Igaz, nem oly régen történt, így majdnem tíz év távlatából is érdekes nézegetni ezeket a fotókat. Annál is inkább, mert a képek között szerepel néhány a nemrég elhunyt íróról, Békés Pálról.

 

Békés Pál, 2002

Király Levente, 2002

Nádasdy Ádám, 2002

Békés Pál és Juhász Kata, 2002

Az ÁTJÁRÓHÁZ happeningről

Rendhagyó felolvasóest-sorozat volt, amely játékra hívta a művészeket. A játék alapja egy előre elkészített, ötmondatos törzstörténet, amelyet öt kiválasztott művész elé került. Az alkalmanként fellépő társaság – melynek tagjai mindig cserélődnek – három írót, egy mozgásművészt és egy zenészt jelent, akik a történetváz megfelelő mondatait narratív fejezetekké bővítik, a saját "nyelvükön", saját stilisztikai eszközeikkel. Öt különböző "szöveg" került ezáltal egymás mellé egy-egy alkalommal, kiegészítve egymást, egyetlen egészként. Elkezdődik a történet az egyik íróval, aki felolvassa a ráeső történet-mondat elbeszéléssé formált részét, majd megoldja a történet átvezetését egy másik művészeti területre, a táncéra. A táncosnak úgy kell feldolgoznia – akár improvizatíve – a ráeső történet-mondatot, hogy szervesen illeszkedjen a következő író vagy költő által felolvasott fejezethez. Az író aztán ismét átvezeti a cselekményszálat egy másik doméniumba, a zenéébe: a szólózenész a történetváz egy mondatát viszi át a zene területére (például egy életérzést). Az eseményláncot a harmadik író felolvasása zárja.
Mindez happeningszerűen történik. A közönség nem ül, hanem a helyszínen egyik helyiségből a másikba vonul, annak megfelelően, hogy a történeti szál éppen hol, melyik művész által folytatódik. Neki is meg kell dolgoznia a történetért. Nemcsak szemlélője lehet az előadásnak, de akár bele is vonható a történésekbe, a művészek koncepciójának megfelelően. Az egyes alkalmak előadásainak alcíme szintén az éppen aktuális történetváztól függ. (Kali Kinga leírása alapján)