hirdetés

Arany-láz, avagy a 24 karátos kötet

2017. június 23.

Legyen az humoros, tragikus, ironikus vagy emelkedett – a kötet minden darabja Aranyat ér. – A 24 karát című kötet bemutatóján jártunk, ahol hagyomány, kánonképződés és természetesen az Arany János-emlékév volt a téma.

hirdetés

Arany-láz, Arany-év, Arany-metszés, Arany-csapat – jönnek az ötletek az Arany-hagyomány sokféle megközelítési lehetőségével kapcsolatban Visy Beatrixtól a 24 karát – Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára című kötet szerkesztőjétől, egyben a június 22-i könyvbemutató moderátorától a könyvekkel és képekkel teli Nyitott Műhely egyik hangulatos kis szegletében. Az emlékkötet létrejötte az OSZK kiállításához kapcsolódik, megálmodója, Boka László irodalomtörténész (aki egyben az OSZK tudományos igazgatója, valamint az Arany János Emlékbizottság tagja) szerette volna Arany alakját élővé tenni, vagyis olyan kötetet létrehozni, amely nem pusztán hódolat vagy kiállítási tárgy. Ehelyett a kortárs költészetben megbújó élő hagyomány megmutatkozását remélte a felhívásra beküldött versektől, hiszen úgy véli, Arany János nyelve megkerülhetetlen a kortárs költők számára. Összesen 100 szöveg jutott el a gyűjtemény szerkesztőihez, ebből 50 került be a kötetbe 48 szerzőtől, továbbá a kézzel írt változatok a kiállítás anyagát bővítették, részben pedig a kiadványba is bekerültek.

Az esten résztvevő három költő, aki egy-egy szöveggel szintén hozzájárult a 24 karát elkészültéhez, elsőként a hagyományhoz való viszonyukra reflektált. „Tagjai vagyunk egymásnak” – idézi Pál apostol szavait Parti Nagy Lajos, annak illusztrálására, hogy a költői hagyomány voltaképp nyelvek sokaságát jelenti, amelyek nélkül nem is igen lehet megszólalni, nagyon nehéz elképzelni olyan pillanatot, amikor az ember valami teljesen egyedit alkot. Kiss Judit Ágnes tudatos hagyománytisztelőnek vallja magát, mikor azt fejtegeti, hogy a szembefordulás is (akár kamaszos, akár költői) az ősöktől tanult nyelven lehetséges. Felhívja a figyelmet a játék örömére, mikor egy kortárs szövegbe, öntudatlanul is bekerülnek, a felszínre törnek korábbi írások nyomai. Erre egyébként nagyon jó példa akár az ő, akár Parti Nagy beválogatott verse. Utóbbi elmondása szerint a felkéréskor fedezte fel egyes aktuális munkáiban az Aranyhoz köthető indirekt szálakat, amelyeket aztán tudatosan igyekezett összefűzni Nyugalomb című versében. Kiss Judit Ágnes pedig egy eredetileg háromrészes szövegből küldött el egy darabot, miután Várady Szabolcs rámutatott, hogy annak hangja, formája mennyire emlékeztet Aranyra. Babiczky Tibor ódzkodik a hagyományőrzés mesterkélt fogalmától, a hagyomány inkább akkor jelent valamit, ha képesek vagyunk a mindennapjainkban használni, kapcsolódni hozzá. Ezt egészíti ki Boka László azzal, hogy a hagyományban csak benne állni lehet, illetve folyamatosan megújítani.

A bicentenárium eseményeire terelődik a szó, eltérnek a vélemények a tekintetben, hogy szélesebb-e idén a programkínálat, nagyobb-e a felhajtás, mint más emlékévek esetében, vagy netán valami módon többekhez eljut a híre. Abban mindenesetre egyetértenek a résztvevők, hogy az Arany-életmű megkerülhetetlen, és azért is könnyebb hozzá kapcsolódni, mert az ideológiák nem tudták a szolgálatukba állítani úgy, mint például Petőfit. Erre érdemes is lenne visszatérni hat év múlva, mikor látjuk majd, hogyan valósul meg a „Petőfi 200”. Ezen a hat év különbségen is elmerengünk kicsit, hogyan lehet az, hogy a két barát úgy él az emlékezetünkben, mint „az öreg Arany és a fiatal Petőfi”. Valahogy a kötetbe került versek közül is sok az Őszikék költőjéhez kötődik. Ebből viszont jól látható az is, hogyan alakul át a kánonhoz való viszony, miszerint az iskoláskorúak még nehezen boldogulnak ezekkel a kései versekkel, akárcsak a Toldival vagy a Családi körrel, inkább a balladák világa áll hozzájuk közelebb, míg azok, akik később visszatérnek Aranyhoz, már szívesen olvassák az olyan verseket, mint az Epilógus, a Mindvégig vagy A tölgyek alatt. Parti Nagy nem is a kánon átformálásáról, hanem inkább több kánon párhuzamos meglétéről beszél, Boka László pedig hozzáfűzi, hogy az irodalmi tudatunkhoz Arany mint műfordító is hozzátartozik, olyannyira, hogy sokáig nem is merték újrafordítani a „megaranyozott” szövegeket.

A sokféle bennünk élő képet jól tükrözi a kötet felépítése. Visy Beatrix öt csoportba sorolta a megjelent verseket. Megkülönböztetett hommage-verseket, Aranyhoz gondolatában, stílusában, érzésvilágában kötődő, mégis kimondottan mai darabokat, az Arany-életműhőz a képek által kapcsolódó műveket, külön vette a parafrázisok, pastiche-ok, remixek csoportját, valamint a szerepverseket. Összefoglalva, legyen az humoros, tragikus, ironikus vagy emelkedett – a kötet minden darabja Aranyat ér. Az említett szerzőkön kívül belefért a 48-ba többek között Kányádi Sándor, Géczi János, Térey János, Tóth Krisztina, Zsille Gábor, G. István László is – de aki kíváncsi a teljes névsorra, az lapozzon bele a könyvbe! Az est zárásaképpen egy kisebb fogadással készültek a szervezők, a limonádé, meggyes pite és pogácsa látványára fel is villan bennem, mennyire igaz: „Hallgatni Arany.”

Szihalmi Csilla

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.