hirdetés

Add magad!

2flekken plusz

2007. április 1.
A 2005-ben indult YouTube története valódi sikersztori. A Google birtokában lévő oldalon mára már nem csak privát videókat, ám például irodalmi interjúkat és felolvasásokról készült felvételeket is találni.
hirdetés

2005 februárjában három fiatalember, Steve Chen, Chad Hurley és Jawed Karim, a PayPal egykori alkalmazottai gondoltak egyet, s létrehoztak egy közösségi oldalt, állításuk szerint azzal a céllal, hogy ismerőseik és barátaik feltölthessék és megoszthassák egymással saját készítésű videóikat. Nos, ez a YouTube nevű ingyenes videóletöltő (más néven videómegosztó) oldal, amelynek létrejöttét a Google egyik befektetője, a Sequoia Capital 11,5 millió dollárral támogatta, s amely egy év leforgása alatt olyan látogatottságot produkált, amely magasan lepipálta a MyScape-et, a Yahoo, az MSN és a Google hasonló oldalait. A hatalmas sikert látva – amely abban is megnyilvánult, hogy a Time magazin 2006-ban az év találmányának nyilvánította a YouTube-ot – a Google cselekedett, és 2006 októberében 16,5 milliárd dollárért megvásárolta a gazdák által féltve őrzött, eredetileg nem eladható weboldalt.
 
Hogy mi a hallatlan siker titka? A Time szerint az, hogy három forradalom találkozott a YouTube születésekor, az olcsó kamerák, a videófelvételre alkalmas mobiltelefonok és a könnyen kezelhető videószerkesztő szoftverek mellett az internet adta új lehetőségek (Web 2.0), valamint a médiával szembeni türelmetlenség és elégedetlenség összjátéka a hirtelen jött és egyre növekvő népszerűség. „Vége van a felülről lefelé szerveződő kultúrának, amelyben beszélő fejek kanállal töltik a passzív nézőkbe a világ történéseit leíró elméleteket. Az emberek cenzúrázatlan videókat akarnak Irakból, Libanonból és Darfurból, és nem az odaküldött újságíróktól, hanem a katonáktól, akik ott harcolnak, az emberektől, akik ott élnek és ott halnak meg” – olvasható a Time indoklásában.
 
A YouTube-ra egyszerű regisztráció után bárki felteheti saját készítésű videóját, különböző tévécsatornák felvett programjait, videóklipeket, interjúkat. Persze tisztázatlanok a szerzői jogi feltételek, a Google mégis nyugodt, a Viacom Media által nehezményezett 100 ezer videóklipet – ami miatt a Viacom 1 millió dollárra perelte a videómegosztó oldalt – a vita megoldásaként eltávolította a site-ról.
 
Miért is írok erről? Amellett, hogy kihasználom az alkalmat, hogy a tavalyi könyvfesztiválon indult litera-tv-t hirdessem az olvasónak, amelynek új s új anyagait láthatják nemsokára a site-on (április 12-étől, a litera Könyvfesztivál-oldalán), és élvezhetik, míg világ a világ, megmutatom, miféle kincsekre bukkanhat halandó a YouTube-on, amelyeket – bár sajnos nem letölthetőek – az emlékezet számára tartós rögzítésre ajánlok, valamint bejelentem, hogy egy forradalom küszöbén állunk, amely elsöpörni látszik az (állami és kereskedelmi) médiauralmat, mer’ azér’ nem ők az úr. Amint a Time fogalmaz: „Ahogy a blog újságírót csinált a hétköznapi emberekből, úgy teszi őket a YouTube sztárokká. A hagyományos média számára nem a féltve őrzött jogvédett anyagok védelme az igazi kihívás, hanem az, hogy kitalálja, mit kell lépni, ha az emberek jobban csinálják".
 
Nézzük, milyen irodalmi csemegék várják itt a hálón akadt honpolgárt! Kérem, állítsák egész képernyősre, klikkeljenek a lejátszó jobb alsó gombjára. Íme! A videón Jack Kerouac, Allen Ginsberg és Lucien Carr látható New Yorkban, a Harmony Bar & Restaurant előtt, 1959 nyarán, ugyancsak róluk, vagyis a Nagy Generáció költőiről (másképp beatköltők: Jack Kerouc, Allen Ginsberg, Gregory Corso és Neil Cassidy) nézzenek meg egy csábos fotómontázst. Látta vagy hallotta már Ön felolvasni mondjuk Jack Kerouacot (On he Road), az idei budapesti könyvfesztivál díszvendégét, Umberto Ecót vagy Sylvia Plath-t (Fever), esetleg Charles Bukowskit? De íme még: így ad elő Umberto Eco, így nyilatkozik a sajtónak Thomas Bernhard, sőt ígyebb, és Bukowski, vagy beszél a Szerelem kolera idején (El amor en los tiempos del colera) című regényéről Gabriel García Márquez. Ismeri Ön az 1970-es Széplányok, ne sírjatok című Mészáros Márta-filmet, amelyben Baksa-Soós János énekel, és Bari Károly olvas?
 
De ha már irodalom, láthat filmrészletet Kertész Imre Sorstalanságából, Bódy Gábor Weöres művéből készült Psychéjéből, a Krasznahorkai-művekből lett Tarr Béla-filmekből (Sátántangó, Kárhozat), de van itt egy kis Büszkeség és balítélet, egy kevés Veszedelmes viszonyok is.
 
A kortárs magyar jelenlét…, meg kell hagyni, nem tolongunk a YouTube-on. A műcsarnoki Budapest Slamen készült felvételeken többek között Peer Krisztián, Keresztesi József és Szilágyi Ákos produkcióját élvezhetik, de van itt egy hát… nagyon amatőr felvétel Esterházy Péter és Pavel Vilikovský szlovák-magyar felolvasóestjéről. Ezen túl? Mintha elvágták volna. Bár már nem nevezném kortársnak, van egy pirinyó Latinovits, amint József Attilát mond, meghallgatható Illyés Egy mondata is a költő hangján.
 
Ha költészet, akkor van még Balaton Víg Mihállyal, Bárdos Deák Ági és elég rossz minőségben Európa Kiadó. Desszertként egy kis Velvet Underground Nicóval, vagy íme Lou Reed és John Cale, vagy Tom Waits és Iggy Pop a Jarmusch-filmből, esetleg Nick Cave vagy David Bowie és Freddy Mercury, ínyenceknek Andy Warhol, még ínyencebbeknek meg egy kis Glenn Gould, amint Bachot játszik. Kimeríthetetlen! Persze csak, míg a szerzői jogvédelem utol nem éri. Avagy, míg a televíziótársaságok be nem hódolnak, s ritkaságaikat hozzáférhetővé nem teszik.
 
Broadcast yourself! Hogy is mondjam, sugározz, add magad, légy te adó! Ám elég mára a YouTube-ból. Idegen oldalakkal ne ékeskedj! Ajánlok mást, kedves olvasó: tartsd a szemed a literán, mert jön, jön, jön, hamarosan megint itt a litera-tv!
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.