Ennyi év, azt hiszem, igencsak kevés egy tartalmas, mindenfélében bővelkedő életrajz felvázolásához, mindenesetre teszek egy próbát, hátha sikerül.

Kezdem azzal, hogy 23 éves vagyok. Édesanyám magyar, édesapám török anyanyelvű. Sajnos, eddig még nem voltam Törökországban.

Zuglóban élek. A távoli jövőben tervezem, vidékre, talán Eger vagy Szekszárd, Tokaj környékére költözöm. Édesanyám és a nagymamám már messze, egy másik világban, valahol égközelben. Édesapám nem ismerem, ő is a karjára vett valamit, mint a Bereményi–Cseh Tamás dalban, se kalap, se szeretet nem maradt utána. Helyesbítek: kalapom van, egy barátom hozta Firenzéből ajándékba.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakos hallgatója vagyok. Pázmánytól a kedvenc mondatom, amit a részegeskedés ellen írt, ezzel szemléltetve annak káros hatását. Ha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét és reá eresztenék azt a bort, melyet sok részegeskedésben megittak Magyarország szabadulásáért: nem kellene semmi vízözön a török veszedelmére; mind borban halnának.

Négy éve kezdtem írni, a sok rossz vers mellett talán akad egynéhány jó. A Kalligram, ÉS, Alföld, Népszabadság lapokban néha olvashatóak. Emellett írtam tárcát a Magyar Hírlapba, útirajzot az Új forrásba, kritikát az Élet és Irodalomba, és valamikor a Nagyvilág című folyóirat hozza egy török költő, Orhan Veli verseinek fordítását, amit a Kedvesemmel, Izsó Zitával fordítottam. Prózát jó ideje nem merek írni, ez az áldatlan állapot annak köszönhető, hogy elolvastam Kosztolányi Neróját. Az egész magyar irodalomban őt szeretem a legjobban, aki, ha angol vagy német nyelven ír, minden bizonnyal megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat.

A kedvenc országom Lengyelország, itt eddig háromszor voltam, a kedvenc söröm az ott kapható tyskie, a kedvenc filmrendezőm Kusturica és Bergman, akik a tragédia és a halál megértésében sokat segítettek. Kedvenc színem a bűnbánat-lila.

Orvtársaim közül Tolvaj Zoltán, Pollágh Péter, Acsai Roland, Dukay Nagy Ádám és k.kabai lóránt verseit figyelem és becsülöm. Az idősebbek közül Kántor Péter, Nádasdy Ádám költészetét tartom sokra. A kortárs prózából Györe Balázs regényeit szeretem.

Mint a legtöbb kartársam, anyagi nehézségekkel küszködöm. Hogy egy kissé patetikus mondattal zárjam: az Istenbe és a költészetbe vetett hitem a körülményektől függetlenül továbbra is rendíthetetlen, mint az ólomkatona. Itt a vége, fuss el véle.

Ayhan Gökhan