hirdetés

Áramkörök

2flekken plusz

2006. november 24.
Egy ausztrál fiatalember, Juan Mann 2004 nyarán, „Free Hugs" feliratú táblával a kezében kiállt Sydney egy sétálóutcájára. Az akció videófelvételét 2006 szeptemberében hozta nyilvánosságra a YouTube. Novemberig hatmillióan látták. Nálunk mint „Ingyen ölelés" terjed.
hirdetés

Müller Pétertől hallottam egyszer egy előadásán, hogy csak a kölcsönös szeretést lehet szeretetnek nevezni, mert minden, ami egyoldalú, az maximum a szeretet vágya, jó esetben álmodozás, máskor kifejezett erőszak. Szeretet az, amikor bezárul az áramkör. Vagyis két ember rezgéseket indít egymás felé, ha ezek egymásba tudnak olvadni vagy összekapcsolódni, létrejön a létezésnek ama esszenciája, ami nem többlet vagy ráadás, hanem ami nélkül nincs semmi, de élet aztán meg pláne nem. De így vagyunk Istennel is, noha a kölcsönösség egy más minősége, ami teszem azt egy önfeledt imádság során megvalósul.
 
Ezoterikusok szerint a szeretet a legmagasabb rezgésszám, s hiába csak pusztuló mivoltában vagyunk képesek definiálni az ént, egy jókora kollapszus paplanmelegében, és hiába érezzük magunkat épp a szakadék szélén, didergő magányban, mondjuk egy globális katasztrófa előszobájában, nem sokára földestül, naprendszerestül beérünk a fotonövbe, ahol is nem lesz más, csak magas rezgésszám, ergo: szeretet day by day… Szép idea, lesz nemulass.
 
Persze, hogy kinek miféle energiái vannak (váltó- vagy egyenáram), miféle kötések létrehozására képes (nyomtatott vagy integrált áramkör), avagy miféle átkot/áldást kapott sorsul vagy vett magára, nagyban meghatározza szeretetkapcsolatait, már ha vannak neki ilyenjei. Mert van úgy, hogy nincsenek. Nem terem minden bokorban szőranya, vagy ha mégis, a tápláló drótanyura is lehet csimpaszkodni. Vagy-vagy.
 
Mert mi van szeretet (érintés, ölelés stb.) nélkül? Csak „zengő ércz vagy pengő czimbalom”… Szentimentalista regényekben elsorvad a főhős(nő), lassan és biztosan megeszi a bánat, először csontsovánnyá aszik, majd szerelmes sóvárgással a kaszás karjaiba alél. Az állatok (emlősök, és leginkább a kutya) elpusztulnak érintés nélkül, felmondja a szolgálatot a test. Magányos ember hamarabb lesz beteg vagy öngyilkos (esetleg sorozatgyilkos), előbb adja fel vagy tér meg és/vagy válik mániássá, lesz belőle mizantróp, munka- vagy alkoholfüggő. Magányos ember pótcselekszik, eltűnik (hirtelen), társaságban vagy remeteségben, családban vagy egyedül, magányos ember fekete lyuk, nem látszik, magányos ember olyan, mint a Hókirály(nő). Legalábbis addig, míg meg nem csókolja a kisfiú.
 
Hogy mennyire szükség van az ölelésre, mi sem bizonyítja jobban, mint a Magyarországon is egyre népesebb tábort gyűjtő Free Hugs mozgalom, amit két éve egy ausztrál fiatalember, nevezett Juan Mann indított útjára. Íme, az igaz történet: 2004 januárjában 24 éves ifjú ember visszatér Ausztráliába Londonból. Szülei elváltak, nagyanyja beteg lett, a családja és a barátai szétszóródtak a világban, ő pedig – így van ez – felettébb magányosnak érzi magát. Épp egy bulira tart, amikor egy ismeretlen ember odalép hozzá, s megöleli, amitől úgy érzi magát, khm, „like a king”. Hat hónappal később, júniusban fogja magát, és kezében egy „Free Hugs” feliratú táblával kiáll egy belvárosi sétálóutca, a Pitt Street Mall közepére Sydneyben, és… Tessék megtekinteni. Íme, a videó a YouTube  oldalán.
 
Juan Mann (álnév) szeretetkampányához, amellyel még Oprah Winfrey népszerű show-jában is bemutatkozott, nagy valószínűséggel (tudat alatt vagy felett) Jason G. Hunter azonos nevű mozgalma jelentette az inspirációt, amely Free Hugs feliratú pólóival és ingyen (nekem jobb’ tetszene, hogy szabad) ölelések üzenetével megszületése, vagyis 2001 óta bejárta az egész világot. Jason G. Hunter édesanyja, Josephine Hunter emlékére – és hogy magányos embereket segítő misszióját továbbvigye – álmodta meg a mozgalmat, íme: Free-Hugs.com, a szlogenje: We all need one, és nem azonos a Juan Mann-féle kampánnyal. (Hogy kié a pálma, kié a Free Hugs-copyright, lényegtelen – ölelésen már csak nem veszünk össze.)

Juan Mann 2004-es akciójának videófelvételét 2006. szeptember 22-én hozták nyilvánosságra a YouTube oldalán, s novemberig nem kevesebben, mint hatmillióan (!) nézték meg. És nem csak nézték, hanem továbbították feleiknek. Emailben és fórumokon is terjed az evangélium, sőt nemrég (tán egy hónapja) láttam is ilyet: lányok adták-vették a drága portékát a Gödörnél, „Ingyen ölelés” feliratú táblával a kezükben, emberekkel a nyakukban. De nem csupán Budapesten (a napokban épp zajlik az akció), hanem vidéki nagyvárosokban, Debrecenben és Szegeden is folyamatosan szerveznek Ingyen ölelés-akciókat. Úgyhogy bizton állítható, ha ez így megy tovább, Magyarország mint a világ szívcsakrája meggyógyul, vagy legalábbis feltétlen jobb útra tér, s mire jövel a szeretet ünnepe, ahelyett, hogy csarnokból cekkerrel villamosperonra tolakvás és teremtő káromlása útján feltörekvő, bibircsókos boszorkányt lerúgnánk a járműről (lásd még ellenség- és bűnbakképzés, országalázás nagy nyilvánosság előtt, acsarkodó politikai/szakmai/hivatali ellenlábas acsarkodó földbe egyelése, a szociális háló széjjelszaggatása, pufajkázás, besúgózás, komcsizás stb. – szabadon behelyettesíthető), kitárjuk karjainkat, utat engedve a felénk karjukat táróknak, hogy létrejöjjön az a valami… Hm, szeretet? Áramütés, ami élni segít, és amibe nem kell belehalni…
 
Zárjuk hát áramköreinket!
 

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.