Az Strega likőrről elnevezett, 1947-ben létrehozott elismerés kezdetektől fogva az egyik legrangosabb kitüntetésnek számít az olasz kulturális életben. Az elmúlt fél évszázadban olyan híres írókat találni a győztesek sorában, akik nemcsak az olasz, de a nemzetközi irodalmi áramlatoknak is neves képviselői. Cesare Pavese, Alberto Moravia, Primo Levi mellett mindenképp kiemelendő a Nobel-díjra jelölt Umberto Eco, illetve az idei Budapesti Nemzeközi Könyvfesztivál díszvendége, Claudio Magris .

Sokak szerint a Premio Strega mégsem az írókról és műveikről, sokkal inkább Olaszország vezető kiadóinak hatalmi játékáról szól. Az újságíróktól, kollégáktól, politikusoktól, Amici della domenica-nak (Vasárnapi barátok) keresztelt, 400 fős szavazóbizottságtól megtelt nézőtéren, a legtöbbször díjazott Mondadori mellett olyan neves könyvkiadók képviseltették magukat mint a Feltrinelli, az Einaudi vagy a Rizzoli.

Alessandro Piperno és a boszorkány-likőr

Annak ellenére, hogy Marcello Fois és a fiatal írónő Lorenza Ghinelli hamar elvesztette esélyét a győzelemre, Emanuele Trevi, Gianrico Carofiglio és Alessandro Piperno küzdelme az utolsó percekig kiélezett maradt. Nehéz lett volna bármiféle jóslásba bocsátkozni az estét megelőzően, annak ellenére, hogy a kritikusok többsége az első szavazás (a díjat két szavazás során ítélik oda, az első fordulóban a  jelöltek közül kiválasztják azt az öt írót, akik részt vehetnek a végső szavazáson) alapján  a legesélyesebbként továbjutott Trevi Qualcosa di scritto, a regény műfajába nehezen bepréselhető, Pier Paolo Pasolini és Laura Betti személyére épülő könyve mellett tették le voksukat. A Ponte alle Grazie gondozásában megjelent mű győzelmi esélyeiben a közvélemény a nagy kiadói hatalmak trónfosztását látták.

A hatvanötödik Premio Strega sorsa végül két szavazaton múlt. A harmadikként továbbjutó Alessandro Piperno, a Mondadori-nál megjelenő Inseparabili. Il fuoco amico dei ricordi nyerte az idei díjátadót. A trónfosztás elmaradt.

A regény a 2010-es Persecuzioni című mű folytatásaként is értelmezhető, mégis tőle teljesen független egészet alkot.  A két mű leginkább azokban a pontokban kapcsolódik egymáshoz, melyekben a szerző feloldja az első könyvben felhalmozott és megoldás nélkül maradt problémagócokat. A Szégyen, a gyűlölet, egy fiatal lány perverzitása miatt ketté tört családi élet köré épülő Persecuzioni után, Piperno visszahozza olvasóközönsége számára az ismert szereplőket. Tökéletes részletességgel mutatja be a családot - az elrabolt gyermekkor árnyékból kilépő immár felnőtt testvépár viszontagságain keresztül - mint a bizonytalanság közegét.

„Tisztességes és kemény küzdelem volt. Nem gondoltam volna, hogy nyerhetek. Köszönöm Nektek és sok sikert kívánok a vetélytársaimnak'” - zárta le az estét Alessandro Piperno, miközben sokadszorra kortyolt bele a győzelmet jelentő boszorkány-likőrbe.

Batik Dorottya