hirdetés

André Kertész képei a Károlyi-palotában

Az olvasás élvezete - André Kertész fotói - 26 magyar költő versével, Károlyi-palota, 2003. április 23. A költők: Beney Zsuzsa, Dukay Nagy Ádám, Gyukics Gábor, Háy János, Imreh András, Jász Attila, Kántor Péter, Kemény István, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Lackfi János, Nádasdy Ádám, Peer Krisztián, Petőcz András, Petrőczi Éva, Pintér Lajos, Sajó László, Somlyó György, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Tandori Dezső, Térey János, Timár György, Tóth Krisztina, Tőzsér Árpád, Zalán Tibor.
hirdetés

Április 23-án délután ötkor André Kertész magyar származású francia fotós képeiből nyílt kiállítás. Nem véletlen, hogy az eseményt a X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál előestéjére időzítették: a válogatásban bemutatott képek témája az olvasás, az olvasó ember.
    
     A kiállítás kapcsán Csorba Csillában, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársában merült fel az az ötlet, hogy a képeket küldjék el negyven kortárs költőnek azzal a fölkéréssel, hogy írjanak verset a fotók alapján. Huszonhat író-költő küldött verset, némelyek többet is, jóval negyven fölött volt a beérkezett versek száma, amelyeket egyébként a kiállításon elolvashatnak kinyomtatva, fölkasírozva és eredeti, kéziratos formában is a látogatók.
      A közönség először Somlyó Gyögy Könyvek nélkül című versét hallhatta magyarul, majd francia fordításban is Kulka János színművész előadásában (akinek kiváló a francia kiejtése, csakúgy, mint Für Anikóé, aki a többi szöveget adta elő.) Ezután az igazgatóasszony fölkérte Dominique de Combles de Nayves urat, a Francia Köztársaság nagykövetét, hogy mondjon néhány üdvözlő szót, amit ő meg is tett, méghozzá magyarul:\
     "Franciaország magyarországi nagyköveteként nagyon örülök, hogy ma délután jelen lehetek itt a Károlyi-palotában - megköszönöm mindenkinek a munkáját!" Miután a fenti mondat meglehetősen kifárasztotta a nagykövetet, a többit már franciául fűzte hozzá, külön kiemelve, hogy szerinte Kertész magyar-francia-amerikai, vagyis nemzetközi művész. Somlyó György, aki ezután átvette a szót, még személyesen ismerte a fotográfust: megnyitóbeszédében azon nagy szellemek közé sorolta, aki a Nobel-díjasok és Bartók mellett a "fényírással" vitték hírét a világban a magyarok tehetségének, ahogy Brassai, Capa (Friedmann Endre) és Lucien Hervé (eredetileg Elkán László) is.
     Zárásképpen az igazgatóasszony fölkérte a Nagykövet urat, hogy adja át a három legjobbnak ítélt pályamunka egyenként 80 ezer forintos pályadíját. A zsűri (Margócsy István, Mészáros Sándor és Varga Lajos Márton) az alábbi három művet díjazta: Beney Zsuzsa: Kertész; Szabó T. Anna: Arról, hogy meghalok; Kukorelly Endre: Élet és nem-ezeket ismételgetjük), külön kiemelve még Tőzsér Árpád versét, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Fotográfusok Háza különdíját kapta. Ezután Kulka János és Für Anikó előadásában elhangzott a három vers magyarul és franciául is: mindhárom művet Timár György ültette át franciára. A látogatók körbejárták a kiállítást és böngészték a falra kitett verseket, de sokan mélyedtek a kéziratok kisilabizálásába is. E sorok írójának legjobban a Kemény István- és a Háy János-kézirat nyerte el tetszését, előbbi azért, mert olyan igazi és olvashatatlan volt, amilyen egy nem kiállításra szánt kézirat lenni szokott, utóbbi pedig a grafikai elemek miatt, melyekről most nem is áruljunk el többet: megtekinthetők a kihelyezett üvegtárlókban. 
     Volt még fogadás, eszem-iszom, Kukorellynek pedig kezébe adták a TündérVölgy frissen megjelent, még meleg példányát is, amelyet a fogadás alatt mindvégig a kezében szorongatott, mintha Az olvasás élvezete című sorozat a túlsó teremben vele folytatódott volna.

T. K.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.