hirdetés

Az Élet és Irodalom 2017/35. számából

2017. szeptember 1.

Megjelent az ÉS 35. száma. Olvasható benne Antal Nikolett – Korpa Tamás és Gaborják Ádám válasza Reményi József Tamás nyílt levelére, Szajbély Mihály esszéje Végel Lászlóról, kritika Szerényi Szabolcs és Kemény Zsófi könyvéről, Kaurismäki új filmjéről és az I Fagiolini albumáról, próza Háy Jánostól és vers Piros Verától. – Ajánló az ÉS kulturális rovataiból.

hirdetés

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

PUBLICISZTIKA

Ezen a héten Antal Nikolett, Korpa Tamás (FISZ) és Gaborják Ádám (JAK) szól hozzá Reményi József Tamás KMTG-vel kapcsolatos nyílt leveléhez.

Részlet Antal Nikolett és Korpa Tamás, a FISZ társelnökeinek reagálásából:

„A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. ügye azonban nem (csak) azért szomorú, mert az intézményt szakmai egyeztetés és előkészítés nélkül, politikai megfontolások alapján hozták létre, mert a szitokszóvá érlelt, legrosszabb értelemben vett lojalitás jellemzi a vezetőit, mert nem láttatja a teljes képet, a valódit, amikor fiatalokat, pályakezdőket komoly anyagi juttatás reményében maga köré gyűjt. A legszomorúbb „hozadékok" között számolni kell azzal, hogy éket ver egykori és jelenlegi barátok és kollégák közé. Hogy megosztja, továbbosztja az amúgy is számtalan részre szakadt magyar társadalmat, jelentős mértékben pedig a benne lévő irodalmi szakmai réteget és annak rizomatikusan kiterjedt holdudvarát."

FEUILLETON

Szajbély Mihály Tényleg 50 éve szeretjük Végel László Makróját? címmel írt esszét:

„De a leglényegesebbet, a mű vonzerejének igazi titkát megint csak Weöres Sándor ismerte fel. Úgy találta, Végel az amerikai beat-irodalom emblematikus alakjának, Kerouacnak az erejével jeleníti meg az ifjúkori vágyak közötti vergődést, a boldogsághajszolás világát, s ez annak köszönhető, hogy átéli és nem elítéli hősei világát. „Igazad van: ítélni könnyű, de cselekvőn-szenvedőn átélni, és kísérteties erővel megjeleníteni, ezt csinálja meg valaki! És te megtetted." Ez az átélt kívülállás, az erős ítéletek hiánya, a távolságtartó empátia paradoxonja adja a Makró varázslatos és utánozhatatlan báját."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia A túlfogyasztás mámora című kritikája Szerényi Szabolcs Éhség című kötetéről szól:

„Profi itt minden, a remek Nagy Norbert tervezte piros borító, amely már önmagában sem engedi meg, hogy a könyv észrevétlen maradjon; a karcsúság, hiszen egy első kötet esetében, még ha próza is, érdemes nem több száz oldalon át igénybe venni az olvasó türelmét; meg a szinte kivétel nélkül egyetlen szóból álló, névelő nélküli, mondhatnám, ütős novellacímek. A kötet az egyik novella címét kapta meg, épp a leghosszabbét, és az éhséget emeli a középpontba Nemes Z. Márió fülszövege, illetve a hátsó borítóra tett idézet is: ha egyetlen témát kellene kiemelnem, akkor valóban a vallássá vált evésről, a túlfogyasztásról szól a kötet. Miként az Éhség című novella (vagy inkább elbeszélés) egyik hőse fogalmaz, „az emberek már másról sem beszélnek, csak a zabálásról, vagy ellenkezőleg, a nem zabálásról, az ilyen-olyan diétákról, hogy paleo, meg harcosok étrendje, vikingdiéta vagy Norbi-update."

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Kemény Zsófi Rabok tovább című regényéről Bárány Tibor és Károlyi Csaba írt.

Bárány Tibor: Forradalom2017

„A Rabok tovább első pillantásra young adult regény. Bora (aki szinte egykorú a szerzővel) az egyetemista generáció tipikus életproblémáival küszködik: leválás a szülőkről, általános tanácstalanság a felnőtt élet küszöbén, a kapcsolati háló kényszerű újraszövése, és így tovább. Röviden: „Az én korosztályom az, amelyiknek mostanában haldoklik a kutyája. Tudod, mert hétévesen az első bizonyítványukért megkapják a gyerekek a kölyköket, aztán tizenhárom év." Bora pszichológiát tanul az egyetemen; meleg, támogató értelmiségi családi háttér biztosíthatná számára az átlépést a fiatal felnőttkorból az önálló életvezetéssel járó valódi felnőttkorba – a regény főhőse mégis kényelmetlenül érzi magát a bőrében. Amit a műfaji sztenderdeknek megfelelően ironikus okossággal kompenzál. Bora hiperreflektált szubjektum: bármelyik pillanatban képes fanyar megjegyzésekkel világossá tenni, hogy egyszerre kívül és belül áll a saját egyszerre végtelenül kisszerű és bámulatosan komplex élethelyzetén. (Ő az, aki jól tudja, hogy „a fukszos-láncos pózolás a komolyan vett paródia paródiája volt, és mint rapdivat, lejárt".) A regény fontos kérdése, hogy a lánynak sikerül-e a felnőttvilágot a saját jól berendezett, kreatív okossággal és mély iróniával összetartott komfortzónáján belül tudnia – vagy másképpen: sikerül-e a komfortzónáját kiterjesztenie a felnőttvilágra. (Nem szeretnék spoilerezni, de nincsenek jó híreim.)"

Károlyi Csaba: Szabi

„Az olvasó megteheti, hogy young adult regényként olvassa a művet. (Mint ahogy választhat más típusú műfajokat is, melyeket – joggal – ráaggathat: disztópia, politikai szatíra, fejlődésregény, gendertudatos romantikus regény, forradalmi regény vagy egyetemistaregény.) Ha azonban a kiadó bedobta a mélyvízbe a könyvet, magyarul ha a Rabok tovább egy pályán játszik a magyar irodalom bármely alkotásával, akkor nem lehet az életkorra hivatkozó műfajra mutatva elnézőbben kezelni. Tehát nem helyes szerintem azt mondani, hogy ezt a könyvet elvileg sem lehet összemérni Orwellel vagy Garaczival vagy Grecsóval, mert ez nem érett felnőtt irodalom, hanem fiatal felnőtt irodalom. Az életkor különben is kétféleképpen jöhet számításba: vannak az irodalomba fiatalon betörők (a tizenéves Rimbaudtól a Werther huszonéves írójáig), és vannak szerzők, akik egész életükben „ifjúsági" műveket írnak. Kemény Zsófi nem az utóbbiak közé fog tartozni, gondolom."

PRÓZA

Ezen a héten Szív Ernő tárcája, Gyárfás Endre, Háy János, Pollágh Péter és Vámos Miklós prózája olvasható.


Részlet Háy János Egy lány Barcikáról című írásából:

„Együtt jöttünk fel a Lacival Barcikáról, mert tényleg úgy volt, hogy alig vártuk, hogy vége legyen a giminek, meg nagykorúak legyünk, mert otthon olyan volt, a Lacinak azért, mert elhagyta a faterja őket, aztán az anyja mindig újabb apákkal próbálkozott, akik hát olyanok voltak, amilyenek, mondjuk, ha nem olyanok lettek volna, a Laci akkor sem szerette volna őket. Szóval, rettenetes gyerekkora volt, mert nem úgy van, hogy a gyerekkor bármilyen lehet, akkor is jó. Nekem meg az volt, hogy az anyu hiába akarta, az apu az istennek sem akart elhúzni, minden este hazajött hulla részegen, és még jó, ha annyira be volt rúgva, hogy a kezét sem tudta felemelni, mert akkor nem tudott kezet emelni az anyura, vagy épp rám."

VERS

A versrovatban Borda Réka három verse olvasható, és ebben a számban mutatkozik be Piros Vera. Kedvcsinálónak az ő egyik versét idézzük:

underground

megy a kocsi fut a kocsi patkódobogás
vak zene szól riszál az alagút
ívében a csempemozaik visszhangozza baixa-chiado
megy a vonat fut a vonat zúgó robogás
ablak mellé ülök mögöttem egy fekete nő
telefonál és közben nevet azon a kuncorgó hangon
amit úgy szeretek ahogy én soha amitől mosolygok
ha nem is nevetek én is rossio
zim zim megy a gép megy a gép fut a sínen a kerék
három ajtóval előrébb száll fel
körötte szűk tér nyílik martim moniz
nem nézek rá arca vakvágányok zilált tervrajza ismerem
kezében huzatos bádogbögre
halad előre mintha a vonalba állított sok fémpózna
ütésre mozdulna és már a fejemben lüktet
intendente bot koppan anjos arroios
mondja és azt is amit nem
alameda pénz koppan areeiro roma
zum zum nagy az út nagy az út
érinteném de mégsem tegnap már dobtam neki
vak szemét rám nyitja
fekete az alagút a masina fut

FILM

Báron György kritikája Aki Kaurismäki új filmjéről, A remény másik oldaláról szól.

„Nyoma sincs drámának, nincs hisztéria, sírás, fogadkozás, ahogy ez egy hollywoodi filmben megszokott, csak a szikár, visszafogott mozdulatok s a száraz, semmibe révedő arcok. Pedig Aki Kaurismäkinak ez a munkája is csordultig tele van szeretettel és együttérzéssel – csak épp az érzelmek visszafojtottak, a mélyben lüktetnek. A remény másik oldala című új filmje, amely Berlinben Ezüst Medvét nyert (ahol egyetlen igazi versenytársa a Testről és lélekről volt, amely az Arany Medvét kapta), már az első percekben magába ránt, s nem engedi el a nézőjét az utolsó pillanatig."



ZENE

Csengery Kristóf az I Fagiolini The Other Vespers című albumáról írt kritikát.

„A könnyed, játékos, leleményes I Fagiolini előadásában leplezetlenül megmutatkozik az egyházzenei művek világi gyökere: hallván a Beatus vir ruganyos ritmusait, szinte táncos lejtését, az életörömtől duzzadó vokális szólamokat körülölelő, fürge hangszeres figurációk futkározását, azt kérdezzük: miféle egyházzene ez?"

Mindez és még sok jó írás olvasható az e heti Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.