hirdetés

András László: Rasszista utazások (részlet)

2018. május 23.

Tudtuk, Jóska bácsi fia nem sokkal azelőtt halt – akarom mondani, boldogult – meg. Bár szerintem ha valaki leveti magát a negyedikről, az nem megboldogul, mikor leérkezik a járdára. – András László Scolarnál megjelent kötetéből olvashatnak egy novellát.

hirdetés

Az ingek

A te öltözködésed hasonlít leginkább a megboldogultéhoz, Lacika – mondta váratlanul Kató néni, és biztatóan rám mosolygott.
Abban az időben vászoningeket hordtam, csöves farmert és ócska ballonkabátot. Ezúttal azonban Mamika kérésére tweedzakót vettem föl, és begyűrtem a nadrágba az inget. Így talán már nem is hasonlítottam annyira a megboldogulthoz. Bár ezt nem tudom biztosan, mert sosem találkoztam vele. Ahogy a Kató néniéknél se jártam többet.
Ezúttal azonban ott ültem Mamikával az Andrássy úti lakás nappalijában a második emeleten, a barna virágmintás védőhuzattal letakart kanapén. A dohányzóasztalt és a magas támlájú foteleket is ugyanez az anyag borította. Olyan lett ettől a védőhuzattól az egész nappali, mintha elköltöztek vagy kihaltak volna a lakásból, és mi az elköltözöttek kísértetei lennénk.
Tudtuk, Jóska bácsi fia nem sokkal azelőtt halt – akarom mondani, boldogult – meg. Bár szerintem ha valaki leveti magát a negyedikről, az nem megboldogul, mikor leérkezik a járdára. Elhívtak bennünket, engem is, és, noha eleinte vonakodtam, Mamika kedvéért elmentem vele a legjobb barátnőjéhez.
Ott ültünk tehát, empátiánk teljes fegyverzetében, készen arra, hogy vigaszt nyújtsunk az ittmaradóknak, de nem úgy tűntek föl, mint akik vigaszra szorulnak.
Idegesítő beszélgetést folytattunk az időjárásról. Közben lehetetlenül kicsike csészéből rossz kávét ittunk. Aztán Kató néni szóba hozta az öltözködést. Megborzongtam, és letettem a csészét. Hozzákoccant a tányérkához.
Herendi – mondta Kató néni felszisszenve a csörrenésre.
Jóska bácsi zavartalanul folytatta.
Az alsóneműt is odaadnánk, de kissé ódivatú a szabása.
A férfialsók szabása tekintetében alapvetően két iskola van: szorít / nem szorít. Pász. De azért halott fasza, hát mégiscsak, szóval inkább ne, tényleg, kissé ódivatúak, bólogattam, noha még nem láttam a beszéd tárgyát képező ruhadarabokat. „Elküldöm hozzátok a vigasztalás lelkét, ő majd magára ölti a halott alsóneműjét. Vagy mégsem."
Akkor talán átmehetnénk, megnézni a ruhákat! – mondta Jóska bácsi. Felállt, mi is felálltunk. – Fogadd el – súgta Mamika, és belém karolt, én meg bólintottam, persze, rendben, aztán megindultunk a háziak után a másik szobába.
A faragott támlás franciaágyat padlóig borította valami bordó, aranyozott anyagból készült takaró, s rajta szépen sorban kirakva fehér gatyák, szürke ingek, egy-két sötétebb szövetnadrág és egy kabát. Jóska bácsi összedörzsölte a két tenyerét, majd széttárta a karját: Parancsoljatok!
Mamika tétován odalépett az ágyhoz, és megtapintotta az egyik nadrágot.
Príma szövet! – mondta a Jóska bácsi, Kató néni meg bólogatott.
Kézbe vettem egy inget.
Válogassatok csak nyugodtan! – kiáltotta Jóska bácsi, és visszavonultak a nappaliba.
Nem sérthetjük meg őket – mondta Mamika, én meg úgy voltam vele, hogy válasszunk valamit, aztán tűnjünk el innen.
Három inggel és a kabáttal léptünk ki a nappaliba. Jóska bácsi odaugrott hozzánk, és kikapta a kezünkből a ruhákat. – Nézzük csak! Szóval, három ing és egy kabát! Biztosan nem lesz más?
Köszönjük, nem – mondta Mamika.
Hát akkor talán beszéljünk az üzletről! – kiáltotta Jóska bácsi, és összedörzsölte a kezét. A három ing darabja nyolcvan, az kettőnegyven, meg a kabát háromszáz, de az egészet odaadom ötszázért. Nem sok, ugye?
Nem szóltam semmit, ezt most a nagyanyámnak kellett végigcsinálnia. A Jóska bácsi bütykös, szőrös ujjain csillogó aranygyűrűkre koncentráltam, hallani véltem a koccanásukat, amint átvette a pénzt.
Akkor talán igyunk valamit!
Nem, köszönjük, mennünk kell – hallottam Mamikát halkan és messziről.
Mentünk hazafelé csöndesen. Már a Damjanich utcánál jártunk, de még mindig égett az arcunk.

A kortárs filmművészetben a dánok képesek a legprecízebb elegyét létrehozni a humornak és a drámaiságnak. Az irodalomból Charles Bukowskit említhetnénk. És András Lászlót, akinek novellái képesek közelivé tenni a tőlünk távolit, és távolságba helyezni a bántóan közelit. Magyarán segítenek új perspektívából szemlélni a már unalomig ismerni vélt világot körülöttünk. És ami még fontosabb: bennünk. A Rasszista utazások lapjain sok alapvetőnek gondolt érték – legyen szó erkölcsről, morálról vagy vallásról – kérdőjelessé válik. András László célja azonban korántsem a puszta provokáció vagy az olvasó elbizonytalanítása; művei önvizsgálatra hívnak. Nevetni pedig – leginkább saját magunkon – ér! Vigyázat: nem PC! (Babiczky Tibor)

András László 1966-ban született, 1980-ban kezdett verseket írni. 1984-88 között jelentek meg írásai lapokban. Hosszú ideig nem publikált, mert – ahogy mondta – nem érezte azt, hogy olyasmi került volna ki a keze alól, amivel meg lett volna elégedve – egészen az Egy medvekutató feljegyzései című könyvéig. Dolgozott könyvtárosként Újpesten, szociális munkásként Kőbányán és Csepelen, illetve hosszú ideig médiafigyelőként is. Magyar-történelem szakra járt az ELTE ÁITFK-ra, majd tanulmányait Egerben fejezte be.

András László: Rasszista utazások, Scolar, 2018, 128 oldal

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.