hirdetés

Az Élet és Irodalom 2017/36. számából

2017. szeptember 8.

Megjelent az ÉS 36. száma. Olvasható benne Péterfy Gergely válasza Reményi József Tamás nyílt levelére, Szilágyi Zsófia esszéje Mészöly Miklósról, kritika Graham Swift könyvéről, a Pappa Piáról és a Kossuth Rádió Ütköző című műsoráról, paródiák és vers Fecske Csabától. – Ajánló az ÉS kulturális rovataiból.

hirdetés

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

PUBLICISZTIKA

Ezen a héten Péterfy Gergely szól hozzá Reményi József Tamás KMTG-vel kapcsolatos nyílt leveléhez.


„Diktatúrákban csodadoktoroknak, mágusoknak, aranycsinálóknak áll a zászló. A NER-nek nincs komolyan vehető írója, logikus volt, hogy előbb-utóbb jön valaki, aki azzal házal, hogy feltalálta a NER-kompatibilis író algoritmusát, és rövid határidőre szállítást is vállal. 800 millió Orbán János Dénesnek? Ugyan már. Ennyi pénzt lapátol be Mészáros Lőrinc a reggeli véreshurkához köretnek. Semmi egyéb nem történt, mint hogy jött néhány ügyes tolvaj, és lenyúl magának egy kis – vagy sok – pénzt. Aki beáll hozzájuk, maga is tolvajkodik, ezen nincs mit szépíteni. Vannak, akiknek ez megéri, „egyszer élünk, ide a gempát, mért pont én legyek lúzer, ha már mindenki lop"-alapon.
Egy dolog nem lesz ebből az egészből: irodalom. A tolvajtempó nem igazán tesz jót az írás mindennapjainak: hiába ülsz egy kaliforniai villában a tengerparti teraszon, akkor is ugyanaz az istenverte fehér papír néz rád, mint arra, aki egy dohos albérletben görnyed fölé. És a dolog ott dől el, hogy mi kerül arra a papírra. A pénz az író kontra papír meccsben – sajnos – nem segít. A pénz az élethez kell, nem az íráshoz."

FEUILLETON

Szilágyi Zsófia „Hát nem vagyok én Ady Endre!" (Mészöly Miklós és az önmenedzselés) címmel írt esszét:

„Mészöly elmesél egy általa csak olvasott történetet, amikor is Fülep Lajos elkísérte Adyt éjszakai dorbézolásainak egyikére (érdekes egyébként megfigyelni, Mészöly mennyire nem anekdotaként építi fel a sztorikat; nem futtatja ki őket poénra, inkább finoman elsimítja, szinte észrevétlenül a tanulságok levonásába fordítja át őket). Ady, részegen (Mészöly finom megfogalmazásában: illumináltan) visszatért a szobájába, majd dühbe jött, miután nem boldogult cipője kifűzésével. Sztorinak nem annyira ütős, mondhatnám: azt csak később szúrja közbe Mészöly, hogy feltehetőleg Fülep rángatta le Ady cipőjét. Az, amit Mészöly hozzátesz, belehelyezkedve Ady gondolkodásába, már sokkal érdekesebb: „Hát neki, a mindenek ősének, letéteményesének és varázslójának ilyen alantas dologgal kell szarakodnia, hogy a cipőjét kifűzze?!".

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Szavak és effélék című kritikája Graham Swift Anyák napi kimenő című regényéről szól:

„Az aktus után vagyunk, a rágyújtó, lassan készülődni kezdő fiatal csupasz férfi fel-alá járkálva gyönyörködik az ágyon meztelenül fekvő nőben, akiből épp a lepedőre csurran és ott nyomot hagy a férfi néhány perce belélövellt magja. A gyönyörködés pedig kölcsönös. Amikor ennél a résznél jártam, úgy a könyv harmincadik oldala táján, a francia sinológus, François Jullien néhány éve magyarul is megjelent kiváló könyvének, A meztelenség lényegének a címét terveztem elorozni ennek az írásnak az élére. Ebben a hosszúra nyújtott, szinte percre megfogható, statikusnak tetsző jelenetben, a lány mozdulatlanságában, a férfi ráérősségében, a köztük lévő csöndekben és megszólalásokban olyan sűrű és érzékletes a boldog nyugalom, hogy a könyvről szóló írásom simán elbírta volna a címet, akkor is, ha ekkor még koránt sem ér véget a regénybeli nap."

PRÓZA

Tematikus prózaösszeállítás: paródiák!
Az iskolakezdésre hangolunk, kortárs, klasszikus és világirodalmi stílusgyakorlatokkal, a nagyszülőknek ismétlésképpen, a szülőknek a lendület kedvéért. Bödőcs Tibor, Hetényi Zsuzsa és Király Levente paródiái.

Király Levente paródiája:
(Spiró György: Curriculum vitae)
„Budapesten születtem, délután, nagybetegen, ráadásul magyarnak (plusz zsidó). Még a szülészeten megtanultam latinul, elsősorban az orvosoktól, bár néhány nap elteltével kénytelen voltam megállapítani, hogy a nyelvtannal elég nehezen boldogulnak, és a kiejtésük is helyenként pocsék. Erre fintorogva hívtam fel a figyelmüket, bosszúból romlott tápszerrel kezdtek el tömni, és örökre bevonták az olvasójegyem. Korán megtanultam, hogy ha a butaság gonoszsággal párosul, rémisztő energiákat képes felszabadítani – és e két világformáló erő imád egymással üzekedni (ez már egy későbbi megállapításom, féléves, azaz öreg koromból)."

Hetényi Zsuzsa paródiája:
(Nabokov, Vladimir: Kuss, felejtés!)
„Beteges buzgósággal, gyanús gyönyörrel adom át magamat esténként a felejtés-fúria elleni elemi küzdelem kéjes, pazar perceinek. Vadul viaskodunk, és én minden mámoros menetben lepkehálómmal lecsapom az Alattomos Amnézia (egészen pontosan Omni-amnaesia Occultus) egy-egy kicsiny közkatonáját. Kihalászom a hálóból (szebb lenne a „kiháló"-ból, de olyan nincs, de végül is csinálhatnék ilyen szót, a kihaló szavak pótlására, miért ne, mi tart vissza). Bársonyos-bolyhos szárnyát szememhez emelem, elemzem, gombostűre szúrom, gombóccá szorítom, nektárját-nedűjét csapolom, csápját csavarom, ormányát orsózom, hozományát hámozom, átvilágítom, és ha fény felé tartom, és nem látszik át, akkor abban lapul az én álmom, életem, múltam, jelenem – ágyam szigetén révbe ér az emlék."

Bödőcs Tibor paródiája:
(Móricz Zsigmond: Retyerutyák)
„Mint komondorra a bolhák, úgy sündörgnek a sötét állami, félállami és egyéb gyanús magánautók az „ippeg, de iziben" felújított egykori Csekonics-kastély udvara felé, a polgármesterékhö', Enyvesy Jakab uramékho'. A sötét épület nagy csokoládétorta az Alföld ünnepi asztalának közepin.
– A fecske is veréb, csak biznisz klassz – mondja röcögtetve tokaszisztémáját Rafinaházy Ignác az eresz alatt, csak úgy maga elé pökögetve a zsíros, magyar szavakat; aztá', mint friss kalácsba, harap a titkárnője húgába, csuhajja."

VERS

A tárca fölött Fecske Csaba, az egész oldalon Harcos Bálint versei olvashatók. Fecske Csaba egyik versével ajánljuk a rovatot az olvasók figyelmébe:

Együtt

együtt a klán a szerető nagy család
még soha együtt ennyi idegent
mosollyal tapétázott arc mögött
pihen az indulat a rokoni gyűlölet
szemük jégesőként veri a másikat
szeretnék ha történne végre valami
mert mindig történik tudják megunt
szerepeikből kicsorbult kedvű szánalmas
ripacsok Mario Cordélia Jágó Prospero
enervált Hamlet ki gyönge szavaiból sző
halotti leplet az időnek tudják a másik mit érez
és talán azt is hogy mit ér ez valaki észrevétlen
belerondít a fészekbe mire mindenki mosakodni kezd
de nem lesz tiszta senki se néznek egymásra vádlón
távozóban a termet vajon ki takarítja ki

FILM

Stőhr Lóránt a Pappa Pia című filmről írt kritikát.

„Egymilliárd forintos állami támogatásból minden idők egyik legocsmányabban hímsoviniszta magyar filmjét sikerült létrehoznia a Magyar Nemzeti Filmalapnak!
A Pappa Pia ostoba története és ügyefogyott rendezése minden ízében hazug, mégis hű képet ad a dölyfös mindentudásból és hivalkodó pénzszórásból születő szánalmas ócskaságról, ami lassan ellepi a mai Magyarországot, s amelyből kilátnunk, a szellem napvilágánál töltekeznünk egyre nehezebb."

RÁDIÓ

Károlyi Csaba a Kossuth rádió Ütköző című műsoráról írt.

„De rég volt! Istenem, akkor még „közszolgálatinak" lehetett gondolni ezt a kócerájt! (...) Azóta az történt, hogy már ez a lapos színvonalú vitakultúra is kiveszett. Nincs vita már csak azért sem, mert nincs olyan vendég, aki vitatkozna a kormány álláspontját képviselőkkel, mellesleg a rádió munkatársainak véleménye is mindig megegyezik a kormányéval. Végül is mindegy, hogy azért nincsenek-e ellenzéki megszólalók, mert nem akarnak menni, vagy azért, mert nem is hívják már őket – mindkét eset a műsort minősíti."

A műsor adásaiba ITT lehet belehallgatni.

Mindez és még sok jó írás olvasható az e heti Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.