Nincs gond a görögök játékával. Négy éve sem volt. Az a csapat, amelyik ilyen remek pontos-passz aránnyal bír, a kapusa így tud röhögni a potyagólja után, és balherén tudja rúgni Ibrahimovicsot, az rendben van. Ideje lenne leállni a görögök fikázásával; a svéd meccsen is tök jól támadtak, védekeztek, futottak, csúsztak-másztak, nem színészkedtek (Rehhagelnél színész?!), szimpatikus nímand játékosokból okos, fegyelmezett CSAPATOT hoztak ismét. Nincs náluk sztár-vilááááááág (sic!), majdnem mindenki az otthoni bajnokságban játszik, ezerrel. Jól vannak, Európa bajnokok.

 

Volt már jobb meccs is, persze, persze, de szó sincs román-franciáról. A svédek szép és hasznos fizikai focit csinálnak, nagyon tetszik a focihoz való hozzáállásuk, még az Ibrahimovicsot is meg lehet nekik bocsátani Larsson miatt. Ő most sajnos igen gyengén játszott, de egyszerűen szeretem őt a pályán látni, nem pofázik, nem fetreng, csinálja a dolgát, cselez, lő, szolgál. Érdekes, hogy mennyire eltérhet két, egymás mellett játszó csatár személyisége, mindenki megtalálhatja bennük a vetítenivalót. Larsson kiálló csontjai minden kontaktkor fagyaszhatatlan medvepuszit (egykori edzőm szerint: kecsketúró) hagy a bekken, Ibrahimovicsot viszont lehet rugdosni, neki úgyse fáj, talpa alatt eltűnik a labda, iszonyat ez a vuki. Sajnos, jól focizik, nálam ő nem futballista, de jól focizik. A Larsson az futballista.

 

 

"Nálam ő nem futballista" - Forrás: AFP

 

 

 

A svédekkel kapcsolatban személyes elszámolnivalóm is van. Az eddigi íróválogatott focikon mindig megvertek minket, nem nagyon, de kicsit. Van náluk ugyanis egy játékos, egy gyerekkönyv-író, aki úgy nyolc éve még felnőtt válogatott kerettag volt. Igen, igen, egy ex-svéd fociválogatott zerge ellen kellene az ötvenhez közeli átlagéletkorral rendelkező magyar íróválogatottnak felvenni a versenyt. (Felvesszük, de elejtjük.) A nemrég Bécsben megnyert írófoci Európa Bajnokságon szerencsére nem voltak ott a svédek – egyébként nem is csak svéd, hanem skandináv íróválogatottról van szó, úgy meg nem ér –, meg is nyertük legott, a kutyának nem hiányzott egy korábbi svéd válogatott és egészséges („szép és hasznos fizikai focit játszó”) bandája!!!

 

Unalmas meccsektől tartottam az EB elején, tévedtem, jó focikat látok. Ami viszont nagyon nem tetszik – már az íróválogatottaknál sem –, hogy ez a sport már közel sem az a sport, aminek egykoron én is ifiválogatott szintű mívelője voltam. Brutális foci. Agresszív, állatias foci. Nem értem egykori magamat, miért nem hagytam ott a francba az egészet, miért nem sérültem le komolyabban egy-egy bajnoki után. A profi sport zombie-t csinál a sportolóból (lásd török válogatott öltözőbeli videoklipp vagy csipp), kurvára beleszáll mindenki mindenkibe. A legviccesebb az egészben a játékvezetés és az mtv riporterei. A bíróknak fogalmuk nincs a fájdalomról, inkább saját egójukat védik („Nehogy má’ szívasson az ék, szimula!”) a csatár Achillese helyett, az mtv-riporter meg olvasószemüveggel nézi a monitort tornából felmentett bizonyítványát lapozgatva („Passez, passez, gyerekek, hol a gond?”). Felháborító. Az alábbi három szabályt javaslom azonnali megfontolásra:

És egy a ráadás (ez a mániám, de senki nem hallgat meg):

Még nincs késő.