2003-ban jelent meg a kortárs drámafordításokat közlő sorozatban Az arab éjszaka - Kortárs német drámaírók antológiája című kötet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és a Creatív Média Színházi Ügynökség közös kiadásában, a Goethe-Institut, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a SzínMűHely Alapítvány támogatásával. A kötetben helyet kapott drámák Moritz Rinke darabja, a Vineta Köztársaság (Republik Vineta; fordította: Perczel Enikő), Marius von Mayenburg nálunk is sikerrel játszott darabja, A hideg gyermek (Das kalte Kind; fordította: Veress Anna), Roland Schimmelpfennig drámája, mely a kötet címadója is egyben, Az arab éjszaka (Die arabische Nacht; fordította Perczel Enikő), Theresia Walser Közel sincs már e vadság erdeinkben (So wild ist es in unseren Wäldern schon lange nicht mehr; fordította: Parti Nagy Lajos) című darabja, David Gieselmann: Kolpert úr (Herr Kolpert; fordította: Forgách András), valamint Sibylle Berg: Helge élete (Helges Leben; fordította: Szilágyi Mária) című művei. A kötet szerkesztője Szilágyi Mária, a szakmai munkatárs Bagossy László volt.
Az elmúlt években Németországban új rendező-generáció tűnt fel, amely megelégelte a klasszikusok uralmát, és kereste korosztálya szerzőit. A kortárs drámát felkaroló kezdeményezések hatására a színházak megnyitották kapuikat az új német dráma előtt. Ilyen méretű kortárs írói jelenlétet harminc éve nem élt meg a német színház.
Az arab éjszaka című antológia olyan új német darabokat tartalmaz, amelyek Európa országaiban rendszeresen feltűnnek a színházak műsorán. Időközben Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható irántuk. A 2002-2003-as évadban már sor került Marius von Mayenburg A hideg gyermek című darabjának magyarországi bemutatójára a Krétakör Színház előadásában a Millenárison. Az idei színházi évad pedig újabb két kortárs német dráma magyar bemutatóját hozza meg: az (m) Színház 2004. április 15-én a MU Színházban bemutatja David Gieselmann Kolpert úr című művét, a Madách Kamara pedig 2004. április 23-án műsorra tűzi Roland Schimmelpfennig Az arab éjszaka című drámáját.

Még az idei év végére tervezik a Kisasszonycsoda című antológia megjelentetését kiadói. A kortárs német írónők antológiájában elbeszélések és regényrészletek kapnak helyet. A kötet előszavát Pénzes Tímea írta, a következőben ezt, valamint a kötet tartalomjegyzékét olvashatják.

Kortárs német folyóiratokban gyakran olvashatunk a "Kisasszonycsodá"-ról, azaz a 'Fräuleinwunder'-ról. Mit is fed a kifejezés? A német írónők kilencvenes években elért irodalmi sikereit illetik a német kritikusok ezzel az átfogó, ironikus, de elismerő fogalommal.
A kötet összeállításának ötlete a berlini Humboldt Egyetem "Fräuleinwunder" című szemináriumán fogant meg bennem, amelyet Carola Opitz-Wiemers professzornő tartott. (A professzorasszony a téma szakembere volt, hiszen férjével, Michael Opitz-cel közösen ők állították össze a német irodalomtörténet lexikonában "A német kortárs irodalom 1989-től" ["Tendenzen in der deutschsprachigen Gegenwartsliteratur seit 1989" (In: Deutsche Literaturgeschichte. Sechste erweiterte Auflage. J. B. Metzler Verlag, Stuttgart 2001)] című fejezetet.)
A szeminárium segítségével betekintést nyertem a kortárs női irodalomba és ihletet kaptam: eldöntöttem, lefordítom a kortárs német női csodát, hogy a magyar olvasóközönség is gyönyörködhessen benne, illetve eldönthesse, joggal hangoztatják-e a német kritikusok fennhangon dicsérő véleményüket és illetik a műveket és szerzőiket a csoda kifejezéssel. A szeminárium alatt több elbeszéléskötet és regény képezte beszélgetéseink és elemzéseink tárgyát, amelyek nagy része nem jelent meg még magyar kiadásban. Tudatában vagyok annak, hogy a kilencvenes évek könyvtermését nem tudom semmilyen erőfeszítések árán bemutatni, ezért nekiláttam az anyag megválogatásának. Egy kis fejtörés és tucatnyi kötet elolvasása után úgy döntöttem, hogy két kötettel ajándékozom meg az olvasót egy kötetben: az első részben elbeszélések, a másodikban regény- és elbeszélésrészletek kapnak helyet. A második rész létjogosultságát azzal indoklom, hogy azokat az írásokat is prózaírónők vetették papírra, és olyan részeket igyekeztem a kontextusból kiragadni, amelyek részletként is megállják a helyüket, és nem pityeregnek a regényegész után. Így állt össze a kötet anyaga: tizenegy németül író prózaíró/nő/ tollából származó elbeszélés és regényrészlet az elmúlt évtized könyvterméséből.
A teljesség igénye nélkül: hiszen csak az elmúlt pár évben megjelent prózakötetek anyagából válogattam, a vezérfonalamra pedig a prózaírói tevékenység és a női mivolt alapján fűztem fel az írásokat. Nem tekintettem vissza elmúlt évtizedekre és nem emeltem be a kötetbe költőnőket, illetve férfiírókat. A palettán főként németországi szerzők sorakoznak, kivétel a svájci Zoe Jenny, a Svájcban élő Sibylle Berg, vagy a Franciaországban élő Birgit Vanderbeke – tehát nem földrajzi szempont alapján szelektáltam: csupán a német nyelv használata volt a döntő. Valamilyen szempont alapján ki kellett válogatnom a szerzőket – és a Németországban honos, az onnan kölcsönzött fogalom kapóra jött.
Természetesen nem célom, hogy kötetem anyagával felhívjam a figyelmet a nemek közti különbségekre, hiszen az ilyesfajta megkülönböztetésnek az irodalomban nincs helye. Vagy mégis? Gyakran mocorog egy virgonc gondolat a fejemben, amely nem bír nyugodni: hátha léteznek női és férfi szövegek, női és férfi szóválasztás és szórend, tematikák textuálisan eltérő kezelése. Felismerhető-e, hogy egy szöveg milyen nemű emberben fogant és formálódott meg, kiből bukkant elő? Tud-e férfi ál-női szöveget írni, észreveszik-e az olvasók, hogy egy férfi női köntösbe bugyolálta a szövegét, és fordítva?
Effajta elmélkedéseim persze megragadnak a kérdésfeltevés szintjén: érvek és ellenérvek felsorolásával sem tudok moccanni állóhelyemből. Válaszadásra egyáltalán nem is törekszem. Megnyugtató érzés, hogy meggyőzően tudnék érvelni mindkét oldalról, vagy akár magát a vitatémát is könnyűszerrel sutba dobnám.
Persze óhatatlanul is kimaradt néhány alkotó, például a magyar származású, németül író Mora Terézia és Bánk Zsuzsa, akiknek kötetei már megjelent magyar fordításban és ezáltal hozzájuthatnak az olvasók. Ilyen megfontolásból felesleges lett volna az újrafordítás. Megjelent a német Alexa Hennig von Lange, Karen Duve és Jenny Erpenbeck első kötete is magyar fordításban: az utóbbi két írónő második kötetéből mazsoláztam ezért. És néhány német szerző, pl. Julia Franck, Elke Naters, Silvia Szymanski, stb. kimaradt – nem duzzaszthattam tovább a már így is vaskos kötetet. A színárnyalatok bővítése végett viszont bevettem a japán származású, Hamburgban élő Yoko Tawada egy régebbi írását, aki japán és német nyelven jelenteti meg prózai műveit. A kötete további szerzői (Zoe Jenny, Sibylle Berg, Birgit Vanderbeke, Karen Duve, Jenny Erpenbeck és Yoko Tawada mellett) Judith Hermann, Alissa Walser, Maike Wetzel, Sibylle Berg, Annette Pehnt és Unica Zürn. Tudatában vagyok annak, hogy nem tudok áttekintő képet szolgáltatni az olvasónak a kortárs német női irodalomról, de egy szeletét felajánlom a megkóstolásra – remélvén, hogy ízleni fog.
De tekintsünk csak vissza a múltba: új jelenség-e a női csoda, vagy előzményekre tekint vissza? Jómagam behatóbban foglalkoztam a 18. és 19. század fordulóján virágzó német szalonok kulturális életével, amelynek magam is szívesen lettem volna részese... A szalonokban befolyásos emberek, közéleti személyiségek, tudósok, költők, politikusok találkozgattak, Franciaországban már a 16. század második felétől, de csak a vallásháborúk után lettek alkalmasak ezek a szalonok a finom társasági kultúra és művészet ápolására. Németországban jóval később alakultak szalonok, de aztán itt is intenzív társasági élet folyt. [a legismertebbek Jénában Karoline Schlegel (1796-1800), Berlinben Henriette Herz (1780-1803) és Rahel Varnhagen von Ense (1790-1806), Weimarban Johanna Schopenhauer (1806-0813), Bécsben Karoline Pichler (1843-ig, a Biedermaier képviselői) szalonjai. Berlinben Fanny Lewald, F. Duncker és felesége, Lisa szalonjai ismertek még a 19. század második feléből.]
Példaként említem Bettine von Armint (1785-1859), aki megjelentette fivérével, Clemens Brentanóval és Goethével folytatott levelezését /az utóbbi erősen elősegítette a Goethe-kultusz kialakulását/. Achim von Arnim-t, azaz a férjét Clemens fivére által ismerte meg ez a politikailag is tevékeny nőszemély, aki a Grimm testvérekért is síkra szállt IV. Frigyes Vilmos porosz királynál, akivel szintén rendszeres levelezésben állt. Regényei politikai és szociális tematikával foglalkoznak.
Természetesen a 19. századi német szalonjelenség és a 20. századi német női irodalmi csoda között talán több a különbség, mint a hasonlóság, azonban mindkét esetben tollforgató nőkről van szó: a kortárs irodalomban az írások milyenségén van a hangsúly és egyedi alkotókról van szó, akkoriban pedig főként a társasági élet és a levelezések, naplóregények voltak középpontban.
De térjünk vissza a huszadik századhoz: elmaradhatatlan, hogy meg ne említsük a kötet szerzői mellett Ingeborg Bachmann nevét, ugyanis ő tett a huszadik században a legnagyobb elismertségre és népszerűségre szert. Odáig vitte, hogy az említett fiatal "generáció" tagjai az ő nevével fémjelzett díjat kaphatják meg irodalmi tevékenységüket dicsérő díjként.
A sok kacskaringó után még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy nem akarom a témát a feminizmus fogalmával közös nevezőre hozni, bár tanulmányaim alatt egyetemi keretek között foglalkoztam feminista irodalomkritikával (amely kimerítően megfogalmazta a férfiuralom és a sexizmus valamennyi formája elleni harcot, felhívta a figyelmemet arra, hogy nehogy összetévesszem a feminin és a női szót, mert ez politikai csapdát rejt magában, és bináris oppozíciók sokaságát sorolta fel. Talán nem kell mondanom, hogy az irodalomra alkalmazva nem sok hasznát vettem.)

A berlini DAAD-ösztöndíjat követően még két évig foglalkoztam behatóan a témával, míg összeállt az antológia jelenlegi tartalma. Ebben két irodalmi ösztöndíj volt a segítségemre: a Literarisches Colloquium Berlin nyári akadémiájának ösztöndíja 2003-ban, és a Lengyelországban, Krzyzowában eltöltött hónapok a német Mercator ösztöndíjnak köszönhetően 2004-ben. Némely írónővel személyesen is váltottam szót, másokat csak levélben kértem fel, egyezzenek bele az antológia megjelenésébe. Gyakran pedig csak a kiadókkal vettem fel a kapcsolatot, amikor a szerzői jogokat intéztem. Örömmel fogadták a hírt, hogy "egy fedél alatt" szerepelhetnek.
Az "Utószó"-ban a női irodalom kialakulása mellett részletesen kifejtem az írónők németországi fogadtatását, recenziókból, kritikákból idézek és felvázolom életrajzukat. Fontosnak tartottam, hogy ne csak a szövegek kerüljenek az olvasó elé, de háttér-információkat is kapjanak – még posztmodern korunkban sem akartam kontextusból kiragadott szövegeket tálalni az olvasó elé.
A kötet az AB-ART Kiadó gondozásában jelenik meg idén – ha végre minden kiadó visszajelez és sikerül az összes szerzői jogot megszereznünk, és ha a Goethe Intézet elfogadja pályázati anyagunkat és legalább részben visszatéríti a summás szerzői jogokat.

A Kisasszonycsoda című kötetben közölt elbeszélések:

Judith Hermann: Vörös korallok; Camera Obscura
Jenny Erpenbeck: Szibéria; Limlom
Alissa Walser: Ajándékba; Aranykörmök; A lúd töméskor érzett öröme
Maike Wetzel: Lou; Lakodalmak; A király
Sibylle Berg: Farkasokról és urakról; Rudi beszél

A kötetbe szerkesztett regényrészletek:
Birgit Vanderbeke: Békés idők
Annette Pehnt: Mennem kell
Zoë Jenny: A virágporos szoba
Yoko Tawada: A fürdés
Unica Zürn: A Betegségek háza
Karen Duve: Ez nem szerelmes dal

Az elbeszélések a következő kötetekből származnak:
Sibylle Berg: "Das Unerfreuliche zuerst". Herrengeschichten /Először a rossz hírt. Férfitörténetek/, Kiepenheuer & Witsch, Köln, 2001
Karen Duve: Dies ist kein Liebeslied /Ez nem szerelmes dal/, Eichborn Berlin, Franfurt am Main, 2002
Jenny Erpenbeck: Tand /Limlom/, Eichborn, Frankfurt am Main, 2001
Judith Hermann: Sommerhaus, später /Nyári lak, később/, S. Fischer Verlag, Frankfurt/M. 1998
Zoë Jenny, Das Blütenstaubzimmer /A virágporos szoba/, Frankfurter Verlagsanstalt, Frankfurt am Main, 1997
Annette Pehnt: Ich muss los /Mennem kell/, Piper Verlag, München 2001
Yoko Tawada: Das Bad /A fürdés/, konkursbuch, Verlag Claudia Gehrke, 3. Auflage, Tübingen, 1993
Birgit Vanderbeke: Friedliche Zeiten /Békés idők/, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 2000
Alissa Walser: Die kleinere Hälfte der Welt /A világ kisebbik része/, Das ist nicht meine ganze Geschichte, Rowohlt, Frankfurt am Main, 2000
Maike Wetzel: Hochzeiten /Lakodalmak/, Fischer Taschenbuchverlag, Frankfurt am Main, 2000
Unica Zürn: Das Haus der Krankheiten (Geschichten und Bilder einer Gelbsucht), /Betegségek háza (Egy sárgaság történetei és képei)/, Brinkmann & Bose, Berlin, 1991