hirdetés

Acsai Roland: Esumi és Asao

(modern nó-dráma imitáció)

2015. május 17.

KÓRUS: Esumi szíve bátrabb, mint / Asao hitte volna, / Asao helyett Esumi győz, / Asao jobb szívet kapott, / Mint hitte volna. / Esumi szíve nem csak ciripelő tücsök, / És daloló madár, / Esumi szíve tigris / És sárkány, / Asaóból is tigris válik / És sárkány, / Széttépi a Bambuszliget Boszorkányát, / És darabjait a szakadékba szórja. – Open reading rovatunkban Acsai Roland nó-dráma imitációját olvashatják. 

hirdetés

SZEREPLŐK:
ESUMI
ASAO
A BAMBUSZLIGET BOSZORKÁNYA
AZ ISTEN
KÓRUS
SZÍNHELY:
Meghatározhatatlan
ÉVSZAK:
Meghatározhatatlan


ASAO: Milyen furcsa esőcseppek. Üvegből vannak. Amikor lehullnak a sziklára, szilánkokra törnek.
ESUMI: Amíg hozzád igyekeztem az esőben, az esőcseppek szilánkjai felhasogatták a talpam. Véres lábnyomokat hagytam magam után. De nem érzek fájdalmat, ha visszanézek. Szépnek látom a vörös lábnyomaimat.
ASAO: Fogadjunk hűséget egymásnak, Esumi! A tó is tükör, mégsem törik szét. Látod a tóban a gyűrűket, amik az esőcseppek után születnek? Az ujjadra szeretném húzni őket, hogy eljegyezzelek velük.
(Ujjára húzza az esőcseppgyyűrűket.)
De ennél is több kell, Esumi. Cseréljünk árnyékot! Téged az enyém fog kísérni, engem a tiéd.
(Árnyékot cserélnek.)
ESUMI: De az árnyékodat nem látom éjszaka, sem nappal, ha borús az ég.
ASAO: Akkor cseréljük ki a szívünket! Benned az enyém fog dobogni, és bennem a tiéd. Így mindig érezzük, hogy a másik mennyire szeret.
(Szívet cserélnek, meglepődve néznek egymásra.)
ESUMI: Nem is tudtam, hogy így szeretsz.
ASAO: Nem is tudtam, hogy így szeretsz.
ESUMI: A véres lábnyomaim megszáradtak a kövön, felkapta őket a szél, és elfújja.
(A lány hátranéz.)
ASAO: Olyanok, mint a kavargó szirmok. Összeszedem őket neked.
(A fiú elfut a szirom-lábnyomok után.)

ESUMI: Remélem, bátor és kitartó marad mellkasában a szívem,
remélem, bátor is kitartó marad mellkasomban a szíve.
(Eltáncolja a szirom-táncot.)

KÓRUS: A felhő ragaszkodik az esőcseppekhez,
Vagy az esőcseppek ragaszkodnak a felhőhöz,
Amikor felszálló páraként
Újból visszaszállnak hozzá?
Asao a felhő, és Esumi az esőcsepp,
Vagy Esumi a felhő, és Asao az esőcsepp?
Senki sem tudja megmondani.

A tó gyűrűzni kezd, egyre táguló,
Koncentrikus körökkel,
És a gyűrűk egy fatörzs évgyűrűivé válnak.
Asao ujján a vízgyűrűvel,
Sarkában a lány árnyékával,
És mellkasában Esumi szívével
Hónapok óta vándorol,
Hogy megtalálja Esumi lábnyomait.

ASAO: Éjszaka van, egyedül vagyok.
ESUMI ÁRNYÉKA: Amíg a hold fent van, itt vagyok veled. Mindenhová követlek. A hold jóságos, a hold éltet engem.
(A hold elé felhő úszik, és Esumi árnyéka eltűnik.)
ASAO: Hová tűntél, Esumi?
ESUMI SZÍVE: Ha a hold elé felhő úszik, én akkor is itt leszek veled. Mellkasod ketrecébe zárt tücsök, ami csak neked ciripel éjszakánként. Hallod a hangomat?
ASAO: Csak a te hangodat hallom.
ESUMI SZÍVE: Ha a nap felkel, mellkasod kalitkájába zárt énekesmadár leszek, csak neked dalolok.
KÓRUS: Aki saját szívét és árnyékát másnak adta
Nincs egyedül.
Aki saját életét másnak adta,
Soha nem hal meg.
Aki a tücsök ciripelését hallgatja,
Annak csendjét a tücsök hallgatja.
Így kötődik össze minden mindennel.
Ezen érdemes eltűnődni.

A BAMBUSZLIGET BOSZORKÁNYA: Az ember élete elé gördített akadály vagyok, mindenki a saját félelmeiből alkot meg engem, ha nem lenne félelem, én sem volnék. Én vagyok az a szakadék, ami fölött csak egy vékony bambusznád ível át. A felfoghatatlan mélység. Átmersz-e menni rajta, Asao? Ha gyáva vagy, elragadlak. Ha bátor, lezuhansz.
(A Bambuszliget Boszorkánya a két hegy közötti szakadékra mutat, ami fölött egy bambusznád ível át.)
ASAO: Az én szívem nem félne, de most Esumi szíve dobog bennem.

A BAMBUSZLIGET BOSZORKÁNYA: Szívet cseréltél? Akkor egy másik szívtől függ az életed. Ilyen jó zsákmányra nem számítottam.

ASAO: Az élet nem az ember saját tulajdona. Ha nem függne mástól, a semmibe zuhanna.
(Asao a szakadék széléhez lép.)

A BAMBUSZLIGET BOSZORKÁNYA: Abban a másodpercben, amikor Esumi szíve megremeg, te a mélybe zuhansz. Aki ezzel tisztában van, átérzi az élet értékét.

(Asao átegyensúlyozik a bambusznádon.)

ASAO: Csak meg ne rettenj, Esumi!
(A hold előbújik a felhő mögül, és Esumi árnyéka hatalmasra nőve a szakadék falára vetül.)

ESUMI ÁRNYÉKA: Úgy támaszkodik az élő az árnyékra, ahogyan az élet a halálra.
(Asao átmegy a bambusznádon a szakadék túloldalára.)

KÓRUS: Esumi szíve bátrabb, mint
Asao hitte volna,
Asao helyett Esumi győz,
Asao jobb szívet kapott,
Mint hitte volna.
Esumi szíve nem csak ciripelő tücsök,
És daloló madár,
Esumi szíve tigris
És sárkány,
Asaóból is tigris válik
És sárkány,
Széttépi a Bambuszliget Boszorkányát,
És darabjait a szakadékba szórja.

ASAO: A keleti sárkányok karmaiban gyöngy van,
Ez adja erejüket,
Én Esumi szívét hordozom magamban,
Ez adja erőm.
Megint esik, hallod, Esumi?
De most nem üveggyöngyök esnek,
Hanem víz,
És ujjamon a vízgyűrűddel tovább vándorolok.

(Asao mellett megjelenik egy isten.)
ISTEN: Ember voltam, de isten lettem, és újra ember leszek egyszer. De amikor téged megláttalak, azt hittem, egy sárkányt látok.
ASAO: Esumi szirmokká vált lábnyomait keresem, de nem tudom, hogyan fogok visszatalálni hozzá.
ISTEN: Te a Menny Útját járod, ami ugyanolyan köralakú, mint ujjadon a vízgyűrű. Majd az visszavezet hozzá.

(Az isten eltűnik.)

ESUMI ÁRNYÉKA: Elfáradtam, Asao.

KÓRUS: Esumi árnyéka elfáradt,
Asao lefekszik a földre,
És átkarolja Esumi árnyékát.
Asao álmában meglátja Esumit,
És ezt mondja magában:
„Esumi mellei porcelán teáscsészék,
Szomjas vagyok,
Szeretném, ha megitatna
Velük!”
És Esumi megitatja
Álmában Asaót.
De Esumira démonok támadnak,
Meg akarják szállni,
Ellenük még Asaó szíve sem védheti meg,
Ezért Asaó álmában sárkánnyá változik,
Lángot lehet,
És tüzével elégeti a démonokat.

AZ ISTEN: Esumi és Asaó sorsát én szőttem,
Én irányítom őket,
Ahogyan végig én irányítottam,
Nélkülem nem tudtak volna szívet cserélni,
Most már engedem, hogy megtalálják
Egymást, kiállták a próbát:
A fiú szívével él a lány,
A lány szívével él a fiú,
Mintha a hold a nap szívével élne,
És a nap a holdéval,
Asao vérét Esumi szíve keringeti,
Esumi vérét Asaóé,
Így éltetik egymást.

KÓRUS: Amikor Asao felébred,
Esumi árnyéka virágszirmokká
Válik, felkapja a szél,
És elfújja.
Asao előtt egy nagy cseresznyefa áll,
Ami hangosan dobog, mint egy
Hatalmas szív.
A cseresznyefa megrázkódik,
Törzse felreped,
És megszüli Esumit,
Esumi fiatal nőként lép ki belőle,
És véres lábnyomokat hagy maga után.
Asao meghallja, hogy Esumiban két szív dobog,
Esumi lefekszik a virágszirmokra,
És megszüli közös gyermeküket,
Akinek a fél szíve Asaóé,
A másik fele Esumié.

ASAO: Esumi a végtelen,
A végtelennel cseréltem szívet,
Bennem is a végtelen dobog,
Esumi egyik melléből
A gyermekünket szoptatja,
Másikból a cseresznyefát.
Esumi a végtelen,
És bennem is a végtelen dobog.

ESUMI: Visszatértél hozzám,
Pedig el sem mentél tőlem,
Szívem erős maradt benned,
Ahogy szíved erős maradt bennem,
Ezentúl kettőnk árnyéka egy lesz,
Ezentúl kettőnk szíve egy lesz,
Ezentúl kettőnk élete egy lesz.

 

Acsai Roland

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.