A nyár közepén születni: az embert gyerekkorában sosem köszöntik az iskolatársai, nem könnyű megszervezni egy gyerekzsúrt, de lehet hatalmas fagylalttortát kérni, és különböző országokban, vízpartokon ünnepelni, ahol éppen nyaralunk. A nyár közepén születni azt jelenti, hogy másnap elkezdem keresni az elmúlást jeleit: egyszeriben elkezdenek szaporodni a sárguló levelek, a harsogó növények és gyümölcsök tökéletessége mögött már ott a rothadás, a forróság eléri azt a tetőpontot, amely után kérlelhetetlenül jön a hanyatlás. "A pókok ezen munkálkodnak."

Szekeres Dóra

***

Kései lortallói nyári vers

[SPÄRTES LORTALLENSER SOMMERGEDICHT]

Nemsokára mindent elmetélnek.
Az ollók készen állnak.
Koszorúk, lyukak a földben,
az egész bagázs.

Addig egy vihar ledönti
a kék hortenziákat.

Addig:
egy csepp a szemöldökön,
angyal a templomon,
késés nélkül a nap,
akkor is ha szomorú vagyok.

Addig:
bajlódás a darazsakkal, sós térdhajlatok,
szétmállott sajt a csemegeüzletben,
zöld szöcskék a gyerekek markában, görbe
csápok, bodobácsok, gelati.
Elpattan egy ér a szemben,
piroslik.

A nyártól elbutulva
ugrál el a tömeg
a strandon a toronyból.
Ki akar nyáron
hideg házasságot kötni?
A halott nő hunyorog.
A gyerekek nevetnek.

Ah, a nyár repül. A pókok
ezen munkálkodnak.
A nedves turbántól leesik a fej.
Nem lehet mindig nyár. 

                                 (Szijj Ferenc fordítása)