hirdetés

Adam Bžoch: Pszichoanalízis a periférián (részlet)

A pszichoanalízis története Szlovákiában

2017. május 17.

A pszichoanalízist befogadó hazai közeg legszembetűnőbb sajátossága Szlovákia és a szlovák kultúra relatíve periferikus helyzete Európában. Magában Pozsonyban például, amely csupán hatvan kilométerre van a pszichoanalízis bölcsőjétől, alig találunk közvetlen nyomokat. – Adam Bžoch könyvéből olvashatnak részletet.

hirdetés

1. Periféria

A pszichoanalízis Szlovákiában nem létezett.
Nem létezett önálló mozgalomként, nem voltak karizmatikus szereplői, akik a gyógyítás és az elmélet terén hozzájárultak volna a pszichoanalízis mint tudomány fejlődéséhez. Más nemzetektől eltérően sosem művelték intézményi keretek között, ahogyan az a kezdetektől fogva megszokott volt a nemzetközi pszichoanalitikus mozgalomban és az egyes nemzeti pszichoanalitikus társaságokban. Szlovák területen nem rendeztek egyetlen nemzetközi pszichoanalitikus kongresszust sem, ellentétben például a csehekkel. A pszichoanalízis történeti feldolgozásához – amelyet a legtöbb nemzeti kultúrában a progresszív hagyomány részének tekintenek – Szlovákiában a pszichoanalitikus gondolkodás úttörői és intézményalapítói nem tettek hozzá semmit, és a pszichoanalízissel foglalkozó tanulmányokból sem áll össze semmiféle történeti anyag. Nemigen van nyoma interdiszciplináris megközelítésnek, tudományos vitáknak sem. (….)

A csekélyke történeti anyag mintha azt a feltevést erősítené, hogy a szlovákiai pszichoanalízis történetével való foglalkozás hiábavaló. Csakhogy a történelem nem azonos a fontos események, „személyek” vagy „szövegek” által kijelölt múlttal. Bár Szlovákiában a pszichoanalitikus mozgalom nem létezett, mégiscsak voltak bizonyos ismeretek az elméletről és a terápiáról: ezek végső soron hierarchizálható és történeti folyamattá kerekíthető elemek. (….)
A pszichoanalízis története Szlovákiában kizárólag recepciótörténetként értelmezhető, méghozzá tágabb kulturális keretek között. (….) Ha a szlovákiai pszichoanalízis történetét akarjuk megírni, azt kell figyelemmel kísérnünk, miként jelenik meg és hogyan változik a képe, imagológiája azokban a közegekben, ahol egy adott időszakban releváns kulturális téma volt.
A két háború közötti szlovák társadalmat – más európai társadalmakhoz hasonlóan – nem értelmezhetjük homogén egységként. A jelzett időszakban e társadalom különböző státuszú társadalmi csoportok, közegek, osztályok és rétegek konglomerátuma volt, amelyeket eltérő tradíciók és különböző kulturális elvárások jellemeztek. A jórészt gyengén fejlett agrár Felső-Magyarországot alacsony urbanizáltság és gyenge infrastruktúra jellemezte, valamint hogy nem voltak Bécshez, Prágához vagy Budapesthez mérhető nagyvárosai, s 1918 után is csak lassan formálódott a polgári öntudat. A terület az I. Csehszlovák Köztársaság megalakulásától kezdve mint imaginárius egység ki volt téve mindazoknak a társadalmi, kulturális és nem utolsósorban tudományos-paradigmatikus változásoknak, amelyeket összefoglaló néven modernizációnak szoktunk nevezni. 1910-ben a mai Szlovákia területén élő lakosság 43%-a nem tudott írni és olvasni, és csupán a 20. század harmincas éveiben sikerült az analfabetizmust 8,1%-ra leszorítani. A pszichoanalízis szlovákiai története, illetve recepciója tükröt tart a modernizálódó társadalomnak is: megmutatja a formálódó társadalmi eliteknek a társadalmi modernizációhoz, valamint a társadalmi változásokhoz fűződő viszonyát Európa kulturális perifériáján. (….)

A pszichoanalízist befogadó hazai közeg legszembetűnőbb sajátossága Szlovákia és a szlovák kultúra relatíve periferikus helyzete Európában. Magában Pozsonyban például, amely csupán hatvan kilométerre van a pszichoanalízis bölcsőjétől, alig találunk közvetlen nyomokat. D. Oslicová a következőképpen magyarázza ezt a sok évtizedes hiányt:
„[…] azokban az években, amikor a Freud házaspár fia született, Szlovákia igyekezett kikerülni az idegen uralkodó osztályok, a Bach-abszolutizmus uralma alól, de a szlovák nemzeti mozgalomnak nincs esélye a fennmaradásra. A Bach-rendszer bukása után a kultúra és az oktatás a csalódások ellenére működik, csakhogy a tudomány fejlődése helyett a szándék az, hogy Szlovákiából magyar nemzetállamot csináljanak. Akkortájt, amikor Freud Párizsban és Nancyban folytatott tanulmányokat, akkor, amikor megszületett a Tanulmányok a hisztériáról című munkája és elkezdett önállóan dolgozni, úgy tűnik, Szlovákiában senki sem figyelt fel ezekre az »újításokra«. Ha valakinek a saját individualitásáért, a szabadságáért, a valakivé válás lehetőségéért kell küzdenie, egyáltalán, azért, hogy tudomást vegyenek róla, ez a közöny és érdektelenség megbocsátható.”
(….) roppantul mély a szakadék, amely a szlovák nemzeti-emancipációs mentalitás céltudatosságát elválasztja az olyan avantgárd, kísérletező és szubverzív tudományos és kultúrkritikai kezdeményezésektől, amelyekhez a pszichoanalízis is tartozott. Először is, a pszichoanalízis polgári és intellektuális forrásai nyilvánvalóan ellentétesek voltak a népnemzeti ideológiával; másodszor, a freudizmus kozmopolitizmusa összebékíthetetlen volt mindenfajta nemzeti programmal; harmadszor a freudisták ateizmusa alapjaiban ellenkezett mindenféle vallásossággal, s végül negyedszer, az antiszemitizmus elemeit is magába foglaló nemzeti-emancipációs program képviselői számára leküzdhetetlen akadályt jelentett a tudomány képviselőinek zsidó háttere. (….) Ha mélyebbre hatolunk a történeti anyagban, még számos egyéb sajátosságot fedezhetünk fel, amely meghatározza a pszichoanalízis szlovákiai képét.


Az eszmetörténet angol elnevezése korábban history of ideas volt, de ezt mára kiszorította az intellectual history kifejezés. Hogy mennyire nem pusztán nyelvi divatról szól ez a váltás, azt jól példázza Adam Bžoch tanulságos könyve, amely immár nem a gondolatok és elméletek egymást ihlető történeti láncát rekonstruálja, hanem azt a lassan változó szellemi közeget, amely sajátos hagyományainál és törekvéseinél fogva oly kevéssé volt fogékony a mélylélektan forradalmi újításaira. (Wessely Anna, szociológus)

„A pszichoanalízis Szlovákiában nem létezett” – olvasható a könyv elején, s Adam Bžoch munkája éppen erre a hiányra épül, hiszen e „nem létező” tárgy – szétszórtan, töredékesen, nyomokban mégiscsak fellelhető – kulturális lenyomatait kutatja fel.
Bár a pszichoanalízis önálló irányzatként valóban nem létezett, ennek ellenére számos területen felbukkant, többek közt inspirálta az avantgardistákat, de az ateista provokáció vagy a burzsoá áltudomány elrettentő példájaként is jelen volt.
A szerző gazdag történeti anyagon keresztül mutatja be, miért nem sikerült hosszú időn át befogadni Freud tanait, feltárja a klasszikus pszichoanalízissel szembeni ellenállás hátterét, a nemzeti és társadalmi fejlődés Közép-Európában másutt is jól ismert deformáltságát és zavarait, amely mögött végső soron a szlovák kultúra modernellenessége húzódott meg.

Adam Bžoch: Pszichoanalízis a periférián – A pszichoanalízis története Szlovákiában, Typotex Kiadó, 2016, Balogh Magdolna fordítása, 264 oldal, 3600 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.