Anselm Kiefer személyében a díj 1950-ben kelt történetének első képzőművész kitüntetettjéről beszélhetünk. Az indoklás hangsúlyozza: „Kiefer minden műalkotását az az erős rezonancia jellemzi, amely azon a képességen nyugszik, hogy Kiefer bármely témával foglalkozzon is, olyan képnyelven beszél, amely a megfigyelőt a mű olvasójává avatja. Alkotásai az irodalom és költészet elmélyült átgondolásáról, a művészetek közötti párbeszédről tanúskodnak. Kiefer a könyvet, mint formát, egyedülállóan emelte művészetének központjába. A közismert vélekedéssel, hogy hamarosan elfogynak a könyvek és el az olvasók, szemben készíti Kiefer monumentális, ólomból öntött fóliánsait.”

2007-ben a zsidó történész, Sault Friedlaender, 2006-ban a szociológus, Wolf Lepenies, azt megelőzően a török író, Orham Pamuk neve került a Békedíjjal, ekképp 250 000 euróval elismertek élére. Kiefer a díjat az idén is, a hagyományoknak megfelelően, a Frankfurti Könyvvásár ideje alatt, 2008. október 19-n veheti át a Paulskircheben.

A Párizsban élő művész 1945-ben született Donaueschingenben, Beuys taníványaként tartják számon, a második világháborút követő időszak egyik legbefolyásosabb alkotója. Képei és szobrai a történelem, a vallás, a filozófia, a zene, az irodalom és a költészet kérdéseit összegzik. Kiefer az első kortárs szerző, akinek képe helyet kapott a Louvre-ban.

„Festeni a megismerés által, és megismerni a festés által”, szól Kiefer ars poeticája.

Forrás: Perlentaucher.de