hirdetés

Az Élet és Irodalom 2017/10. számából

2017. március 10.

Megjelent az Élet és Irodalom idei 10. száma. Benne Jólesz György Mahler VII. szimfóniájáról, Károlyi Csaba a Holmi 2. antológiájáról, Csengery Kristóf Szokolov zongoraestjéről, Stőhr Lóránt az Oscar-díjas Holdfényről írt. A ma megjelenő ÉS-ben olvashatják még Simon Bettina versét és Kollár-Klemencz László novelláját, valamint szemelvényeket Szilasi László németül megjelent regényének recenzióiból. – Heti ÉS-ajánló.

hirdetés

Az Élet és Irodalom új számát rövid részletekkel ajánljuk.

FEUILLETON
Jólesz György: Éjszakai kísérlet

Az esszé a szürrealizmus jegyeinek kimutatására törekszik Mahler VII. szimfóniájában:
„Az egyik legnagyobb hatású irányzat, a szürrealizmus sikeresen teret hódított a képzőművészetben, de az irodalomban már jóval kisebb súllyal és rövidebb ideig volt jelen, a zenében pedig semmi esélyt nem remélhetett. Itt fontos tisztáznunk, hogy szürrealista szövegek megzenésítése természetesen nem hoz létre zenei szürrealizmust, mint ahogy a verista operák sem a zenéjük, hanem a cselekményük okán veristák.
Mégis, a szándékot, amellyel Gustav Mahler VII. szimfóniájában az éjszakát, ezt a szürrealizmus által különösen kedvelt toposzt járja körbe, tekinthetjük egyfajta – nem is feltétlenül tudatos – kísérletnek a szürrealizmus zenébe történő integrálására. Kísérletnek, melynek során a szerző megpróbál az éjszakára, az álomra, a tudattalanra hivatkozni saját hangzó univerzumában, illetve ezekről saját befogadói közegének valamit közölni. (Mint ahogy jelen írás is kísérlet arra, hogy zenéről essék szó nem szakmai közegben.)”


KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba: A művelt közönségnek

Kritika a Holmi-antológia második kötetéről, mely 1989-2014 között a folyóiratban megjelent esszékből és dokumentumokból válogat.

„Szerintem a Holmiban fontosabbak voltak az esszék és a dokumentumok (és a kritikák!), mint a szépirodalmi szövegek. A legprogresszívebb, legizgalmasabb szépirodalmi folyóirat 1989 előtt is, 1989-2014 között is, kicsit meginogva, de a Jelenkor volt, és ma is az. De működése idején a humán kultúra egészének legfontosabb fóruma a Holmi volt. Az esszék közel sem csak irodalomról szóltak, bár talán a legmegbízhatóbb és legkiszámíthatóbb írások mégis arról. Ugyanakkor ennyi kiváló filozófiai, képzőművészeti, zenei, nyelvészeti, történelmi, filológiai, szociológiai, kultúrtörténeti tanulmány egyik irodalmi folyóiratban sem volt. Másmilyenben sem. A fülszöveg megfogalmazásával: esszék a művelt nagyközönségnek.”

VERS
A szám versrovatában a fiatal magyar költészet három igen izgalmas képviselőjét közli, Deres Kornélia, Fehér Renátó és Simon Bettina versei olvashatók. Mutatványként álljon itt az utóbbi költő anya-ciklusából az egyik darab:

Simon Bettina:
anyai megértés

nem gondolta volna
hogy előbb szólal meg
női táskában telefon mint óra

igaz akkoriban anyám valami oknál fogva
vekkert tartott magánál és sokszor
csengetett vele nyilvános helyen

mi oka volt rá nem sejtethettük
és valójában maga se tudta mi végre
hordozza magával mintha volna mit lekésnie

PRÓZA
Kalapos Éva Veronika, Kollár-Klemencz László, Kürti László, Vécsei Rita Andrea prózája mellet a héten Radnóti Sándor tárcája olvasható.

Részlet Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete című novellájából:

„Az új, frissen vásárolt műanyag kerti székek is aktív szerepet kapnak az emberek társadalmi életében, a szórakozásban, pihenésben, vagy akár a munkában, falfestéskor, ha nem éri, bassza meg, épp nem éri el a szobafestő a fal felső részét, de annyira magasan még sincs, hogy érdemes lenne a szomszéd szobából áthozni a létrát. Vagy disznóvágáskor, hogy legyen hova letenni kis időre a malac fejét, vagy az újságot osztó otthontalannak legyen hova leülni arra a néhány percre, míg zöld a lámpa. A dolgozó férfiaknak egy jó sört meginni egy szép fehér kertiszékben, akár egy nyári este munka után, a harmadikon a teraszon, a szék mellett egy három éve elszáradt muskátli, cserepében, és a férfi időnként lassan a szájhoz emeli a langyos fémdobozt. Ülni ott, éppen akkor azon a széken, és megérezni az itt és mostot, bal kézzel a műanyag szék karfájába kapaszkodva, ahogy az ajkaink egy része a fémdoboz belsejében, a sör mesevilágában szürcsölve bódult örömmel kalandozik, míg testünk teljes egésze a külvilág valóságában ernyed.”

IRODALMUNK KÜLFÖLDI FOGADTATÁSA
Válogatás Szilasi László A harmadik híd című regényének (Die dritte Brücke, Nischen Verlag, 2015) német nyelvű recenzióiból:

„Szilasi – egyetlen napba sűrítve – képet rajzol egy egész generációról. Egy osztálytalálkozón felszínre törnek a felgyülemlett érzelmek. A végtelenül destruktív, illúzióvesztett társaság a turistalátványosságnak számító Szeged festői kulisszájának ellenpárját képezi. Látszat és valóság ütközik egymással. […] A regény, amelynek cselekménye az 1980-as évektől napjainkig játszódik, társadalmi átalakulásokra reflektál, a változással szembeni ellenállásra és a megtorpanásra, ami nem csak Magyarországra, hanem egész Európára jellemző. A morális állapotokról, az egész létezésről, az országról és a korról szól. […] Tézisek az igazság egyes részleteiről. Leszámolás. Zavarba ejtő, megható, katartikus.” (Gregor Auenhammer: Közömbösség és hallgatás. Der Standard, 2016. február 3.)

ZENE
Csengery Kristóf: Mikroszkóp alatt
Grigorij Szokolov zongoraestjéről:

„Olyan ez, mintha egy kedves lény (ez esetben a Zene) kézen fogna minket, de nem azért, hogy azt mondja, gyere, andalogjunk a fák alatt, hanem azért, hogy így szóljon: nézd csak, ez itt az ujjam végén az ujjbegy, itt  a köröm, a körömágy, itt a bőr egy kicsit érdes, ez itt az első ízület, ez a második. Szokolov ezekkel a »szabatos zongorázásaival« sajátos »zeneanatómiai leckéket« ad hallgatóinak. De mivel ő a paradoxonok művésze, meg sem kell kérdeznünk, hogy mindez tönkreteszi-e az élményt, elveszi-e a hatás spontaneitását. Fogalmam sincs, miért és hogyan, de nem teszi tönkre, nem veszi el. A zene továbbra is tud mindent: szeretni, szenvedni, támadni és menekülni, vádolni és védekezni.”


FILM
Stőhr Lóránt: Belső ragyogás
Az Oscar-díjjal jutalmazott  Holdfény című filmről:
„A Holdfény három epizód, három életszakasz, három fejezet az identitás megtalálásában. Ki vagy te, kérdezi a főhőst az egyetlen fiú a kortársai közül, aki hajlandó emberszámba venni őt. Chironnak, a sokszorosan hátrányos helyzetű gyereknek nem adott kapaszkodót a sors önmaga megtalálásához. Fekete, szegény, csonka családban él – és homoszexuális.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az e heti Élet és Irodalomban.

Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT.  

 

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.