Csipetke\\r
     \\r
     most mikor újra kezdődik a választási kampány\\r
     s a bősz honatyák fele kik legszívesebben bizáncosan\\r
     a padsorból feküdnének ki a fekete bóbitás lovak mögé\\r
     miközben szuszogva taszigálják leninhez a szemközti oldalt\\r
     s a másik karéj kik fene tudja miként szeretnének elmúlni\\r
     de választékosan gurgulázzák maguk elé a fasizmust\\r
     egyszóval mindannyiuknak üzenem a panelből kitekintve\\r
     a csipetke lényege hogy legyen elég önuralmad\\r
     a forró gőz fölött kicsiket csipkedni belé\\r
     mivel addig még csak rendben van \\r
     ahogy karikára vágva vajon megfuttatod a leveszöldséget\\r
     meghintve a kis csipetek előtestéből elcsent liszttel\\r
     s várod a párolódó karotin édeskés illatát\\r
     az egészet időben szaftosítva mert a fehér por égni vágy\\r
     mehet bele só bors egy-két leveskocka\\r
     a szociológiában lebecsült far-hát s ízeknél vágott csirkeszárny\\r
     gazdagoknak inaktól megtisztított májakat is üzenek\\r
     eredeti csomagolásban ellenőrzött délszláv vegetát\\r
     a tavaszi ízek miatt pedig függetlenül az évszakoktól\\r
     függetlenként megkísérlem a maroknyi zöldborsót\\r
     sok-sok petrezselyemzölddel ez is micsoda zöld csoda\\r
     s te naiv lélek már azt hiszed készen van a vacsora\\r
     de hát a sok finomság mellett hol a leves teste\\r
     az üveges zöldség s a csontról leforduló hús csak csúszik\\r
     minden ellenállás nélkül a sötét misztikus lentre\\r
     hidd el népedért remegő szeretetre méltó honatya\\r
     kell még az a nyelést enyhén akadályozó gombóc\\r
     hogy a teljesség illúziójával végződjék a lakoma\\r
     no de milyen csipetke — csak liszt só és tojás\\r
     csirizre játszó gyanús csapvizet sose önts belé\\r
     most a zugköltő persze előnyben van\\r
     mivel kézilabdakapus is volt s az összegyúrt masszát\\r
     profiként csapkodja konyhájában a tenyerén\\r
     az összeáll néha lepattan petesárga miként maga az élet\\r
     ahogy a munkában elmerengsz szinte önálló műfajként nézed\\r
     s most következik az a bizonyos profi pillanat\\r
     tépnéd a szépen összehozott enyhén autonóm anyagot\\r
     de már a pillanatnak zsugori éhe van\\r
     ne hibázz várd ki a kézfejedet maró gőz felett\\r
     a lisztes kis gömbök arányos pillanatát\\r
     végül a kedvező anyagcseréhez összeérik minden\\r
     bölcs politikát sikeres emésztést uraim jó éjszakát\\r
     \\r
     \\r
     \\r
     vadas\\r
     \\r
     testvérem napok óta haldoklik kezemben halkan sírdogál a zsömlegombóc\\r
     barna gránitkockái a végtelen felé kirakott kegyeletes útvonalak látomásai\\r
     a friss petrezselyem zuhogó zöldje a föllocsolt temetőkertek illatával kacérkodik\\r
     s csak néz rám jeges szemeivel a két nagy tojássárga - mielőtt elkeveredni vágy\\r
     állnak mind a csirizre váló lisztben mintha tudnák közeleg a halotti tor\\r
     enni és meghalni meghalni s nem enni párás szemekben kavarognak a dimenziók\\r
     tudod bátyus mikor anya a földhivatal előnyeivel hazahozta a nyúzott vadnyulat\\r
     s mi gyanakodva lestük ebből a rózsaszín halomból ugyan mi emberi kavarható\\r
     de hamar előkerült a kopott nagylábas futott zsíron a gazdag vegyes zöldség \\r
     a citromokkal babérlevelekkel megtűzdelt sárgán elomló sok hagymakarika\\r
     s már mindjárt barátságosabb lett minden a gőzökben a húsok fölnemesültek\\r
     atavisztikussá váltak a zsigerekből fölhoztak valami barokk pompát a bő lé\\r
     szortyogott sűrűsödött minden körülötte a konyha súlyos boltozatot kapott\\r
     s hamar rájöttünk csak tűzhely közelében ér valamit az a bizonyos szent család\\r
     bennem azért évtizedek során enyhe tartózkodás a vadakkal szemben megmaradt\\r
     ahhoz hogy ragadozóként lenyeljük őket hol túl szépek hol nagyon távoliak\\r
     nosztalgiából inkább vörös márvány tömbökre emlékező marha combról indítok\\r
     megforog az az említett zöldségágyon s mikor vonásai kifinomulnak\\r
     mustáros borsos páclevet kap búbjáig lepve édes nehéz borokkal meglocsolva \\r
     így szunnyad hűtőben lelkét fölporhanyósítva egy-két nap - az ítéletnapig\\r
     a gombócok akár csillagokról leváló meteorok ekkor már meleg vajas tálban\\r
     a szálasan lebegő hústömeg mint a barna magány átpasszírozott szószára vár \\r
     minden királyian ünnepélyes a tálalásban történelmi pompák üzenetei\\r
     csak a nyál nem akar összefutni az asztal mint egy dús megfagyott festmény\\r
     melyet ételáldozatként - szégyenkezve nagyon hogy volt erőm megfőzni\\r
     hűlő lábaidhoz hűséges utolsóként könnyezve odahelyezek testvérem