hirdetés

Az Élet és Irodalom 2017/47. számából

2017. november 22.

Megjelent az ÉS idei 47. száma. Benne Deczki Sarolta esszéje Tar Sándorról, kritika Doru Pop könyvéről, Kútvölgyi-Szabó Áron kiállításáról, a Tabukról tabuk nélkülsorozatról, olvashatnak Darvasi László Isten. Haza. Csal. kötetének német fogadtatásáról, prózát Spiró Györgytől és verset Boda Edittől. – Ajánló az ÉS kulturális rovataiból.

hirdetés

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Deczki Sarolta írt esszét arról, hogy a tenger hogyan is lehetett a boldogság szimbóluma Tar Sándor novelláiban.

„A tenger Tar történeteiben is újra meg újra felbukkan, s hasonló vágyak, érzelmek tapadnak hozzá, mint Csalog hősénél. A tenger élménye, a találkozás a tengerrel az életút (vagy az elképzelt, a remélt életút) csaknem olyan jelentőségteljes eseménye (lenne), mint a házasodás. A tenger Tar hősei számára mintegy az élet teljességét jelenti, boldogságot és örömet, a kitörést a szűkös keretek, terek közül, s ebben nem kis szerepe van a populáris kultúrának, melyben „a tenger és a pálmafák" vizuális vagy verbális közhelye a földi paradicsom, a jó élet, a boldogság szimbólumává vált. Ezek az ikonok nem csupán közvetítik, de teremtik, termelik is a vágyat, melyet felkeltenek, slágerek, képek (falakon, ruhákon, használati tárgyakon), filmek segítségével; egész iparág közvetíti őket a fogyasztói tudatnak.
Aligha véletlen, hogy Tar novelláiban is gyakran előfordulnak a nyolcvanas évek tipikus otthon-enteriőrjei: a teljes falat beborító tengeres-pálmafás poszterek."

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia írt kritikát Doru Pop Szocialista szappanopera című regényéről.

„A címbe is emelt szappanopera szó eredetije a telenovella – bár kicsit sem tudok románul, azt feltételezem, hogy ezt akár teleregénynek is lehetne fordítani. Semmi bajom nincs a fordító által választott műfajmeghatározással, hiszen a Dallas, amiről rögtön a regény elején szó esik, szappanopera volt – a Szomszédok viszont, amelynek sajátos, naturalista verzióját megéli a lakótelepre költöző kisfiú, teleregényként határozta meg önmagát. Ebben a regényben a „blokk", ahogy romániai magyarul mondják, meglehetősen távol áll Lenke néni és Vágási Feri otthonosnak, barátságosnak beállított környezetétől, itt nincs intimitás, nyugalom, jószomszédi viszony, van viszont kurva elvtársnő, házastársi ordítozás éjszakánként, és mindent átjáró cigarettafüst. A kisfiú számára, aki jobban szenved Bobby Ewing halálakor (a főhős kisfiút évekig Bobinak nevezik a családjában), mint amikor az apját veszíti el, a blokkba költözéssel már nem nézi a sorozatokat, hanem testközelből éli meg. Ezen a ponton, a blokklakóknál, meg az apátlanságnak a regényt átszövő motívumánál még Dragomán György A fehér királya is eszünkbe juthat. Annak idején, ahogy hallottam, a Romániában tanuló magyar szakosok gyakran kapták meg feladatként, hogy vessék össze Sadoveanu A balta című kisregényét Móricz Barbárok című novellájával – ha ez a párhuzam már kimerült, lehet bőven találni új összevetnivalót."

EX LIBRIS

L. Varga Péter négy verseskötetről írt.
Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből, Sopotnik Zoltán: Moszkvics, Peer Krisztián: 42 és Ferencz Mónika: Hátam mögött dél című köteteiről.

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS

Válogatás olvasható Darvasi László Isten. Haza. Csal. című kötetének német nyelvű recenzióiból.

„Ezek a történetek – egy kivétellel – nem explicite politikusak, és mégis azok: a mélyreható átalakulások és a bizarr hatalmi viszonyok kétségbe ejtik az embereket. (...) Az összes történet a szeme előtt játszódik le, mondja Darvasi, és egyáltalán, mindig csak Magyarországról ír. De ne tévesszen meg bennünket az a néhány jellegzetes részlet: alig van olyan szerző, aki nála érzékenyebben és tisztánlátóbban írna Európa jelenlegi válságáról. Alteregója ezt így fogalmazza meg az utolsó történetben: „Gondolkodom, hogy a félelem mit növel. Ilyen folyamatok között élünk." (Nicole Henneberg: Alvajárók Magyarországon. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2017. január 31.)

VERS

Kovács Mikó Edina és Boda Edit versei kaptak helyet a héten. Kedvcsinálónak ez utóbbiak közül idézzük az egyik rövid darabot:

Boda Edit
Tavasz. Médallion. Sziklaszirt

Talán boldognak lenni jöttem én ide?
Belül az idő tüskés pacsirtahús.
Most jéghideg. Halkuló föld.
Kenyérdúc. Végül csak csobogás. Víz és vér.

PRÓZA

Gorondy Novák Márton, Sándor Iván, Spiró György és Szekrényes Miklós prózája mellett Szív Ernő tárcája olvasható.

Részlet Spiró György A konténerben című írásából:

„Gyalogolt Kálmánka, stoppolt, kéregetett, élelmiszerboltokban el-elcsent ezt-azt, és azon vette észre magát, hogy ismét Magyarország felé közeledik. Eszébe ötlött, mi lenne, ha hazamenne, amúgy is rég járt otthon, végre kipihenhetné magát, és ha megint börtönbe csukják, ott is pihenhet. Átvergődött a háromszoros szögesdróton, az aknákat fémkeresővel derítette fel. A szerszámot egy felrobbant kolléga dermedt kezéből szedte ki a második és harmadik szögesdrót között, a rossz magyarsággal írt használati utasítás rá volt ragasztva a detektor oldalára. Maga előtt pásztázva az elmés szerkezettel lóugrásban, táncos lábbal kelt át a mezőn, a szögesdrótot pedig kutyamód ásva alulról kerülte meg."

TÁRLAT

Mélyi József írt Kútvölgyi-Szabó Áron Gettier barlangja című kiállításáról, mely december 17-ig látható az Óbudai Társaskör Galériában.

„Az Óbudai Társaskör Galéria pincehelyiségében Kútvölgyi-Szabó Áron installációjának egyik központi eleme egy Holdtérkép. Egy fiókszerű dobozban fekszik, mellette vonalzó. A fiók egy a sok közül, szépen geometrikusan elrendezve helyezkednek el egymáson, mindegyikben csupán egy-két elem: képek, a tudományos megfigyelés eszközei, műszerek, üvegek. Az üvegeken néhol betűk, de feltűnő, hogy sehol nincsenek szöveges magyarázatok. A legtöbb információt talán egy kisméretű, régi földgömb tartalmazza, már rajta van a Szovjetunió, de Észak-Afrikában még sok a francia gyarmat, így megvan a terminus post és ante quem. Kis ábrák, kivágások, anyagminták, műanyag szemcsék egy tégelyben – minden dobozra jut valami enigmatikus."

TÉVÉ

Grecsó Krisztián a Spektrum Tv Tabukról tabuk nélkül című sorozatáról írt kritikát.

„A Spektrum már nem először vállalkozik arra, hogy közszolgálati feladatokat lásson el, minden bizonnyal belátták, hogy a hazai nézőt leginkább azzal lehet felkavarni, ha vele foglalkoznak, ha az egzotikus vizek unásig fényképezett ragadozói helyett a családok, hétköznapok drámáival szembesítik a nézőt. Ezt nyilván nem csak egy ilyen magára hagyott, elhanyagolt társadalomban lehet megtenni, de itt – ahol nagyjából a Családi kör volt az utolsó kísérlet arra, hogy az egykori közszolgálati csatornán azzal foglalkozzanak, hogy a befogadó valamit néha érez – nagyon bejön. Itt már a normális beszéd, az emberi tartás, az együttérzés és a legelemibb lelki szükségleteink leltározása is olyan radikalizmusnak tűnik, hogy érdemes vele kísérletezni."

Mindez és még sok jó írás olvasható az e heti Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom elérhető online is, ITT.

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Deczki Sarolta írt esszét arról, hogy a tenger hogyan is lehetett a boldogság szimbóluma Tar Sándor novelláiban.
„A tenger Tar történeteiben is újra meg újra felbukkan, s hasonló vágyak, érzelmek tapadnak hozzá, mint Csalog hősénél. A tenger élménye, a találkozás a tengerrel az életút (vagy az elképzelt, a remélt életút) csaknem olyan jelentőségteljes eseménye (lenne), mint a házasodás. A tenger Tar hősei számára mintegy az élet teljességét jelenti, boldogságot és örömet, a kitörést a szűkös keretek, terek közül, s ebben nem kis szerepe van a populáris kultúrának, melyben „a tenger és a pálmafák” vizuális vagy verbális közhelye a földi paradicsom, a jó élet, a boldogság szimbólumává vált. Ezek az ikonok nem csupán közvetítik, de teremtik, termelik is a vágyat, melyet felkeltenek, slágerek, képek (falakon, ruhákon, használati tárgyakon), filmek segítségével; egész iparág közvetíti őket a fogyasztói tudatnak.
Aligha véletlen, hogy Tar novelláiban is gyakran előfordulnak a nyolcvanas évek tipikus otthon-enteriőrjei: a teljes falat beborító tengeres-pálmafás poszterek.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Szilágyi Zsófia írt kritikát Doru Pop Szocialista szappanopera című regényéről.
„A címbe is emelt szappanopera szó eredetije a telenovelǎ – bár kicsit sem tudok románul, azt feltételezem, hogy ezt akár teleregénynek is lehetne fordítani. Semmi bajom nincs a fordító által választott műfajmeghatározással, hiszen a Dallas, amiről rögtön a regény elején szó esik, szappanopera volt – a Szomszédok viszont, amelynek sajátos, naturalista verzióját megéli a lakótelepre költöző kisfiú, teleregényként határozta meg önmagát. Ebben a regényben a „blokk”, ahogy romániai magyarul mondják, meglehetősen távol áll Lenke néni és Vágási Feri otthonosnak, barátságosnak beállított környezetétől, itt nincs intimitás, nyugalom, jószomszédi viszony, van viszont kurva elvtársnő, házastársi ordítozás éjszakánként, és mindent átjáró cigarettafüst. A kisfiú számára, aki jobban szenved Bobby Ewing halálakor (a főhős kisfiút évekig Bobinak nevezik a családjában), mint amikor az apját veszíti el, a blokkba költözéssel már nem nézi a sorozatokat, hanem testközelből éli meg. Ezen a ponton, a blokklakóknál, meg az apátlanságnak a regényt átszövő motívumánál még Dragomán György A fehér királya is eszünkbe juthat. Annak idején, ahogy hallottam, a Romániában tanuló magyar szakosok gyakran kapták meg feladatként, hogy vessék össze Sadoveanu A balta című kisregényét Móricz Barbárok című novellájával – ha ez a párhuzam már kimerült, lehet bőven találni új összevetnivalót.”
EX LIBRIS
L. Varga Péter négy verseskötetről írt.
Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből
Sopotnik Zoltán: Moszkvics
Peer Krisztián: 42
Ferencz Mónika: Hátam mögött dél
című köteteiről.
KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
Válogatás olvasható Darvasi László Isten. Haza. Csal. című kötetének német nyelvű recenzióiból.
„Ezek a történetek – egy kivétellel – nem explicite politikusak, és mégis azok: a mélyreható átalakulások és a bizarr hatalmi viszonyok kétségbe ejtik az embereket. (…) Az összes történet a szeme előtt játszódik le, mondja Darvasi, és egyáltalán, mindig csak Magyarországról ír. De ne tévesszen meg bennünket az a néhány jellegzetes részlet: alig van olyan szerző, aki nála érzékenyebben és tisztánlátóbban írna Európa jelenlegi válságáról. Alteregója ezt így fogalmazza meg az utolsó történetben: „Gondolkodom, hogy a félelem mit növel. Ilyen folyamatok között élünk.” (Nicole Henneberg: Alvajárók Magyarországon. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2017. január 31.)
VERS
Kovács Mikó Edina és Boda Edit versei kaptak helyet a héten. Kedvcsinálónak ez utóbbiak közül idézzük az egyik rövid darabot:
Boda Edit
Tavasz. Médallion. Sziklaszirt
Talán boldognak lenni jöttem én ide?
Belül az idő tüskés pacsirtahús.
Most jéghideg. Halkuló föld.
Kenyérdúc. Végül csak csobogás. Víz és vér.
PRÓZA
Gorondy Novák Márton, Sándor Iván, Sprió György és Szekrényes Miklós prózája mellett Szív Ernő tárcája olvasható.
Részlet Spiró György A konténerben című írásából:
„Gyalogolt Kálmánka, stoppolt, kéregetett, élelmiszerboltokban el-elcsent ezt-azt, és azon vette észre magát, hogy ismét Magyarország felé közeledik. Eszébe ötlött, mi lenne, ha hazamenne, amúgy is rég járt otthon, végre kipihenhetné magát, és ha megint börtönbe csukják, ott is pihenhet. Átvergődött a háromszoros szögesdróton, az aknákat fémkeresővel derítette fel. A szerszámot egy felrobbant kolléga dermedt kezéből szedte ki a második és harmadik szögesdrót között, a rossz magyarsággal írt használati utasítás rá volt ragasztva a detektor oldalára. Maga előtt pásztázva az elmés szerkezettel lóugrásban, táncos lábbal kelt át a mezőn, a szögesdrótot pedig kutyamód ásva alulról kerülte meg.”
TÁRLAT
Mélyi József írt Kútvölgyi-Szabó Áron Gettier barlangja című kiállításáról, mely december 17-ig látható az Óbudai Társaskör Galériában.
„Az Óbudai Társaskör Galéria pincehelyiségében Kútvölgyi-Szabó Áron installációjának egyik központi eleme egy Holdtérkép. Egy fiókszerű dobozban fekszik, mellette vonalzó. A fiók egy a sok közül, szépen geometrikusan elrendezve helyezkednek el egymáson, mindegyikben csupán egy-két elem: képek, a tudományos megfigyelés eszközei, műszerek, üvegek. Az üvegeken néhol betűk, de feltűnő, hogy sehol nincsenek szöveges magyarázatok. A legtöbb információt talán egy kisméretű, régi földgömb tartalmazza, már rajta van a Szovjetunió, de Észak-Afrikában még sok a francia gyarmat, így megvan a terminus post és ante quem. Kis ábrák, kivágások, anyagminták, műanyag szemcsék egy tégelyben – minden dobozra jut valami enigmatikus.”
TÉVÉ
Grecsó Krisztián a Spektrum Tv Tabukról tabuk nélkül című sorozatáról írt kritikát.
„A Spektrum már nem először vállalkozik arra, hogy közszolgálati feladatokat lásson el, minden bizonnyal belátták, hogy a hazai nézőt leginkább azzal lehet felkavarni, ha vele foglalkoznak, ha az egzotikus vizek unásig fényképezett ragadozói helyett a családok, hétköznapok drámáival szembesítik a nézőt. Ezt nyilván nem csak egy ilyen magára hagyott, elhanyagolt társadalomban lehet megtenni, de itt – ahol nagyjából a Családi kör volt az utolsó kísérlet arra, hogy az egykori közszolgálati csatornán azzal foglalkozzanak, hogy a befogadó valamit néha érez – nagyon bejön. Itt már a normális beszéd, az emberi tartás, az együttérzés és a legelemibb lelki szükségleteink leltározása is olyan radikalizmusnak tűnik, hogy érdemes vele kísérletezni.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.