hirdetés

Az átértékelés krízise után

2013. november 29.

Ljudmila Ulickajával legújabb kötete, a visszaemlékezéseket, esszéket, interjúrészleteket tartalmazó Örökbecsű limlom megjelenése alkalmából Goretity József, a könyv fordítója beszélgetett november 28-án a Corvin Moziban, a Magvető könyvkiadó estjén. A kötetből Balogh Judit olvasott fel részleteket. - Szűcs Teri beszámolója.

hirdetés

A Corvin nagyterme megtelt, Ljudmila Ulickajára változatlanul kíváncsiak a magyar olvasók – fontossá lett, megszerettük. Ezt ő is érzi, és többször megköszöni, hogy ilyen sokan eljöttünk. Pontosan tíz éve jelent meg magyarul az első könyve, a Médea és gyermekei, emlékezteti Goretity József. Ulickaja, aki általában szkeptikus, ha az irodalom társadalomformáló hatásáról kérdezik, azt feleli, hogy kelet-európai sikere annak idején azt bizonyította számára, hogy a kultúra mégis magasabb rendű lehet a politikánál – az irodalom mégis szembeszegülhet a politikai előítéletekkel, hiszen olyan országokban kezdték el olvasni és érteni őt, ahol az emberek mélyen tartózkodóak mindazzal szemben, ami orosz. Ezért a 2009-ben átvett Budapest Nagydíj is különösen fontos a számára – pedig már sok díjat kapott. Újabban annak is nagyon örül, hogy elkezdték az egykori szovjet birodalom országainak nyelvére lefordítani, nemrég adták ki például ukránul. A kultúra tehát a szüntelen orosz-ukrán politikai csatározásoknál is fontosabb, mondja. Sikerét állandó meglepetésként éli meg. Szerencseként, apró véletlenek összjátékaként. Ötvenéves volt, amikor az első kötete megjelent, ráadásul nem is oroszul, hanem francia fordításban, és nem is egy pici kiadónál, hanem a Gallimard-nál, ahol pedig nem szoktak elsőkönyveseket közölni. Mivel ennyire későn vált íróvá, már nem is siet sehova, mosolyodik el Ulickaja, nem vetélkedik senkivel, meg tudta őrizni a szabadságát. Ezt mi is érezzük – egy önazonos embert hallgatunk.

Fotó: Valuska Gábor

Új kötetének címe oroszul meghökkentőbben hangzik, mint a magyar változat – egész egyszerűen így: Megszentelt szemét. Nem volt könnyű lefordítani, és nem volt könnyű értelmezni ezt a címet, mondja Goretity József. A címválasztást és a kötetet az a krízis hozta létre, amit az ember akkor él meg, amikor áttekinti az életét, azt, hogy mi mindent gyűjtött össze, válaszolja Ulickaja. „És akkor hirtelen rájössz, hogy az egész nem ér semmit." Az átértékelés kríziséről szól tehát ez a könyv, és arról a néhány dologról, ami mindezek után és mindezek ellenére mégis meg tudta őrizni az értékét.

Az Örökbecsű limlomot utolsó könyvként írta meg, állította össze, meséli. Közelinek érezte akkoriban a halált, a betegsége miatt. A rák első támadását sikerült visszaverni, úgyhogy most nekifogott az utolsó előtti kötetének, ami egy sajátos, privát családregény lesz. Elkezdte olvasni a nagyszülei 1911-es levelezését, majd kikérte a háromszor is bebörtönzött nagyapja aktáit. Azután elolvasta a nagyapja tizenhat éves korából származó jegyzetfüzeteit, és beleborzongott, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. A készülő kötet egyszerre fogja feldolgozni a három generáció történetét és az egymásbahajlásokat, a kapcsolódásokat. Ulickaja most is hangsúlyozza, hogy az eredeti szakmája szerint genetikus – a készülő könyv a génekkel is foglalkozni fog, de a mémekkel, az átadódó szokásokkal is. Nagyon foglalkoztatják a családi rendszerek, mondja. Nincsen jobb a jó családnál – de nincs rosszabb a rossz házasságnál. A negyvenes években születettként látta, hogyan integrálta lépésről lépésre a válást a konzervatív és keleti mintákat őrző orosz-szovjet társadalom. Látta, hogyan indult el a női emancipáció a Szovjetunióban. Szerinte most ismét meg kell újítanunk a családfelfogásunkat, mert az „örök hűség" konzervatív ideája csak sérülést okoz. És a nőről alkotott felfogást is át kell értékelnünk. Ulickaja szerint a cél: a teljes és magától értetődő egyenrangúság. Érezzük, hogy aki beszél, őrzi a radikális szabadgondolkodásnak azt a hagyományát, amit a szovjet korszak ellenzéki értelmisége alakított ki. Ulickaja a kötetében és a beszélgetésben is világossá teszi: számára Putyin egy KGB-s tiszt, akit ezért sose lett volna szabad megválasztani; a hatalomtól való félelem pedig szégyen, amit le kell győzni.

Goretity József empatikus és fontos kérdéssel zárja a beszélgetést. Az Örökbecsű limlom háromosztatú kötet – az első rész a személyes kapcsolatokkal, a második társadalmi és politikai kérdésekkel, a harmadik pedig az ember és a szentség találkozásával foglalkozik. Miért kerültek a rákról szóló, megrázóan objektív írások a harmadik, metafizikai részbe?
Oroszország szekuláris ország, noha kereszténynek mondja magát, feleli Ulickaja. Oroszországban nem beszélnek a halálról – nem is tudnak beszélni róla. Négy éve tünetmentes, és azóta él a halál közelségének tudatában. Azóta egészen máshogy észleli az idő múlását, sokkal élesebben látja a világ szépségét. Tudatában van a neki adatott lehetőségnek – és ez a metafizika.

Ljudmilla Ulickajával mi is sokmindenről beszélgettünk csütörtök délelőtt: hatalomról, ellenzékről, szamizdatról, oligarchákról, hitről, egyházról, szépségről. A nagyinterjút kedden ismerhetik meg a Litera olvasói.

Szűcs Teri

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.