hirdetés

Antal Nikolett-Korpa Tamás: Tökéletesen és hidegvérrel

2017. február 2.

A négy 2017-es kulcsszó: decentralizáció, generációváltás, konstruktív és demokratikus szemlélet, szakmai profil finomítása. – Decemberben új elnökséget választott a FISZ. A két társelnökkel, Antal Nikolettel és Korpa Tamással beszélgettünk.

hirdetés

Idestova 20 éves a FISZ, 1998-ban alakult. Kellő idő ahhoz, hogy visszatekintsünk a történetére. Van-e közös elbeszélésetek, amely alapján vissza tudjátok idézni a kezdeteket? A korabeli reakciók közül, már az akkor jellemző közállapotoknak megfelelően, számos a szervezet ún. jobboldali kötődését hangsúlyozta. Mennyire voltak alaposak ezek a kifogások, és mennyire voltak stigmatizálók?


Antal Nikolett, Korpa Tamás: Mindketten körülbelül öt éve veszünk részt a szervezet életében, így sem a kezdetekről, sem az alapítás szándékáról nem tudunk érdemben nyilatkozni. A politikai kötődés a FISZ életében ma értelmezhetetlen. A kultúrpolitikát jellemző komoly aránytalanságokra a József Attila Körrel, a Magyar Írószövetséggel és a Szépírók Társaságával folyamatosan igyekszünk felhívni a figyelmet. Nem azért tesszük ezt, hogy különböző politikai oldalaknak megfeleljünk, hanem azért, mert a szakmaiság ezt kívánja meg. Minden esetben ez határozza meg a döntéseinket és lépéseinket. Az a célunk, hogy a FISZ-t a kiadott könyvei, a rendezvényei, táborai, konferenciái, határozzák meg, és fontos, hogy a szakma is ezek alapján ítélje meg a szervezetet. Abba a hibába azonban semmiképp sem szeretnénk belecsúszni, hogy kínosnak tartsuk, ha valaki konzervatív, liberális vagy éppen balra húz a szíve. Ma sokan gondolják mégis úgy, hogy szégyellni kell, ha valaki jobboldali, konzervatív nézeteket vall. Szerintünk nincs így. Nem szabad a magyar pártpolitikát a politikai identitással összekeverni.

 (fotó: Káldy Sára, FISZ)
 

A FISZ-könyvek, a táborok világossá teszik, hogy nem az aktuális magyar megosztottság jegyében történnek a döntéseitek. Melyek az elmúlt évek legfontosabb eseményei, a táborok programja hogyan szerveződik?

A.N.: Szőllőssy Balázs és Borbáth Péter nagyszerű munkát végzett a FISZ Könyvekkel, számos díjra jelölték a köteteiket az elmúlt években, ahogyan a szintén általuk szervezett Trauma munkacímen futó programsorozat is mérföldkő volt a szervezetben. A társművészeti, társtudományi események, a több területről érkező szakemberek, a különböző intézményekkel való együttműködés szerintem egy olyan integrált szemléletet tükröz, amelyben én nagyon hiszek, sőt, csak ebben hiszek a kultúra jövőjét illetően. A táborok programját is ezért bővítettük ilyen irányba, a kortárs színház szövegeinek létrejöttével, a létrehozás módszereivel, a holokauszt vizuális megjelenéseivel, genderkérdésekkel, feminizmussal, ’56-interpretációkkal is foglalkoztunk, ám ez csak néhány példa a sok közül. Ami fontos, amire folyton törekedni kell, hogy ezek a kitekintések valódi összehasonlítási alapot adjanak, növeljék a különböző szövegek befogadásának lehetőségeit és mélységét, hogy még jobb, még nyitottabb, még reflektáltabb olvasókká váljunk.

K.T.: A FISZ-táborban a Fiatal Írók Szövetsége működésének, irányelveinek, ízlésajánlatainak kicsinyítő tükrét szeretnénk megalkotni: hiszen ez a négynapos rendezvényfolyam az év legreprezentatívabb és legbőségesebb esemény a FISZ életében. Fontos, hogy írással próbálkozó középiskolások, főiskolások, egyetemisták együtt lehessenek; fontos, hogy a FISZ szerzői, regionális programszervezői, határon túli eseményfelelősei, rendezvénykoordinátorai, szerkesztői legalább egyszer az évben találkozhassanak. És nyilván releváns a már befutott szépírók és tudósok vendégül látása is. A FISZ-tábor funkciója mindezekből következően több vetületben mérhető: egy nagyobb csapat koordinálja a rendezvény minden egyes részletét a médiamunkától a protokollon át az adminisztrációig. Az aprólékos együttgondolkodás és együttműködés során mindenki számára átláthatóvá válik egy 150-200 fős tábor lebonyolításának stratégiája, ami lényeges, hiszen egy írószervezetnek a szervezői utánpótlás biztosítása is célja. Kiemelném még, hogy a szépírói és kritikai műhelyek mellett proszemináriumok nyújtanak segítséget az irodalmi életben való tájékozódásra (műhelyajánlatokkal, publikációs útmutatással például). Vendégeink között olyan kiválóságokat köszönthettünk az elmúlt években, mint Barnás Ferenc, Bartis Attila, Dragomán György, Kovács András Ferenc, Spiró György, Szilágyi István, Takács Zsuzsa, Térey János, Tolnai Ottó.

Melyek azok a karakterjegyek, amelyek a szervezet jellegzetes körvonalait kiadják? Mitől más a FISZ, mint a többi írószervezet?

A.N.: Hogy miben más, azt nem tudom megítélni. Nem az a kérdés számomra, hogy miért választottam a FISZ-t, ugyanis ezt nem tudom megmondani, 25 évesen nem válogattam a szervezetek között, egyre gyakrabban hívtak kritikustusázni, szakmai programokra, és szépen lassan beszivárgott az életembe. A lényegi kérdés az, hogy miért maradtam a FISZ-ben, miért tartottam ki mellette, miért kezdtem egyre többet és többet dolgozni ott. A FISZ nyitott volt, kíváncsi, lehetett ötleteket hozni, azokat megvalósítani, kaptunk rá némi pénzt, egy kisebb paripát és fegyvert. Számított és számít a tagok véleménye, Kollár Árpád elnökként sosem döntött magában semmiről, mindenben kikérte az elnökség véleményét. Rettentően szerettem a vérre menő szakmai vitákat az elnökségi üléseken, amik mindig szavazással zárultak, és ez így lesz a jövőben is. A nyitottság, a demokratikusság tehát bizalommal párosult, ám nem lehet elmenni a sokszínűség mellett sem, hiszen éppen emiatt mozog olyan széles skálán a FISZ rendezvénykínálata.

K.T.: A nyitottságot, a kezdeményezőkészséget és azt a – jobb szószerkezet híján – „szervezeti dinamikát” emelném ki, amivel időről időre képes felhívni magára a szakmai figyelmet a FISZ. Képes megújulóan előállni és felajánlani a közös gondolkodás számára aktuális – gyakran kockázatvállaló – kérdéseket, dilemmákat, amik szakmai és társadalmi felelősségvállalást egyaránt implikálnak. Úgy érzem, hatalmas tétje van a kisebb (évi 3-4 alkalommal gazdálkodó) vidéki sorozatainknak Debrecenben, Kolozsváron, Szegeden, Újvidéken. Fontos a táborral is összekapcsolt irodalmi Turnébusz, amelynek „legénysége” immáron negyedik éve juttat el kortárs kultúrát kisebb városokba (Jászság, Viharsarok, Dunakanyar, Balaton környéke), szimbolikus lépés volt A magyar falu poétikái című háromnapos tanácskozásunkat – az értelmezői komfortzónából kimozdítva – egy kis északkelet-magyarországi zsákfaluba vinni. De legalább ekkora tétekkel bír reményeink szerint a majdani 2017-es eseményeink közül az „árdeli tűnt Athén” – Kolozsvár-dialógusok című, az Élőlánc – fiatal vajdasági irodalom és délszláv háború című, valamint az Irodalom és betegség című tanácskozásunk és költészeti minifesztünk, továbbá a sokadik szériáját futó, immáron általános iskolákra is adaptálható Írókölcsönző-projektünk. Alternatív kultúrpolitikai válaszaink mellett (mint a vérfagyasztó Csáth Géza-díj) sem lehet elmenni közömbösen.

Amikor átvettétek, megnyertétek az elnökséget, mik voltak a programotok sarokpontjai? Mi a hagyomány, amire támaszkodtok, és mit újítanátok meg?

A.N.: Az a demokratikusság, amiről fent beszéltem, mindenképp a legfontosabb érték. Szeretem a FISZ mérsékeltségét is, legyen bár szó bosszantó politikai kérdésekről, mi akkor is a konstruktív megoldásokra törekszünk. Továbbra is lényeges az alulról építkezés: legyen egyre több olyan fiatal, aki azt érezheti, ha van egy jó ötlete, itt megvalósíthatja, lehetőséget adunk rá Szegedtől Budapesten és Debrecenen át Beregszászig és Kolozsvárig mindenhol. Ugyanakkor én még erősebb nyitást szeretnék a társművészetek, társtudományok felé, szerintem fontos, hogy bizonyos társadalmi kérdéseket is tematizáljon egy írószervezet. A FISZ Könyvek mellett erősíteni szeretnénk (itt a mennyiségre gondolok elsősorban) a Minerva sorozatunkat és a Hortus Conclusust. Számos kritikus, irodalomtörténész tagunk van, a táborban rendkívül népszerű a kritika műhely, így nagy vágyam, hogy ezt a mindennapokban is elindítsuk, s a Kritikustusát is bővítjük világirodalmi irányba a Horizontok sorozat szerkesztőivel. Idővel pályázati téren erőteljesen kell nyitni nemzetközi irányba, a magyar kultúrafinanszírozás ugyanis finoman szólva sem életbiztosítás. Ami pedig személyes vágyam, hogy visszatérő módon, újra és újra beszéljünk arról, hogyan lehet a különböző nézőpontokat közelíteni, hogyan lehet össztársadalmilag elfogadottabbá, érthetőbbé tenni a kortárs művészetet, hogyan lehet azt megértetni, hogy ez mindannyiunk elemi érdeke.

K.T.: A négy 2017-es kulcsszót, amire Nikolett utalt, szeretném megismételni abc-sorrendben: decentralizáció, generációváltás, konstruktív és demokratikus szemlélet, szakmai profil finomítása. Ehhez a négyeshez illesztenék egy további szempontot, ami a munkánkat sok szinten, vagyis átfogó módon meghatározza: mérlegelnünk kell, hogy hogyan nyerhet egy kulturális jelenség (egy-egy rendezvény, egy-egy könyvmegjelenés) jelentőséget és különbözőséget. A kulturális jelentőség érvényesítésében – a megkülönböztetés küzdelmében, a különbözni tudás értelmében – ugyanis tökéletesen és hidegvérrel tisztában kell lennünk közvetítő és közvetített, keret és keretezett, közvetítés és keretezés jelentőségével. Azt szeretnénk, ha a FISZ működése rendezvény-dömpingből még inkább eseménykultúrává válna. Eseményesíteni egy rendezvényt, kontextust építeni egy könyvmegjelenés köré roppant nehéz. Mindannyiunknak bele kell tanulnia. Fontosnak tartjuk a külhoni magyar intézetekkel való együttműködés szélesítését. Kollár Árpád és Szőllőssy Balázs ennek mindvégig jelentős képviselői voltak – az ő áldozatos munkájuk révén vehettek részt FISZ-es szerzők Belgrádban, Isztambulban, Pozsonyban, Varsóban különböző irodalmi rendezvényeken. 2017-ben a kör tovább bővül. Ha végigtekintünk a FISZ eddigi történetén, elmondható, hogy egy sokközpontú, mégis egységes irányelvek alapján működő szövetséggé váltunk. Azt is látnunk kell, hogy kinőttük a FISZ jelenlegi ügyintéző apparátusát. A Szövetség – különféle platformokon – kommunikációs és munkakapcsolatban áll a tagsággal, az olvasókkal, szerzőkkel, akiket kiad, szerzőkkel, akiket meghív, mentorokkal, mecénásokkal, könyvkiadókkal, folyóirat-szerkesztőségekkel, könyvpiaci szereplőkkel egyaránt. Ehhez mérten a szervezet irányítását át kellett gondolnunk: ezért javasoltuk a társelnöki rendszer kidolgozását pályázatunkban.

Van-e elképzelés az írószervezetek további együttműködésére, a tolakodó és a területszerző kultúrpolitikával szemben a folyóiratok ügyében már volt közös megszólalás, lehet-e ilyesmire számítani a későbbiekben?

A.N., K.T.: Mindenképpen. A megválasztásunkat követően több írószervezet vezetője is gratulált, így már a múlt év végén egyeztettünk arról, hogy januárban meg is kezdjük a közös munkát és összevetjük az elképzeléseinket.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.