hirdetés

Aranyka ládája

Kőrösi Zoltán Galambok - tragikomédia, Egri Gárdonyi Géza Színház, rend. Csizmadia Tibor

2003. május 7.
Kőrösi Zoltán tragikomédiájának ősbemutatója az egri Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán volt, 2003. május 2-án. "Mire kirajzolódnak ezek a hétköznapi, szürke, önámító emberek, addigra a múlt ragadozó madara kiteríti sötét szárnyát a jelen szánalmas reménytelensége és a fennmaradásért való küzdés vak akarása fölé."
hirdetés

2003. május 2-án mutatták be Kőrösi Zoltán első drámáját, Csizmadia Tibor rendezésében.
     "Valahol Magyarországon, valahol a hegyek közt van egy város. Itt, a dombtetőn, itt élnek Galambosék: apa, anya, nagypapa s a két már-már felnőtt gyermek. Olyanok, mint annyi más család. Vagy mégsem? Egy karácsony előtti napon váratlanul megérkezik hozzájuk a rég kivándorolt Aranka néni..." - olvasható a műsorfüzetben.
     
          De lássuk csak, hová is érkezik a nagyérdemű, s kicsit később az Amerikából érkező rokon: Aranyka néni?! Az a bizonyos három oldalról körbeülős - "bevonós" - színpadtér tárul elénk. Bevallom, e "testközeli" színház eleve izgalmas emlékképeket idéz fel bennem, eszembe juttatva néhány feledhetetlen Stúdió "K"-előadást vagy éppen Paál István rendezéseinek sűrű atmoszféráját.
     A díszlet (Valcz Gábor munkája) nem utal korra, korszakra: időtlenül szegény. A hetvenes évek foszladozó kárpitú, egy mozdulattal szétnyitható, közkedvelt rekamiéja, a valaha szebb időket látott, már-már tekintélyes - mára erősen fényét vesztett - ebédlőgarnitúra, a többfunkciós vitrines-lenyithatós "bárszekrénnyel" rafináltan kombinált szobaszekrény és egy (talán tajvani) "évekig szép" karácsonyfa látványa helyez minket hajszálpontosan a létminimum keserves-büszke-eltagadott léthelyzetébe. Persze van műanyag óracipő és egyéb "jópofa", tüneményesen laza dísztárgy is.
     Szól a rádió. Egy ideig hallgathatjuk, és elnézelődhetünk a lakásban, felfedezvén a bútorokat gondosan takaró fehér lepedők és nejlonfóliák sugallta tényt: bizony itt lakásfestés van.
     De még milyen! Pillanatok alatt elszabadul valami, fergeteges indítás, óraműpontos törés-zúzással. Apci (Anger Zsolt), ahogy kell, cicafüles újságpapírból hajtogatott csákóban, trottyos mackónadrágban, Anci (Bozó Andrea) pedig komfortos otthonkában igyekszik úrrá lenni a káoszon. A suttyomban tévéző Papi (Kaszás Gergő) is gyorsan előkerül, hogy honnan, ez egyelőre legyen titok. A tinikorból épphogy kinövő gyermekek, Hugi (Kovács Patrícia) és Öcsi (Nagy András) lelkesen segédkeznek a rengeteg tennivalóban.
     A párbeszédek pattogó ritmusából viharos gyorsasággal bontakozik ki Galambosék élete. Az állandóan évődő fiatalok, a magában motyogó Papi, a magáról a családfői státust már-már elhitető Apci és a törékenységében is hihetetlenül kemény Anci dialógjaiba rejtett poénbombák repítenek az első drámai fordulópontig, ahol is kiborul egy doboz, leveleket ontva magából szerte-széjjel a lakásban.
     Itt tapasztalhatjuk meg először, hogy a rendezés mennyire érzékenyen és pontosan követi a dráma szövetében rejlő hangsúlyeltolódásokat, hangnemváltásokat. Miközben a humor egy cseppet sem veszít erejéből, baljós fellegek gyülekeznek a galambdúc fölött.
     A valaha volt - Amerikában élő - rokonnal, Aranyka nénivel (nevének megfejtését a bugyija színében kell keresni) folytatott titkos levelezésekből siralmasan "hazudott", szép jelen rajzolódik ki Galambosékról. Apci persze semmiről sem tud. De méltatlankodni sincs ideje, mert csöngetnek. Irdatlan utazóládát cipelve nyomul be egy hordár, mögötte a váratlanul érkező, amerikás Aranyka néni.
     A láda betelepül a lakásba, a drága rokon pedig a családba. Mint ahogy egyre inkább kikerülhetetlen a szűk térben a hatalmas koffer, annyira kezd nyomasztóvá válni a vendég jelenléte. Míg a ládát többen is szeretnék feltörni (Doktor, Balog szomszéd), addig az Aranykában élő nyomasztó múlt árnyait mindinkább visszazárni igyekeznek a család felnőtt tagjai.
     Az Anci és Aranyka között feszülő indulatok felszikrázásai, robbanás előtti sűrűsödési pontokat idéznek elő. Nádasy Erika jeges, támadó mondatait Bozó Andrea óvatos - ám kölykeit meghátrálás nélkül védelmező - anyaoroszlán módjára veri vissza. A két nő párbajának színészi csúcspontja a karácsonyfa-díszítés. A kiváló rendezői ötletből pattanásig feszült jelenet kerekedik.
     Az első felvonásban tapasztalhatjuk meg az idő furcsa múlását. Az írói lelemény könnyedén hiteti el velünk és a szereplőkkel, hogy amíg cselekszenek, tesznek-vesznek, addig észrevehetetlen vesznek el a pillanatok. Kérdezni, hogy hová lettek, nincs értelme. Csak konstatálni lehet, és vállat vonni vagy éppen észre sem venni. A darab folyamatosan billeg az abszurd és a realista dráma között. Ám a rendezői következetesség (is) erősen fogja a gyeplőt. Épphogy elfogadtatja velünk az abszurd elemeket, mozzanatokat, s máris visszaemel a realitásba, felismerni magunkban az élet megszokott, észre nem vett, de működő dolgait.
     Ugyan ki emlékszik minden egyes nap minden percére? Egyáltalán mi az, ami felejthető, mi az, ami fontos? És hol van a lényeg? Az emlékekben vagy esetleg a jelenben?
     Talán abban a bizonyos ládában, amit Aranyka hozott magával?
     Ha valamit nem ismerünk, rögtön meg akarunk találni benne valami fontosat. Talán a végső igazságot.
     Az idő sajátos működése következtében a Doktor (Tunyogi Péter) késve érkezik a sürgős esethez. Balog szomszéd is valami érthetetlennek tűnő elhagyatott pillanatban vizslat, ólálkodik Galambosék lakásában.
     Az igen hálás szerepet jelentő Balog szomszéd figurájában Venczel Valentin hitelesen teremti meg az ökölbeszorító, közutálatnak örvendő, "Szomszéd" alakját.
     És itt kell megemlíteni Ferencz Zsófia jellemeket teremtő jelmezeit. A díszlettervezőhöz hasonlóan hibátlanul találta el az időtlenséget. A ruhák színvilága, anyaga, szabása pontos leképezése a figurák lelkivilágának. Hogy csak Balog szomszéd bordó cipőjét, vajszínű könnyű anyagból készült, élére vasalt nadrágját, szürke fényes dzsekijét és barna kockás Surda-kalapját említsem. Mily csodás harmónia!
     A jelmezek mindvégig szerves részei maradnak a tér, a játék, a történés kezdetektől megtalált egységes rendszerének, nyelvezetének. Hitelesek. Hitelessé tevők!
     A ládát feltörni igyekvő Doktor és Balog kettőse igazi burleszk, annak minden műfaji szomorúságával. Egybemosódik a humor és a kétségbeesett keresés, a lineáris és a lyukas idő.
     A Postás (Rácz János) természetesen mindig kétszer csenget, és kiegészítő tevékenységként biotablettákat árul. A Papinak kell kimennie ajtót nyitni, de sohasem akkor kell igazán kimennie. Amikor kéne, akkor persze nem mehet ki. Kaszás Gergő öregembere - kezdődő paralízisével - zavarba ejtő figura. Egyszer ravasz kópé, outsider, másszor elesettségében szánandó, emlékek útvesztőjében bolyongó kisöreg.
     Mire kirajzolódnak ezek a hétköznapi, szürke, önámító emberek, addigra a múlt ragadozó madara kiteríti sötét szárnyát a jelen szánalmas reménytelensége és a fennmaradásért való küzdés vak akarása fölé.
     Itt ér véget az első, és itt kezdődik a második felvonás.
     Még egy fordulópont a drámai ívben. Aranyka és ládája már szimbólummá nő. Az addig megismert Galambos család az éjszakai jelenetben új arcát mutatja. Apci, Anci, Papi és a két gyerek monológjai megrázó erővel fordítják ki mindazt, amit eddig megismertünk belőlük/róluk. Itt mindegyik színész egytől-egyig brillírozik.
     A szilveszteri zárójelenetben a csehovi Doktor figurája keveredik egy megszállott idealistáéval, egy szektás igehirdetőével. Tunyogi Péter ekkor lendül bele igazán szerepébe. "Lehet-e élni boldogság nélkül?" - teszi fel újra és újra a nagy kérdést. A nagy ivászatba ismét visszatér az a jellegzetes humor, ami az előadást folyamatos lebegésben tartja a bölcsek és bolondok birodalmában. A Doktor kérdésére is egyre zavarodottabb válaszok érkeznek. Hol a megértés vakító fényéből, hol a bizonytalanság homályából.
     Csizmadia Tibor és színészei igazi merész kihívással néztek szembe, amikor Kőrösi Zoltán drámáját vitték színre. A pontos arányérzékkel megírt darab minden ízében többszörösen rétegezett. Műfaji határokat lép át, vérbő humort, realista életérzést, abszurd helyzeteket, filozofikus gondolatokat kever egymásba. E sokszínűséget és többértelműséget remekül bontotta ki a rendezés azzal, hogy nem kötelezte el magát egyetlen határozott stílus mellett sem. Így szabadon tárhatták fel a színészek a dráma minden rétegét. Csizmadia teret engedett a játéknak, és így az Embert sikeresen tudta fel- és megmutatni. Az Embert, amely maga is tragikomédia.
     
     S hogy mit rejt Aranyka ládája?
     Azt mindenki megtudhatja, aki megnézi az előadást. Bár lehet, hogy hosszas beszélgetést, s jó néhány kávét, kisfröccsöt - kinek-kinek ízlése szerint - eredményez a megfejtés.

Molnár Csaba

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.