak oksági hatalommal lélek.
Kurva kultúrával verjen meg az Isten
Mind a két kezével!

Ha jön az utazó,
Ez ennyit jelent.

Azután szívfenéklapos.
Hanyatthomlok oldalbarúgtam és kifelé tört a bordája.
Áthidalta két rövid szemét.
(Szemeit.)
Azután kék.
Szívfenéklapos kék állkapcsával.

Állsz.
Állsz!
Felszínen a felszínfejtés.
Hogy' nem lehet semmi rejtelem a sejtlaposban!
Unokavödör!
Kedves magyar.

Kedves környezet!
Ne gondolkodd vissza életemet!
Leküzdhetetlenül odavissza-környezet:
Vissza!

Senkim. Senkim.
Ezután jöhet.
Kedves nyilatkozatom, szeretlek!

Két-dines szemű genezist nevelj át.
Át két-dines neveltet a genezisen.
Senkim.
Felejts el.

Felejts el!
[...]
Lamberg szívében kés Latour
Nyakán kötél s utánuk több is
Jön talán hatalmas kezdesz
Lenni végre felejts el!!

Drágám, bújjunk el, drágám,
Bújjunk el!
Van kedved lármázni?

Drágád!
Van kedvem, láz-smarnid!
Visszagyilok!

Gyorsan nem lehet, mert az pontos.
Lassan nem pontos, mert az nem ér oda.
Mert odaérni nagyon hosszú a bűn.

A bűnös hossza nem ér oda.
A gyönyörű mindig: rövid.
A jó: csak szünet.
A bűn: az mindig!

Ezentúl kezdd az egyetlentől:
Kezdd el!

A forradalmárok itthagyták önöket?
Önök: maradtak? Vagy: csak más is?
Ők?

Akkor lehet, hogy csak önök maradtak?
A lélek elszállt?
 
Baksa Soós János barátomnak 1970-ben