hirdetés

Augusztus Esterházyval

2018. augusztus 20.

Esterházy ebben az országban lélegzik, ír, olvas, ír, agyában alany és állítmány szökdel (meg a bővítmények), a mondatrészek ezernyi kis jelentést mozgatnak, ütköztetnek, gondolatokat formáznak ebben a pillanatban is – hiszen most is olvassa őt valaki –, és ezeket a folyamatokat nem lehet leállítani. Lesznek olvasói, akik ezen a mai napon, augusztus 20-án születnek! – Radics Viktória 2flekken.

hirdetés

Semmi cigi, semmi alkohol, szerény vegetáriánus étrend. Altatóról leszokni, és olvasni kifulladásig, olvasni reggel, délben, meg este. Csak az éber tudat és a megfeszített figyelem segíthet ebben a mérgezett politikai légkörben. Ellenállni, nem belenyugodni abba, hogy megbolondult megbokrosodott a hazád. Olyan térré változott a te Magyarországod, ahol fenyegetnek, kilakoltatnak, kirekesztenek, bezárnak, kirúgnak, beszüntetnek, csalnak, hazudnak, meg lopnak. Bosszút állnak, büntetnek. Nyíltan, a nép szeme előtt, mint a középkorban, megfélemlítésül. Azt tesznek szakemberekkel, intézményekkel, alkotókkal, azt csinálnak a szegényekkel, amit akarnak. Nem csak élőket, halottakat is bántanak. Kik? A politikai elit és kegyeltjeik, eltartottjaik. Menj minden reggel futni, jógázni, imádkozni a Népligetbe, gyűjts erőt a szellemi erőfeszítéshez! Így programoztam be magam a kőbányai augusztusra, hogy kibírjam a kis magyar 35 ̊-os poklocskát a második emeleten, és dolgozni is tudjak. Ha már itt rekedtem, legyen még nehezebb, a szabadság nehéz mámora szálljon reám. Nyaralás gyanánt olvasólámpát gyújtani, és semmit ki nem hagyni, bötűről bötűre végigolvasni Az olvasó országának hétszáz oldalát. Esterházyval fürödni, a mondatait, a humorát élvezni, ó, hányszor intett, hogy: örülni! A magyar nyelvben tapicskolni, boldognak lenni, hogy a gyerek messze van, s hogy neked egy ilyen íród van a zárt spaletták mögött.

Nádler István portréja

Infinitívuszokban beszélek, mint a honfitársam, Domonkos István, akinek a módszerét Esterházy is átveszi, ezt muszáj idézni tőlük:

„Lenni én magyar író lenni alany állítmány bővítmények nép nemzet. Tartozom hazámnak magamnak tanulni örökkön örökké nyelvet szépségest. Szép szeretem. Ismerni minden hajlását kelleni páráll. Fogom pofám be tanulok nyelvnek árja alul úr. Tudomásul veszem ez dolgom. Édes Hazám vaze. Erre vagyok tartva patrióta."

Férjem patrióta, nyaraló gyerek apja, Fogarassy Miklós meghalni augusztus 14. meleg nyárban, Esterházy Péter meghalni július 14. nyár kellős közepén. Egyikük lenni a másik temetésén, ezt nem bírni kölcsönös. Szegedy-Maszák irodalomtörténészünk elmenni július 24. örökre ugyanabból a kórházból. És Balassa Péter is nyáron távozni a túlpartra, június 30., az évszámok nem számítanak, a könyveknek nincs koruk, ők mind társaink a kánikulában. „Meleg van, nyár, hó és halál." Esterházy maga köré invitálja a barátait, amikor ír, jönni Kertész Imre, Bojtár Bandi, a tavaszi halottak, és még sokan mások, ennek az országnak a legjobbjai sereglettek a szobámba, és egyáltalán nem feledtették velem, hogy hol s mikor vagyok hon, ellenkezőleg, ezek látó emberek. 2018 nyarának magyar fasisztoid vagy hibrid autoriter – erről parázs viták zajlanak –, illiberális áldemokratikus rendszerében, ahol kultúrkampf dúl, és a kormányzat meg a „mamelukjai" fügét mutatnak az európai gondolkodásnak. A züllött, nemzetietlen, posztmodern mocsár helyett mi van? Az „átpártpolitizált görcsölés" az „össznemzeti semmiben". Ha nem lenne borzasztó, unalmas volna.

Esterházyt idézgetem s vele azokat, akiket ő idéz. Így vagyunk együtt az olvasó országában. Nem győztem aláhuzigálni a könyvben azokat a felismeréseket, amelyek a 2003—2016 közötti időszakból előre mutatnak a brutális köz-mára, és pálinkás jókedvükben kifigurázzák ezt a mostani rekkenést – „mintha holnap írtam volna", nevet ránk EP a túlsó partról. Felröhögünk a dolgok állásán (lám, Sziveri János is ideóvakodott, pedig ő téli halott), keserűek vagyunk. Nem lehet elégszer ismételni, és ezen az ünnepnapon dalolni kell, hogy „a Fidesz-választók nem az egész nemzet, a Fidesz nem a nemzet, a miniszterelnök nem a nemzet".

Milyen nagyszerű, amikor az embernek idézetkoktél a feje a forró nyáréjszakában! Élő metafora, hogy idézetek vagyunk, és a nyelvünk, a kultúránk sejtszövedéke beleköt bennünket egy hálózatba, melynek egyik fele a múltba nyúlik, át a halottakhoz, a másik pedig a mi testünkön keresztül fog átgördülni a jövőbe. Posztmodernnek kell lenni mindenestül! Ráadásul il faut être absolument moderne (Tverdota György). Idézve fölidézek, és egy másodpercre áttetszővé válik a halál kapuja, felvillan egy-egy arc, összetéveszthetetlen hangok hallatszanak a sötétben.


Domonkos István énekli saját verseit és gitározik, a Kuplé című dalt különösen ajánlom a nemzeti ünnepünkön, 44:16-tól.

Reggeli futásaimon a Klubrádiót hallgattam fülhallgatóval, FM 92.9, élő adásban, a „Reggeli gyors" ugyancsak meghajtott, hinni nem akartam a fülemnek, hogy (hol) élek!, gratuláltam a reggeli gyorsítóknak, akik nap mint nap olyan kiváló fónikus költeményt szolgáltatnak az országról, ami fölér Ladik Katalin és Tóth Kinga experimentumaival. Mintha a háttérben sikoltoznának az emberek. A népligeti kora reggeleken föltárultak előttem a rádióból a kis magyar pornográfia újabb bekezdései is, amelyek a sóhajok hídján hazavezettek Az olvasó országába.

Esterházy ebben az országban lélegzik, ír, olvas, ír, agyában alany és állítmány szökdel (meg a bővítmények), a mondatrészek ezernyi kis jelentést mozgatnak, ütköztetnek, gondolatokat formáznak ebben a pillanatban is – hiszen most is olvassa őt valaki –, és ezeket a folyamatokat nem lehet leállítani. Lesznek olvasói, akik ezen a mai napon, augusztus 20-án születnek! Operálni és gyógyítani fogja a nyelv közös emlékezetét és a szív emlékezetét is, fokozni az ellenállást a politikahazudozásokkal, a történelemhamisításokkal, a nemzetieskedő giccsparádéval, a népben-nemzetben satöbbizés satöbbijével szemben. A lélek és a munka, ami a könyveiben benne sűrűsödik és mondatokat alkot, a szellem erejével strukturálja, támogatja, kisegíti a pácból azt az ellenkező, lázadó, tiltakozó potenciált, ami az országban mindazonáltal nem nyugszik, mocorog.

Az idei nyaraláson, szép új könyvével az ölemben, olyan közírót, mélységesen felelős magyar értelmiségit ismertem meg Esterházy Péterben, akinek a kulturális elkötelezettsége párját ritkítja. És ez politikai elkötelezettség is természetesen: a „szabadság, egyenlőség, testvériség" kimeríthetetlen eszme. Olyan ország Magyarország, ahol egy grófi sarj volt a legnagyobb demokrata. Mintha élne, olyan szabadon és bátran mozog most is a nyelvben, kifigurázza az ócska szólamokat: „kinevetni, szétnevetni, ellenállni, nem elfogadni természetesnek, ami nem az", megfricskázza az öncsaló magyarkodást, hiszen sokkal jobb, szabadabb, mulatságosabb, elevenebb szöveget ír a hazáról, mint a hivatásos hazaszeretők. Közéleti reflexiói és tréfái megjelenésük idején a rezsimmel szembeni ellenállás pontjai voltak, játéktérré próbálták változtatni a kultúrkampf acsarkodó terét. Az olvasó országát, ha a fény felé tartod, láthatod az ellenállás erezetét.

Radics Viktória

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.