hirdetés

A hét verse - Verscsokor az új kenyér ünnepére

2012. augusztus 20.

Szökkent a szár szép magasra, / jött a kombájn, learatta, / learatta, kicsépelte, / a gőzmalom megőrölte, / teherkocsi hazahozta, / anya pedig megsütötte // Mosolyog a nyári dél, / az asztalon friss, fehér / új kenyér. - A hét verse ez alkalommal nem egy, hanem több vers egy témára: az új kenyér ünnepére. Szekeres Dóra válogatása.

hirdetés

Önöknek mit jelent augszturs 20-a? A nyakamat teszem rá, hogy a legtöbbjük a tűzijátékot és a nyár végét említené, és kisebbik részük az államalapítást vagy az új kenyér ünnepét. No hát én ma délelőtt kiművelődtem a közszolgálati televízió Révfülöpről sugárzott nyári reggeli adásának köszönhetően. Mert a műsorban nemcsak a balatoni házi légi"parádét" és annak egészen elborult, a legelvetemültebb úszóversenyek sportközvetítőit is megszégyenítő vehemenciájú kommentálását izgulhattam végig, hanem az egyik keszthelyi gimnázium történelemtanárának segítségével Szent István királyunkról és az új kenyérről is megtudhattam sok szép dolgot. Például, hogy Istvánnak nem volt könnyű megalapítania az országot. Ahogy hallgattam a kiselőadást, egyszercsak azt vettem észre, hogy nemcsak az én fejemben, hanem szemmel láthatóan a műsorvezetőkében is csodálatosan, teljességgel összekeveredik a régi, politikai akaratból életre hívott szocialista ünnep, a történelmi hagyomány, a katolikus liturgia és az államalapítás története, egyszerre azt se tudtuk, ki, mikor, miért és legfőképpen, mit csinált. Ezért mostani heti versként nem egy, hanem több költeményt is kikerestünk, amelyek így vagy úgy, de mind az új kenyeret, azaz a megújulást és a gondoskodást éltetik.

Szekeres Dóra


***

Szilágyi Domokos: Új kenyér

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget.

Szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.

 

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

 

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.



hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.