hirdetés

Az Élet és Irodalom 2017/4. számából

2017. január 26.

Megjelent az Élet és Irodalom idei 4. száma. Benne Sipos Balázs írt Kis János két szövegéről, Csuhai István Franzen regényéről, Hermann Zoltán és Forgách András Esterházy Péter drámáiról. A vers- és prózarovatot Czifrik Balázs és Markó Béla egy-egy művével ajánljuk. Mostantól heti ÉS-ajánló a Literán!

hirdetés

Az Élet és Irodalom idei negyedik számát rövid részletekkel ajánjuk.

FEUILLETON
Sipos Balázs: Vakfoltok
Az írás Kis János két szövegéről szól, a Vannak-e emberi jogaink? (1986) és a Mi a liberalizmus? (2014) című esszékről:

„A kortárs magyar liberalizmus kulcsszövegének tekinthető két írás, annak ellenére, hogy azonos, precízen lefektetett ideológiai alapelveket követ, merőben különbözőképp ábrázolja a politikacsinálást, s különböző (meta)politikai stratégiákat körvonalaz. (A hangsúlyeltolódással az eddigi, az életművet koherensnek tekintő recenziók nem foglalkoztak.) A Kis János-i politikaábrázolásban beállt perspektívaváltás nem független sem a rendszerváltástól, sem a demokratikus ellenzéket – mely a korai szöveg „politikai cselekvés”-felfogását döntő módon befolyásolta – „folytató” pártnak, az SZDSZ-nek a dicstelen történetétől; ám a szerző a politikai mező mibenlétére vonatkozó előítéleteinek alakulása, valamint a politikai szituációk realitása közti összefüggések éppen fordítottak, mint (talán) gondolnánk...“

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István: Erős kezdés
A kritika Jonathan Franzen A huszonhetedik város című regényéről szól:

„A „magyar” Jonathan Franzen nekem a kezdetektől fogva nemcsak szívügyem, hanem a számomra egyébként kizárólag távolról, kulturális teljesítményeken keresztül ismert Amerika-mítoszban gyakran erőteljesen artikulálódó sportos elem személyes megnyilvánulása is volt. Mind az öt eddig megjelent Franzen-könyvről írtam hosszabb recenziót az Élet és Irodalom hasábjain. Az elmúlt években minden ilyen alkalommal elmondtam, hogy Franzen magyarul az időben többé-kevésbé megfordítva követi az eredetit. Legelőször az akkor legfrissebb Szabadság jelent meg, ezt még ugyanannak az évnek, 2012-nek a telén Franzen harmadik regénye, a Javítások követte, a következő évben a második, az Erős rengés, 2015-ben a már említett Diszkomfortzóna, 2016 áprilisában az angolul előző nyáron közreadott Tisztaság jött, most pedig itt van Jonathan Franzen debütáló regénye, A huszonhetedik város.“

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Hermann Zoltán: (félre) - Esterházy Péter drámáiról:

„Hiába van többes számban az Esterházy-kötet címe: Drámák, hiába kerültek színpadra, hangversenytermi pódiumra, tiszteletteljesen jól vagy tiszteletteljesen gyengén a kötet egyes darabjai 2009 és 2015 között – legutóbb a Mercedes Benz ősbemutatója volt 2017. január 7-én, Pozsonyban –, a kötet az öt színművet ugyanúgy egyetlen műként reprezentálja, mint Kraus majdnem nyolcszáz oldalas tragédiájának öt felvonása az előjátékkal és az epilógussal. A darabok szereplői az Esterházy-kötetben ugyanúgy nincsenek felsorolva a művek elején, ahogy nincsenek felsorolva a Tandori fordította Kraus-műben. „Nevek” jelennek meg – ahogy Bécsy Tamás tanította: „a dráma az odaírt nevek miatt dráma!” – és tűnnek el újra és újra az öt Esterházy-szövegben. Ugyanazok a nevek és mégsem.“


Forgách András: A magasságos úristen reszortja - Esterházy Péter drámáiról:

„Nemrég, Esterházy jelenlétében, a Tesla.kult-ban egy kiváló színészcsapat fölolvasta a Mercedes Benz Radnóti Zsuzsa által derekasan meghúzott változatát. A felolvasást Youtube-on láttam, és meg kell mondanom, hogy minden egyes poén ült, és nem csupán tiszteletből, mivel a halálosan beteg szerző jelen volt, hanem a dolog színházi értelemben kiválóan működött. Mert ha csak egy ember tud Esterházyn kívül Esterházyul, már nincs veszve semmi, lehet reménybe zülleni.”

VERS
A héten Hollósvölgyi Iván és Czifrik Balázs verseit közli a lap. Alább mutatóba álljon itt Czifrik Balázs: A bőrön túli világ című verse:

„Káprázat csak,
mi körbe vesz:
csontok, hús,
lüktető vér,
selymes bőr
szenvedélytől
parfümös párolgása.

Belülről kifelé
ne lépj többet,
legyen árammal teli
kerítés a hámszövet,
a szőrtüszők
lápos árkok,
az apró pihék
szögesdrótok.
Közönnyel tépjék
a szökni akarót.

A szabadság országa
nincs ott, ahol véled,
csak végeláthatatlan
mozivászon teremtett
szereplőkkel, hogy szeress,
hogy csalódj, hogy nemzz,
hogy szülj, hogy vetélj,
hogy áldozz,
és áldozzanak.”

PRÓZA
A héten Jászberényi Sándor, Markó Béla, Oravecz Imre és Vámos Miklós prózáját közli a lap. Részlet Markó Béla: Gyűrű című novellájából:

„Most mi lesz? – kérdem magamban. Leereszteni a medencét egy jegygyűrűért? De hiszen mindjárt itt vannak a csapdosók. Kellene egy hal, lenyelné a gyűrűt, kifognánk, felvágnánk a hasát, és minden megoldódna. Egy pillanatig irigykedve nézem Anna kezén a jegygyűrűt, vagyis a fél gyűrűt, hiszen a magyar nyelvben, ami páros, abból az egyik csak fél: fél szem, fél kéz, fél láb, és így tovább. Anna is próbál egy-két merülést, de neki sem megy, ráadásul ő továbbra sem látja, hol van a jegygyűrű. Mégis ő menti meg a helyzetet, és hárítja el a fejünk fölül a bajt, miközben én ott tanácstalankodom a sok tonnányi kimerhetetlen vízzel körülöttem, mereven figyelve a lábam előtt a ki-kialvó csillogást. Azt kérdi, hogy nem tudnám-e felhúzni a gyűrűt valamelyik lábujjamra. Érdekes ötlet. Nem megy ugyan, de akkor próbáljak rálépni, és húzzam a kis aranykarikát a medence széle felé. Ez viszont működik szépen, egymásba kapaszkodva, csigalassúsággal araszolunk kifelé, a báros lányt határozottan leköti ez a koreográfia. Egyre kisebb a víz, a létra közelében már alig ér mellig, én leszorítom a nagylábujjammal a jegygyűrűt, Anna odacsúsztatja melléje a saját nagylábujját, amíg megérzi ő is az apró fémtárgyat, aztán a kezembe fogózva lebukik, és diadalmasan a tenyerembe teszi házasságunk szimbólumát. Nem a gyűrűsujjamra, hanem a középsőre húzom vissza, arról nem tud lecsúszni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az e heti Élet és Irodalomban.

Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT.

 

 


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.