ACZÉL GÉZA

á
csodálkozom hogy belekezdtem odafeszítve fájós hátam a végtelennek
egy szellemi gödör alján ülve félig talán már meghülyülve kevergetem
a rutin és az életösztön lírai maradékát gyámoltalanul majszolva hosszan
mint vizenyős tekintetű jószág a marharépát a távolodó sorsot és a hozzá
örvénylő vágyakat melyekre a reáliák néhány szösze olykor még ráakad
de már az éteri lebegés tartja lazán egybe ha magányos fák mögül lassan
beindul az este az alkotó bizonytalan figuráját kire már a romlás várható
tünete is rájár akár csak a fiatalok éhező átka mikor billen át a másvilágra
a rájuk görnyedező a föntről kiszakított fél köbméter helyett ott a temető
s ha új tér nyílik esély maradhat némi emlékápolásra benézünk a rögök
mögé majd utána mielőtt ránk szakadna az apokalipszis s a megszólított
ki hisztis arcát mutogatta megadóan indul el a jattra a múlás angyalához

abbahagy
az irogató újabb ötletével épphogy a kisszobából kiére valamiért rámordul
a szűk kanyarban zsémbesedő felesége ettől lendülete megtörik addig úgy
vélte költő lehetne akár reggelig de áttételeken érkező jelekkel messze száll
kis önbizalma a sorok gondos rendje mint betűk halma szürkülnek szemei
alatt a mélyből fölindulva durcásan közeledik a pillanat ő bizony a tortúrát
abbahagyja a nyelvi közegnek a hétköznapokban nincsen anyja árválkodás
minden ármánykodás vagy teremtő illúzió a vegetatív szisztéma déltengeri
öbleiben vígan lubickolni volna jó kikerülve a sokasodó meddő órát melyek
fojtottsága zavart üzenetként szól át az egykor diszkréten zsibongó kertbe
s ha az embernek akadna még parányi terve az a fásultságba lassan belevész
nagy álmokhoz az ihlet már kevés íveléshez túl súlyos a tapasztalás a lenti
lézengő különben sem madár hogy ikaroszként a gyanútlanokkal fölrepüljön

abbamarad
a sívó homokon addig tán csak rozs termett mire valami gyanús kiutalás után
sosem gazdálkodó hősünk egy kültelki buszról lekászálódva egyszer csak ott
termett néhány hétig leste a szomszédokat majd nem gondolkozva sokat ő is
bekeríttette szöges drótokkal négyszögöleit aztán agilis újgazdák nógatására
egy gyanakvó tanyasi csikorgó szekérrel bűzös trágyát vitt a kertkapuhoz nagy
kupacba s ahogy e furcsa vegetatív mannáját széles villával lerakta kezdődött
a termékenység tánca az állati végterméket az ürge ügyetlen turkálással a laza
földbe kapálta néhány hétre rá a mezsgyén kutat is ásatott az ásók közül sok
szintén amatőr már messze jár az ólomcsőre ráült a halál ha szigetelés nélküli
villanydrótokkal vétkezett még fa budi is kellett inkább csak múló ruhatárnak
majd a telek közepén szürreális vasszekrények álltak hová rozsdás szerszámait
rakta ma csak római mogyoró bokra büszke kaland miután mindez abbamaradt


Parnasszus 2011 nyár

Tartalom

Centrum – Aczél Géza
Aczél Géza: (szino)líra; (búcsú)galopp
A szeretet, a magány és a többiek – Aczél Gézával Bedecs László beszélget
Dérczy Péter: „A szívmagány és a konyha melege” (tanulmány)
Angyalosi Gergely: Az eltévedt lovas az erkélyen (tanulmány)

redivivus – Zelk Zoltán
Ágh István: Mint cigány a hegedűt... (esszé)
Vörös István: Zelkiáda
Kabdebó Lóránt: Lehet feltámadás! (tanulmány)
Pomogáts Béla: Cigány a siralomházban (tanulmány)
Valachi Anna: Főhajtás a feledés ellen (tanulmány)
Acsai Roland: Egy zuglói sétáló jegyzetfüzetéből
Tábor Ádám: Amikor a nyúl (se) viszi a puskát (esszé)
Kelemen Lajos: Egy fiatalember a Nyugatból (esszé)
Soltész Márton: Szociopoétikák – Zelk Zoltán lírájának szociografikus tere

Átjárás
Imreh András: Támpont, terepszemle, tájékozódás – Seamus Heaney versei elé
Seamus Heaney: A reptér; Hívás; Viszály; Kálváriasziget (Imreh András fordításai)

*

Térey János: Folyamodvány ; A vitatott vonal
Szauer Ágoston: Nyári lak; Titok
Korpa Tamás: Song; Elégia egy amerikai szénbányászért
Rapa i Ágnes: Én pedig vétkemet; Mind elmegyünk; Kalapom-pom-pom
Boda Magdolna: Labirintus; festmény; Álom
Fecske Csaba: A remény; Ismét
Harka i Vass Éva: Naplóversek
Vass Tibor: Máté e-vangéniuszából
Follinus Anna: Különös utazás; Csíkszentmihályi Róbert: Szárnyas;
Pablo Picasso: Faun; Leonor Fini: A bilincsek
Lázár Bence András: Boldog karambol; Az elmozdulás története
Nyerges Gábor Ádám: Neveket keresünk
Kölüs Lajos: Békamenet; Holtág
Béki István: Don Quijote; Forgatókönyv
Kerber Balázs: Hullámhossz
Bíró József: Standard