hirdetés

Alázatosan, szeretettel

hirdetés

Balassa Péter Bornemissza Péter szavaival vett búcsút Mészöly Miklóstól 2001. augusztus 23-án, a végtisztességet tevő gyülekezet előtt: "betakarván ingébe, / lepedőjébe, tisztességgel elkísérjük / az sírhoz, és alázatosan, szeretettel / betakarjuk az földnek gyomrába. (...) Mint az mezei virágok, mint az árnyékok, / mint az buborék, mint az álom, / csak olyak vagyunk." 
     A Balassa által oly sokat emlegetett, körülírt, vágyott communiónak a Mészölyt búcsúztató három barát, Balassa Péter, Esterházy Péter, Nádas Péter hangja, tartása, közössége értelmet és méltóságot adott. Megerősítő, megtartó hatását hívtam segítségül Mészölyt gyászolva, későbbi szorongásokban, kishitűségekben, Balassa Péter betegsége, szenvedése idején és most, eltávozásakor is. Halálhíre nem a gyász mindenkori önzését, önsirató állapotát váltotta ki. Sokkal inkább némaságot, befeléfordulást, a communió páratlanul mély, általa megélhetővé tett élményét: fokozta bennem a szellemi közösség, az emberi együvétartozás hitét, a kézfogás, bátorítás, kölcsönösség, önzetlenség, figyelem lehetőségét, a keserűség, vígasztalódás és felülemelkedés lüktetését.
     Amivel alakját "alázatosan, szeretettel" betakarnám, azt nem az emlék és az emlékezés szövi. Távollét és jelenlét, együttlét és hiányérzet, emlékezés és felejtés mellett van egy olyan létforma, ami nem a felidézésből táplálkozik. Ebben a telített, tartós állapotban évtizedek óta nem szűnő, intenzív párbeszéd folyik vele. Csupán kissé fel kell erősíteni a belső dialógust, szólamai pontosan kivehetők: irónia, önirónia, humor és felháborodás, szelídség és bölcsesség, érdeklődés és megértés, öröm, hahotázó nevetés, lemondó, rezignált kézlegyintés. 
     A kapcsolatnak ezt a különös formáját olyanok tapasztalhatják meg, akik térbelileg mindenkoron távol vannak azoktól, akikre figyelmük irányul. Van, aki ezt magára hagyatottságként, mások természetes körülményként élik meg. Akiket sok veszteség ért, az utóbbira hajlanak. Az imagináció, baráti kötődés és a szellemi kölcsönviszony tájékozódási pontjai rendszerint távolra estek és esnek mindennapjaim helyszínétől. Lehetséges, hogy soha nem is a térbeli távolság ellensúlyozására törekedtem, biztonságérzetem sem valami belső adottságból következett. Abból a vonzásból azonban, amit Balassa Péter egyénisége kifejtett, biztatás és megerősítés származott. Tolnai Ottó a határok, én a hollét spiritualizálódásáról beszélnék inkább. A jelenlét tartósságáról, ami megelőzi, követi, helyettesíti a karnyújtásnyi testi és térbeli közelséget. 
     Balassa Péter jelenlétét közöttünk mostantól nem csupán a kivételesen gazdag irodalmi, értekezői és gondolkodói opus biztosítja. Személyisége, barátsága és tartása áthagyományozódik mindazokra, akiket megtisztelt közvetlen figyelmével és szeretetével.
     A legrégebbi találkozásaink egyikén egy kis, kockás terítős budai vendéglő kertjében ebédeltünk Radnóti Sándorral és Balassa Péterrel. Közelgett a vonatindulás, s nem is lepleztem, nehezemre esik az elutazás. A baráti vígasztalás úgy hangzott: "a távolságot, mint üveggolyót, megkapod". Ha másból nem, de ebből nekem alaposan kijutott, válaszoltam. A nevetős, derűs, játékos, nyári együttlétnek annyi évtized után, e pillanatban hirtelen egy másik vonatkozása tisztul le bennem. Az életre szóló távolság mellett ugyanis én azt a minőséget is megtapasztalhattam, amit az emberi elfogadás és közelség jelent. Alázat, szeretet és hála illeti azt, aki ennek az értéknek az őrzését rám bízta.
    
    
     

Thomka Beáta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.