Az átlátszó város
Schein Gábor írása Bajtai András versei elé
"Versgondolkodásának legfeltűnőbb jegye a figyelemnek az a fajtája, amely egy-egy élesen megragadott, sokszor groteszk vagy morbid hétköznapi részletet egy olyan kijelentés alá rendel, amely a konkrét képeket fogalmakként kezeli, azaz allegóriát építi ki belőlük."
- 2006. december 1.
Kezdem azzal, amiben biztos vagyok: Bajtai András igazi tehetség.
Bemutatkozó kötete, Az átlátszó város a költői eszközök meglepően tudatos használatával viszi színre a hang, a dikció megtalálásának stációit. Az első mozdulat a visszavonásé és a tagadásé. Hiszen a nyilvános jelentkezést feltehetőleg jó néhány évi munka előzte meg: a személyes anyagról és beszédképességről szerzett közeli tapasztalatok mindig nagyon hamar rombolni kezdik a költészet mítoszait. E korai szakasz lezárultára utalnak a kötet nyitó sorai: „Ez már a ritkulás. Ereszkedő hanglejtéssel / fejezzük be mondatainkat, és könyökölve / hallgatjuk egymást, mint a mesemondók.”
A második mozdulat az új tájékozódási pontok kiválasztása és a megnyíló terep első felmérése. A kötet Rendellenes éjszaka című ciklusa egy-egy töredékként kiemelt sort idéz a versek felütéseként. Ez azonban nem több a versírás alkalmát jelentő puszta apropónál. Szövegek íródnak szövegekre. A hagyomány Bajtai András számára is sorok, töredékek eredeti összefüggéseiktől megfosztott felhasználhatóságát jelenti, ami alighanem sok kényszertől, költői sztereotípiától szabadítja meg, és – az elődök semlegesítésével, domesztikálásával – próbára teheti saját formagondolatainak erejét.
Bajtai Andrásnak ugyanúgy nincsenek radikális gesztusai, ahogyan a mai pályakezdők nagy többségének. Kiegyensúlyozottságra, saját belső mértékének meglelésére törekszik. Versgondolkodásának legfeltűnőbb jegye a figyelemnek az a fajtája, amely egy-egy élesen megragadott, sokszor groteszk vagy morbid hétköznapi részletet egy olyan kijelentés alá rendel, amely a konkrét képeket fogalmakként kezeli, azaz allegóriát építi ki belőlük. Ez történik a Mintha volna még történet című versben, amely magáról a verset létrehozó figyelemről szól:
Kémeket a haldokló városokba, gondolta.
Figyeljék inkább ők, amikor a nyugdíjasok
a parkban felejtik a szőrtelen kutyáikat, és
pórázon vezetik haza egymást. Nézzék ők,
ahogyan a lány, akit gyerekek állnak körül
a játszótéren, biciklikerekének rozsdás
küllői közé dugja egy veréb diónyi fejét.
(…)
Lessék ők, amikor
az öreg nő új melltartóját próbálgatja
a szemközti lakásban. Induljanak ők, végre
egyszer helyette, mintha volna még történet,
ami hosszabb, mint kézen a lenőtt köröm,
és hangosabb, mint az üveg száraz csöndje.
A kötet legérdekesebb és már a terep felmérése után fogant része az utolsó ciklus. Itt Bajtai András pályaindulásának minden erénye együtt van. A meglepő és mindig üde hasonlatok kanyarulatait komótosan bejáró, hosszú versmondatok sosem vétik el a vers egészének tiszta arányait. Így olyan kiegyensúlyozott szerkezeteket kapunk, amelyeket azonban közelebbről szemügyre véve kiderül, hogy belső határaik, viszonyaik a legkevésbé sem egyértelműek. Példám az itteni válogatásban is olvasható Miután megjöttél című vers, melyben a logikai főmondat hosszas késleltetése teremt ilyen feszültséget. A verset aztán a groteszk játékosság szép találmánya fejezi be, kihasználva az „oldalbordára” is utaló „oldalas” többértelműségét: „úgy fordítani a matracokat, hogy ha majd / alszunk, a templom vigyázzon ránk, melynek tornyáról / lelopták az órát, és miután megjöttél, kiírni / az ajtóra, ma ne keressetek, elmentem oldalasért.”
Bajtai verseinek anyaga egyelőre azonos a beszéd megszólalásának, alkalmának problémáival. Mintha a tagadást, a visszavonást még veszteségként élné át. Ezzel függhet össze a versindítások helyenkénti bizonytalansága. Az utolsó ciklus versei azonban, leginkább A félelem tart életben című, már túllépnek a bizonytalanságon, és emlékezetes képekkel – a kötet ebben a legerősebb – témák, megszólalások több változatát is kipróbálják.
Hogy ezek közül Bajtai András további pályáján melyek válnak nyomatékossá, ma még természetesen nem tudható. De a tehetségében biztos vagyok. Minden egyéb a második és a harmadik kötetben derülhet ki.
Hozzászólás